HamPLÓ

A Mátyás-templom pénztárosai se nagyon akarták elhinni, hogy a hetek óta a várost borító köd közepette bárki is fel akarna mászni a toronyba, pedig voltunk páran. A többiek külföldiek voltak, motivációjuk valószínűleg annyi volt, hogy épp ekkor jártak itt, és a mászás benne volt az útileírásban, én viszont azért akartam felmenni, mert már harmincvalahány éve meg akartam ezt tenni, de a torony megnyitása óta most először értem rá.

Sose értettem, miért nem lehet felmenni, hisz még a nem kifejezett turistaparadicsomként elhíresült NDK-ban is minden második templomtorony kilátóként üzemelt - én pedig tesómmal nagyjából mindegyikbe fel is akartam menni, szüleim nem teljesen őszinte örömére. Jártam jó pár roskatag, nyikorgó lépcsőjű helyen a környező országokban, amikre rá merték engedni a turistákat, csak a budapesti Mátyás-templom tornya nem volt megközelíthető egyszerű halandók számára, holott ilyen 360 fokos panoráma-lehetőség nincs még egy a városban. Aztán felújították, és október óta végre ide is fel merik engedni az embereket.

Pontosan olyan csigalépcsőn lehet felmenni, mint amilyennel körülbelül bárhol lehet találkozni - csak kevesebb lépcsőfok van, mint mondjuk Kölnben vagy Ulmban. Ami engem illet, szeretem a zárt csigalépcsőt: az ilyennél esélye sincs, hogy előjöjjön a tériszonyom :)

Alapvetően azért akartam feljönni, hogy közelről is lássam a lentről alig kivehető kő díszítéseket, mintákat, az áttört korlátokat, vízköpőket. Csodálatos egy épület ez, és a tornya különösen az! Tudom, hogy ezek a csipkék nem rettentő régiek, de szépek és kész.

Amióta létezik a Fényvillamos, csak egyszer fordult elő, hogy nem arról készült képpel kívántam boldog karácsonyt, úgyhogy ideje ismét megtörni a sort:

Igazából persze idén is karácsonyi tujás képet terveztem készíteni, aztán várakozás közben megláttam a díszkivilágított Országház előtti fát, és nem bírtam ellenállni a látványos kontrasztnak. Kellemes ünnepeket mindenkinek!

Berlin Ostkreuz-ról a többszintes keresztezési állomások kapcsán írtam legutóbb, de már korábban is emlegettem, mint azt az állomást, amit legutóbb 2004-ben és 2005-ben láttam ugyanolyannak - egy évvel később ugyanis elkezdték átépíteni, és azóta mindig másképp néz ki.

„19910827a Ostkreuz“ von Roehrensee - Eigenes Werk. Lizenziert unter CC BY-SA 3.0 über Wikimedia Commons

Igazából döbbenet, hogy Németország fővárosában a kétezres évek közepéig ilyen állapotban megmaradhatott egy ilyen forgalmas csomópont - valójában viszont pont a hatalmas forgalom miatt halasztgatták az átépítését. Már a hatvanas években neki akartak látni, aztán a nyolcvanas években megint nagyon ígérgették, a valós teendők azonban az újraegyesített Németországra maradtak.

„Berlin Ostkreuz (provisorische Fußgängerbrücke)“ von Standardizer - eigenes Werk – own work. Lizenziert unter CC BY-SA 3.0 über Wikimedia Commons.

A kisebb munkálatok 2006-ban, a komolyabbak egy évvel később kezdődtek; a Lichtenberg állomás és a Warschauer Strasse közti szakaszt magába foglaló teljes projektet 2018 körül tervezik lezárni.

„Ostkreuz-rr-1“ von Marcela (talk) - Eigenes Werk. Lizenziert unter GFDL 1.2 über Wikimedia Commons

A három nagyobb és egy kisebb régi helyett nyolc új peron lesz, az átszállási távolságok kisebbek lesznek, a magasságkülönbséget pedig mozgólépcsők és liftek fogják áthidalni. Mondanám, hogy a modern üvegcsarnok alatt húzódó peronoknak sose lesz olyan hangulata, mint a régi Ostkreuznak, de ha megnézzünk a fentebbi, már az átépítés alatt készült képet, nem hinném, hogy bárki is visszasírná ezt a hangulatot.

Alapvetően csak azt akartam levideózni magamnak, ahogy a 103-as által vontatott IC-vel kigördülünk a müncheni főpályaudvarról (az akárhanyadik kocsiban ülve teljesen mindegy, hogy milyen mozdony van elöl, úgyhogy ennek csak eszmei értéke lett volna) aztán nem állítottam le a felvételt, mert tetszett, ahogy egy Hercules által húzott másik vonattal előzgetjük egymást, miközben még hátrébb egy S-Bahn szerelvény is párhuzamosan halad velünk, köztünk pedig ellenirányú vonatok hussannak el:

.. aztán utólag elgondolkoztam azon, hogy micsoda csilli-villi épületek állnak a háttérben, és hogy ezek tulajdonképpen mikor is kerültek oda. Mert hogy régen nem voltak ott; lepukkant vasúti területek húzódtak a sínektől északra - konkrétan egy konténerpályaudvar, ahol egy időben a távolsági (nemzetközi) buszok végállomásoztak:

Kép: Google Earth, Image © DigitalGlobe

Ezen a 2000-es műholdképen a Hackerbrücke és a Donnersbergerbrücke közti részt látjuk, a sínektől északra eső terület előtt haladunk el a videón. Nem mondom, hogy annyira lepra állapotban volt, mint a Nyugati lebontott, majd üresen hagyott üzemi területei, de azért nem hittem volna, hogy tizenpár évvel később egy új városrész áll majd a helyén:

Ezúttal nincs túl sok mondanivalóm, egyszerűen csak meg szeretném mutatni, hogy milyen volt Székesfehérvár múlt vasárnap. Röviden: szép és hangulatos - a barátságtalan idő ellenére.

Különösebb tematika nélkül csavarogtunk, enyhén nosztalgikus jelleggel (a család egyik ága Fehérvárról származik). Itt épp a Városház téren állunk, jobbra a püspöki palota, balra pedig a Fő utcában a ciszterci templom látható.

Bevallom, gyerekkoromban szinte csak annyi maradt meg bennem a belvárosból, hogy minden ház sárgára volt festve - ehhez képest most minden színesnek tűnt. Persze nem tudom, hogy tényleg minden sárga volt-e (például a Városháza képen látható két épülete is), de arra fényképes bizonyíték van, hogy valóban imádták azt a színt a korabeli műemlékesek :)

Jártam itt néhányszor a nyolcvanas évek közepe óta, de most határozottabban óvárosiasabbnak éreztem a területet, mint bármikor korábban.

Ami nem nagyon változott, az a Romkert - tudom, hogy igazából a törökök tehetnek róla, de méltatlan a hely jelentőségéhez! Gyerekkoromban teljesen elszédített a tudat, hogy hol járunk, hogy ki mindenki nyugodott itt, és az 1930-as években épített árkádos rész is tetszett, de sajnos súlytalan az egész, pedig mégiscsak a magyar történelem egy fontos korszakának központja működött itt. Kár, hogy nem tudhatjuk, hogyan nézett ki igazából az egykor itt állott Nagyboldogasszony-bazilika, mert ha tudnánk, újra lehetne építeni - ha rajtam múlna, nem csak jelzésértékkel, hanem teljes valójában.

Eddig a barokk, a rokokó, a copf és talán a klasszicizmus uralkodott a képeken, de vannak itt modernebb épületek is - persze relatívan értve a modernet: a Pávás-ház és az Árpád fürdő szecessziója jobban beleillik a városképbe, mint a kockaházak.

Őszintén szólva nem is jegyeztem, hogy itt éppen merre jártunk, de nagyon kellemes a házsor összhatása - a harmóniát csak az úttest és a járda állapota töri meg.

A Megyeház utca kész időutazás, még ha be is csúszik egy-egy kockaház. Balra a névadó épület, a Vármegyeház látható...

Berlinnek 2006 óta van egy csilli-villi Hauptbahnhofja, de Honeckerék már korábban is megpróbálkoztak ezzel a névvel - értelemszerűen nem sok sikerrel, hiszen maximum Berlin kisebbik felének főpályaudvarát hozhatták csak létre:

„Berlin Hauptbahnhof DDR Aug 1990“ von Felix O - Flickr: Berlin Hauptbahnhof DDR, Aug 1990. Lizenziert unter CC BY-SA 2.0 über Wikimedia Commons

A mai Ostbahnhofot politikai okok miatt nevezték ki főpályaudvarnak, Berlin alapításának 750. évfordulója alkalmából. Bár igaz, hogy 1987-ben Ostbahnhofról keresztelték át, majd 1998-ban ezt a nevet kapta vissza, nem így hívták eredetileg - mi több, nem is ez volt az első berlini "Keleti pályaudvar"!

„Lage-alter-ostbahnhof“ von Das Original wurde von Ralf Roletschek in der Wikipedia auf Deutsch hochgeladen (Originaltext: Verlag: Pierer´s Conversations Lexikon 6. Aufl.) - Übertragen aus de.wikipedia nach Commons. (Originaltext: http://www.alt-berlin.info/cgi/stp/lana.pl?nr=8&gr=5&nord=52.510435&ost=13.436032). Lizenziert unter Gemeinfrei über Wikimedia Commons

A fentebbi térképen "Frankfurti pályaudvar" néven egy fejállomást találunk a helyén, 2-3 sarokkal arrébb, északkelet felé viszont láthatunk egy másik fejállomást is - ez volt az eredeti Ostbahnhof:

„Küstriner Platz, Friedrichshain 1900“. Lizenziert unter Gemeinfrei über Wikimedia Commons

Ez az 1867-ben megnyitott pályaudvar a Porosz Keleti Vasút berlini kiindulási pontjaként épült, és ha ma körülbelül ugyanezen a helyen magunk elé nézünk, akkor elég megrázó ízelítőt kapunk arról, hogy a második világháború mennyire megváltoztatta a német főváros képét. És hogy még egy nevet bedobjak a többi közé: ezt az állomást Küstriner Bahnhofnak, azaz Küstrini pályaudvarnak is hívták.

„Frankfurter Bahnhof 1870“ von unbekannt - http://www.prigand.com/Mobil.htm. Lizenziert unter PD-alt-100 über Wikipedia

A mai Ostbahnhof helyén fekvő Frankfurter Bahnhofot 1842-ben nyitották meg, és ahogy neve is mutatja, a Frankfurti Vasút berlini végpontja volt - természetesen az Odera-parti Frankfurtról van szó. Néhány évvel később a cég egyesült a Niederschlesisch-Märkische Eisenbahnnal, így a pályaudvar új nevet kapott a menetrendekben: Niederschlesisch-Märkischer Bahnhof. Jó kérdés, hogy a berliniek hívták-e így valaha :)

"SchlesBhf1893" by User:Pyxlyst - Parts of a 1893 map from http://www.alt-berlin.info edited on german Wikipedia. Licensed under Public Domain via Wikimedia Commons

Az 1880-as évek elején a két "szomszédos" pályaudvar forgalmát összeterelték ide, ekkor lett Sziléziai pályaudvar (Schlesischer Bahnhof) belőle. De nem ez volt az egyetlen változás: 1882-ben megnyitották a Berlin belvárosán áthaladó Stadtbahnt, azaz a fejállomásból átmenő pályaudvar lett! Az átalakítás komoly munkálatokkal járt: a vágányokat töltésre emelték, és új csarnokot építettek a meglevő kettő mellé az elővárosi vonatoknak - ezzel gyakorlatilag kialakult a mai elrendezés. Az 1920-as években az elektromos üzemű S-Bahn kiépítése jelentett újdonságot, a 30-as években pedig a mai csarnokok felhúzása. És egy újabb név, bár ezúttal nem hivatalos: a népnyelvben az állomás "Katolikus pályaudvarként" is szerepelt, mivel a mai Lengyelország területéről érkező vonatok utasai többnyire eme felekezethez tartoztak.

„Bundesarchiv Bild 183-G1122-0600-105, Berlin, Ostbahnhof (Schlesischer Bahnhof)“ von Bundesarchiv, Bild 183-G1122-0600-105 / CC-BY-SA 3.0. Lizenziert unter CC BY-SA 3.0 de über Wikimedia Commons

Aztán jött a második világháború, ami a környéket alaposan átrendezte, bár maga a pályaudvar nem szenvedett javíthatatlan sérüléseket. Amennyire lehetett, üzembe helyezték; csak a fogadóépületet cserélték le az akkori esztétikai irányvonalnak megfelelőre (lásd lentebb) - valamint a nevét, a sokszor említett Ostbahnhofra. Szilézia akkor már (nagyrészt) Lengyelországban feküdt, egy "baráti" pályaudvar mégse viselhette elcsatolt területek nevét!

Újabb "spotterdombi" várakozás, magyar felhangokkal: ennyi Szilit és egyéb magyar mozdonyt már rég láttam - a MÁV-os Traxx-ok mintha bújkáltak volna (talán emiatt). "Dórémi" persze volt, nem is kevés, Nohab helyett viszont csak Sulzer jutott - utóbbinak vicces traktorhangja van, végre egy ilyet is elkaptam itt. Az utolsó snitten látható Rurtalbahn (nem Ruhr - Rur!) mozdony azért tetszik, mert a Rurtalbahn alapvetően egy félreeső mellékvonal volt Düren környékén, melynek déli felén kétszer is jártam gyerekkoromban cserediákként. Akkor DB-s V100 + Silberling zötyögött rajta, aztán a düreni járás közlekedési vállalata, a Dürener Kreisbahn GmbH egyetlen márkáért átvette a bezárás közelébe sodródott vonalat, és előbb uerdingeni sínbusszal, majd modernebb cuccokkal feltámasztotta. 2000 körül a teherszállításba is beszálltak, ami olyan jól sikerült, hogy pár évvel később inkább külön cégbe (ez lett a Rurtalbahn GmbH) szervezték ezt a tevékenységet, ma meg - többek közt - ők szállítják a kecskeméti Mercedes-gyár termékeit nyugat felé, meglehetősen hosszú tehervonatokkal...

Egy villamos és vasút nélküli nap szépséges vége, csak hogy ne szokásosan induljon a hét. Tényleg jó volt a családi séta a finom ebéd után - és itt végre köd se volt. Ja, és az első kép jobb felső sarkában nem a monitorod koszos: ne is próbáld törölgetni, azok madarak ;)

Bár a nézőszámokon látom, hogy a videóimat és a közmegelégedést (de legalábbis a nagy látogatottságot) nehezen lehetne egy mondatban említeni, most mégis még újabb videó jön, mert az elmúlt napokban egyszerűen nem volt időm rendes bejegyzéseket írni. És nem állítom, hogy mindezt nem önsajnáltatásképp írtam le, mert de, azért ;)

A nyári bécsi látogatás félsiker volt, mert amiért mentünk (például ezért), azt tulajdonképpen meg tudtuk nézni, de az ott-tartózkodást nem nagyon sikerült élvezni a hőség miatt. Egyszerűen nulla kedvünk volt a témára várakozni - inkább végigsétáltunk a Mariahilfer Strasse belső szakaszán, ami nekem eddig valamiért kimaradt. Persze azért volt közlekedés is: föld alatt szolmizáló Taurus, a Gürtelustraba újjáépített vége a Südtiroler Platznál, a korábban mutatott szántóföldi metró (meglaposodott kerekű szerelvénnyel)... Meghallgathatjuk azt is, mennyire nyikorog az ULF ívben (nagyon), és megnézhetjük azt a magasvezetésű villamosvonal-részt, ahol egy autópályán, vasúton, és némi lakóövezeten ugrik át a tuja, útközben megállva egy bevásárlóközpont parkolója fölött. Utóbbit most érdemes megnézni a Google Maps-en, mert a megállókat és a vonalat már jelzi a térkép, de a műholdas nézeten még nincs ott a viadukt :)

Ha az előző videómnál panaszkodtam a konvertálásra, itt más jellegű mozgások vannak a képen: véletlenül kikapcsoltam ugyanis a képstabilizátort. Amíg nincs ilyen a kamerában, az ember igyekszik odafigyelni, hogy mereven tartsa a gépet, de ha van... :)

Nna, a múltkor hat évet csúsztam a szentendrei Városi Tömegközlekedési Múzeumban készített képeim feltöltésével, ezt most ledolgoztam két és félre :) Rövid közlekedéstörténeti képmutogatás 2013 áprilisából:

Ikarus 180-assal Szentendrére
A Városi Tömegközlekedési Múzeum 2013-as idénynyitója