HamPLÓ

Amikor ezt a bejegyzést írom, még csak két perce van hétfő, de máris a péntek jár az eszemben - meg egy régi szám feldolgozásának feldolgozása:

A magyar szövegre szerény nyomott véleményem szerint nem érdemes nagyon odafigyelni, de a kilencvenes évek első felének Baross tere/Keleti pályaudvara elég alaposan bemutatásra kerül a klipben. Ma már nem tudom eldönteni, hogy én magam is láttam például azt a srácot a patkánnyal a nyakában ugyanott akkoriban, vagy csak túl sokat néztem ezt a videót :)

Érdekes dolgok zajlottak nyáron a Duna két partján. A budain az ipari csörömpölőket Tatrákra cserélték, amire azért volt lehetőség, mert a Lánchíd hídfőjében (Lánchídfőben?) futó alagutat, amibe a Ganzoknál szélesebb Tatrákat nem szívesen engedték le, elkezdték kiszélesíteni, a Clark Ádám téri visszafogón meg simán elfértek a szélesebb csehszlovák tuják is. Eközben a túloldalon szintén a lánchídi villamos aluljárón molyoltak, emiatt a Március 15 tér és az Eötvös tér közt egyvágányozás volt, párosával. Én meg persze mentem videózni:

Nem várt elfoglaltság miatt (ti. lusta voltam előre megírni a bejegyzéseket, inkább mással foglaltam el magam) most valami mással kell kitöltenem ezt a hetet, mint amivel eredetileg szerettem volna:

Na nem kell félni, odáig nem fajulnak a dolgok, hogy tornáztassalak benneteket - szerencsére ebből a videóból is ki van vágva a lényeg -, viszont maga a bevezető és a vége főcím máig nagy kedvencem. Igaz, amikor ment, még nem gondolkoztam el azon, hogy pontosan miért is kergeti a rajzfilmpasi csücsöri szájjal igen bögyösre (és minikosztümösre) rajzolt asszonyát, de nagyon tetszett, ahogy a végén a nagyszülők a csilláron lengenek. Viszont a dalszöveg egy részét ma se értem... mit mondanak az előtt, hogy "... és minden este ismételhető"? Nem vicc, tényleg kb. 40 éve nem bírom dekódolni!

A Telesport régi főcímét is imádtam! Nem is annyira a rajzokat, mint inkább a zenét... És a youtube-nak köszönhetően ma már végig tudom hallgatni a számot, ahonnan vették:

Nos, a CAF-ok bemutatásán és első köreinél tényleg nem tudtam ott lenni, de este, meló után csak kimentem a Határ úthoz, és végül sikerült egy teljes kört is megtennem az egyik kocsival a kettőből (a másik elment kocsiszínbe). Mivel állvány nem volt nálam, elsősorban videóztam, és szerintem sikerült is az év nyitójelenetét megcsinálni. Igazából csak annyi történt, hogy a megállóba érkezéskor lepattantam a kocsiról, előrerohantam kicsit, és közben kitaláltam, hogy a jelenet a kivilágított templommal fog indulni, amiről lesvenkelek a villamosra. Hogy pont ekkor megszólaltak a harangok, az olyan bónusz volt, hogy az már földöntúlinak tűnt:

Kiderült, hogy ma negyven éves a Fawlty Towers, úgyhogy ma se nagyon van kedvem blogot írni, ha egyszer lehet ezt is nézni:

Tudom, ez nem is a ma évfordulózó első rész, hanem a négy évvel későbbi második évad negyedik része, de szerintem ez volt az egyik legjobb. Meg az, amit életemben először láttam belőle, 1988-ban, a Super Channelen:

Hát, ez a hét vélhetően nem a blogbejegyzéseimről lesz emlékezetes - de néha mást is lehet esténként csinálni, mint a klaviatúrát püfölni! Amíg a blogírói válság rendeződik, itt egy újabb antropomorf... sőt: androidmorf épület Pestről. Nem olyan látványos, mint a Hammbekaplak-kapu és az azóta már eltűnt Lusta Teknős, nem is olyan meglepő, mint a József nádor téri Bagolyház, de szerintem határozottan egy robot néz felénk a magasból:

A profibbak biztos a helyszínt is tudják. Vagy nem? :)

Ha nem jön semmi közbe - ezeket a sorokat 37 órával korábban írom -, akkor 2015. szeptember 17-én kora délután forgalomba áll az első két rövid CAF villamos a budapesti 3-ason. Mivel azt már most látom, hogy nem tudok ott lenni, úgy döntöttem, az eseményt az előzmények néhány mozzanatának bemutatásával ünneplem meg:

Amikor a budapesti CAF-ok járni tanultak
Próba- és tanulójáratok képen és videón

Valahol vicces, hogy az elmúlt 13 hónapban vagy két tucat bejegyzést írtam Köln különböző nevezetességeiről, de a villamosos/tömegközlekedéses oldalt elfelejtettem megcsinálni hozzájuk. Konkrétan ezekről volt már szó:

Kölni sorozatom további részei:
A kölni Dóm építése
A Nagy Szent Márton-templom
A Cloaca Maxima
Mementó: a Szent Albán-templom romjai
Severin-híd
Két és fél Erzsébet híd
Hatvágányos vasúti híd a Dóm tövében
A kölni főpályaudvar története
Egy másik "testvérhíd"
A kölni városháza római kori "pincéje"
A "Dómtömés"
Köln utcáin sétálva: régi vagy régi formájú?
Római kori bevásárlóutcák, rejtett terek, eltűnt korok maradványai
Köln utcáin sétálva: az este
Köln utcáin sétálva: faszádizmus
Amikor a levéltár eltűnt a föld felszínéről
Kikötő romjaiból menő negyed
Nord-Süd-Fahrt, avagy a túl nagy városrendezés se mindig jó ötlet
Tornyok és egyebek: kölni modern és még modernebb
Bálterem, székház, és újabb és újabb helyen feltámadó házszám: kölni klasszikusok

... ezekről viszont nem:

Van, aki kimondottan utálja a különvonatokat - de nem én! Érdekes lehet egy ilyen kirándulás pusztán a jármű miatt, illetve akkor, ha az olyan helyre visz, ahová másképp nem nagyon lehet eljutni. Ha pedig mindkét eset fennáll, már csak a jó időnek kell drukkolni :)

"Osztálykirándulás": Class 56-ossal, megint
Különvonat a Duna mentén

Az eheti random bejegyzések meghozták az eredményt: az eddigi ezres olvasottságból százas lett... a blogból pedig komment-élet híján lassan monológ lesz. Ezt persze nem azért írom, hogy sajnáljatok, hanem átvezetésként, mára ugyanis Saturday Night Live-os monológokkal készültem. Mondjuk ezt a frappánsnak szánt, napokkal korábban megírt átvezetést keresztülhúzta, hogy a tegnapelőtti bejegyzésre az átlagnál (0-2) több komment érkezett, de most már nem fogom átírni ;)

A monológ az SNL esetében azt a részt jelenti, amikor a "host" - aki igazából nem házigazda, hanem egy vendég, akinek épp akkoriban jön ki filmje, lemeze, vagy épp csak nagyon népszerű - kicsit reklámozza magát, majd elmondja, hogy ki lesz a zenei vendég. Messze nem ez a kedvenc részem a műsorokból (azt meg kimondottan utálom, amikor "random nézők" kérdéseket tesznek fel), de ha a host személyisége/szövege/előadókészsége a helyén van, és/vagy jó szöveget/történetet írnak neki, akkor azért el lehet rötyögni rajta. Anne Hathaway például meglehetősen aranyos, erre alapozták ezt a bevezetőjét:

Robin Williams szintén magát adta 1988-ban - ráadásul a legtöbb úgynevezett monológgal szemben ez tényleg monológ, konkrétan egy nyolcperces stand-up, ráadásul igen fontos - 18+-os... vagy nem is? - témát érintve:

Dwayne Johnson viszont akkor is jó volt, amikor éppen nem magát adta. Persze úgy sejtem, igazából pont azért tűnik ki a kigyúrt akcióhősök közül, mert ez a marháskodás nagyon is ő:

Másnak, például Colin Farrellnek csak rá kellett játszania a saját rossz hírére (ami korábban Pamela Andersonnak is bejött), és megvolt a téma: