Elszórt blogbejegyzések után önálló weboldalon is a tavalyi nyár, sok kipufogással, képek és videók formájában. Jó lenne, ha idén is lenne valami hasonló, mert gyerekkorom óta nem élveztem ennyire a vasút közelségét!
2013 nyara a Balatonnál
Nohab, lerobbant Csörgők, segélyező Szergejek, meg ami még ott volt
"Sugárhajtású mezőgazdasági repülőgép? Ez akkora hülyeség, hogy akkor legyen már rögtön kétfedelű is!" Körülbelül így is kezdődhetett volna ennek a típusnak a tervezése, de valójában komolyabb okok voltak mögötte. Vagy esetleg mégsem.
Március közepén szerepelt a hírekben, hogy a szolnoki sportrepülőtérről (ami nem azonos a katonaival) elszállítottak egy ott kiállított gépet: ezt itt fenn. Rögtön leszögezem, hogy szerintem előnyös üzletről van szó: ez a repülőgép magyar lajstromban soha nem repült, semmi közünk nem volt hozzá, ráadásul rossz állapotban volt - ha a tulaj, a Goldtimer Alapítvány kap érte egy új motort, amivel tovább repülhet a világ egyetlen repülőképes - végig magyar színekben repülő - Li-2-ese, akkor az egy jó bolt. A cserealap, a PZL M-15-ös ezzel együtt megérdemel pár szót.
Én így és itt, a szolnoki katonai reptér melletti múzeumban találkoztam először ezzel a masinával. Nem kicsit döbbentett meg a látvány, hiszen soha semmi köze nem volt a magyar repüléshez! Mint kiderült, eredeti tulajdonosai gyakorlatilag kényelmességből (senkinek nem kellett) hagyták az országban valamikor a nyolcvanas években, előtte persze kiépítve belőle a használható alkatrészeket. A farkashegyi katlanba került, a MÉM RSZ oktatóbázisára, ahol akkoriban a múzeumi megőrzésre szánt gépeket őrizték - emlékeim szerint egy régi Repülés hátoldalán láttam is egy légifotót, amin nem tudtam beazonosítani, mi az az izé ott. A rendszerváltás után a gép a csepeli Kossuth Lajos Szakközépiskolába került, onnan meg a szolnoki múzeumba. Itt hamar ráéreztek, hogy nem illik a tárlatba, így került a sportreptérre:
A cikkekben ugyan a 2003-as esztendőt emlegetik átkerülésnek, de az valószínűleg a gépből épített emlékmű avatása lehetett, mert ezeket a képeket még 2002-ben csináltam. Látható, hogy az eredeti Aeroflot színeket viselő masinát nem sokkal korábban újrafestették: csillogott-villogott! A pilótafülke üvegeit is ekkor cserélhették az itt látható anyagra - vagy csak ráragasztottak valamit belülről a plexire? Sajnos nem kopogtattam meg, így nem tudom.
Gyakran morgok a magyar vasútra, az elavult, kényelmetlen, a mai igényeknek nem megfelelő járművek miatt (is). Ehhez képest vicces, hogy hat évvel ezelőtt mennyire megtetszett egy olyan járgány, amire pontosan ráillenek az iménti jelzők:
Az EN57-es villamos motorvonatoknak nincs igazán itthoni megfelelője: 1962 és 93 (!) közt 1400-valahány darab (!) épült belőlük, főleg elővárosi szolgálatra a viccesen hangzó nevű PaFaWagnál. Mivel arrafelé 3000 V egyenfeszültséget használ a vasút (a mi 25 kV váltónkhoz képest), viszonylag egyszerű szerkezetek...
... ami - Varsó környékén legalábbis - a belső térre is rámondható. Kemény műanyag ülések, spártai kivitelű utastér...
A négyes metró kapcsán meglehetősen átalakult a Baross tér, és az utóbbi tizenpár év után azt mondom, ideje is volt a változásnak. Az más kérdés, hogy sajnálom, hogy a 24-es villamos nem lett behozva a tér közepére, de állítólag a kettes metró új kijáratához tartozó aluljáró építésekor valami csatorna befedését nem úgy méretezték, hogy elbírja azt a terhelést :-/
Az alapfelállás egyébként nem sokban változik, csak kortárs stílusban átdolgozták a pályaudvar főépülete és a kettes metró régi kijárata közti "mélyteraszt". Első látásra ugyan furcsa, hogy nem fedik be teljesen, másrészt viszont isten óvjon bennünket a hosszú, zárt földalatti folyosóktól! Vélhetően hasonlóan gondolkodva maradtak most is a félig nyitott megoldásnál - remélhetőleg vigyázni is fognak rá, mert az utólagosan hozzátoldott bódék nélkül és folyamatos őrzéssel tulajdonképpen a '68-as állapot se lett volna rossz. Talán csak kicsit több zöld - és több pad, esetleg asztal - kellett volna a sivár betonfelületek helyett - nekem legalábbis valahogy sose jutott eszembe azokon a köveken ücsörögni. Az irányítótorony se fog hiányozni, magasabb építménynek jobb lesz arrafelé a Baross-szobor!
Beton mindenütt. Érdekes lenne tudni, kiknek szánta az építész ezt a kanyont!
Gyerekkoromban teljesen magától értetődőnek tűnt, hogy a frissen felhúzott Skála Metró előtt hasonló nyitott aluljáró épült, hisz ilyen volt itt is, meg a Déli előtt is - gondoltam van valami előírás rá :)
A múltkor láttunk egy régi képet a még újszerű Széll Kálmán téren sorbaálló villamosokról. A fotó bal alsó sarkában egy pótkocsi állt, erről írtam, hogy eredetileg benzinmotoros sínbusznak indult, majd szombathelyi villamos motorkocsiként ment nyugdíjba.
A szombathelyi villamosüzem sosem tartozott a nagyok közé: egyetlen, körülbelül három kilométeres vonala volt 1897 és 1974 közt. Megindulásának századik évfordulóján végállomása, a pályaudvar előtt állították ki egyik megmaradt járművét, ami történetesen pont egy olyan motorkocsi volt, mint amit a Széll Kálmán téri képen még pótkocsiként láthatunk. Sajnálatos módon a kocsira a magyar köztéri exponátumokra jellemző sors várt: megrongálták, összemocskolták, így 2007-ben inkább biztonságos helyre, a helyi múzeum udvarára szállították.
Amikor én itt jártam, még az állomás előtt állt, és nem is volt rossz bőrben, bár itt-ott összefirkálták a belsejét, és a menetkapcsoló burkolatát is feszegették. Ezen a fotón jól látható a típus jellegzetes, aszimmetrikus kinézete - ami még fura, hogy felsővezeték híján az áramszedő függőlegesen ágaskodik.
Nem volt túlbonyolítva a járgány: kézi homokoló (=a vezető kislapáttal a mellette levő tölcsérbe szórta a ládában levő homokot, ha tapadásra volt szükség), menetkapcsoló, jobbra pedig a pályacsengő rugós ütőgombja.
Ismét egy olvasótól kapott régi képet szeretnék mutatni: Wendel Károly egy 1959-es nautikai szakkönyvben találta ezt a fotót. Egy érdekes kísérlet végstádiumát láthatjuk rajta: az egyre növekvő Budapesten komoly gondot okozott a hidak hiánya, ezért megpróbáltak uszályokból az addigiaknál nagyobb átkelőhajókat építeni. Két ilyen monstrum készült: a Hapci és a Vidor. Sajnos nem váltak be, sőt: motorhiba miatt a Vidor fordulás közben beszorult a két part közé - ekkor a programot törölték, és inkább felépítették az új Erzsébet hidat.
A háttérben egyébként a Szovjet Duna-Tengerhajózási Vállalat Alojzij Mogarics nevű, Dunajec típusú folyami motoros személyhajója látható. A tragikus sorsú jármű itt még alig egy éves; két évvel később Apatinnál liftaknára futva süllyedt el.
És egy kis színes: Tirolban nyilvános illemhelyet neveztek el a híres amerikai együttesről, a Hotel Californa előadójáról. (Vagy idén már elsütöttem ezt? Boccs:)
Figyelem! A következő bekezdések - nem csak nyomokban - véleményt tartalmaznak. Aki nem képes elviselni, hogy másnak is van olyanja, ráadásul alkalmasint más, mint az övé, az most kattintson a vissza gombra :)
Mielőtt valaki azt hiszi, hogy a négyes metró rajongója lennék, el kell mondjam, hogy nagyon nem. Ugyan a metró szerintem is alapvetően egy nagyváros legmegbízhatóbb közlekedési eszköze, sokakkal együtt én is úgy gondoltam, hogy Budapestnek most nem erre a metróra lenne szüksége - a csepeli/dél-pesti és a szentendrei elővárosi vasutak (el kellene felejteni a HÉV szót, mert nagyon kellemetlen konnotációja van - bár félő, hogy ez nem is fog eltűnni, amíg az NDK sínrombolók zötyögnek rajtuk) belváros alatti, metró jellegű összekötése sokkal több ember mindennapjain tudott volna javítani - csak annyi kellett volna hozzá, hogy "ötös metró" helyett négyesnek nevezik el azt a tervet :-/ Ezzel együtt sokaknak fog jól jönni ez a vonal - másoknak meg nem. Nem keveseknek meg teljesen indifferens lesz. Hogy milyen bajai vannak az egésznek szakmailag, azt másutt mások leírták, én inkább oda ugranék...
... hogy 2014. március 28-án délben a körtéri új aluljáró hátsó traktusában arra vártam, amiről az ember - főleg a XI. kerületi! - már el se hitte, hogy bekövetkezhet. Azért hátul, mert elől sokkal nagyobb tömeg volt - ők nem tudták, hogy két mozgólépcső-kar van :) Tizenkettő nulla nullakor aztán elindult felfelé a rollgitter:
Mivel az Etele tér felé tartó szerelvény futott be először az állomásra, arra szálltunk Jazzcoollal, első utazásunk így alig három megállónyi volt - ebből az első (Körtér - Bocskai út) ráadásul még villamosmegállónak is rövid lett volna.
Kis nézelődés után aztán Kelenföldön felültünk egy Keleti felé tartó szerelvényre. Mint XI. kerületi, aki Zuglóban dolgozik, az elmúlt években annyira rányomta a bélyegét mindennapjaimra az építési területek kerülgetése, hogy "birtokba" akartam venni a vonalat. Azt akartam érezni, hogy valami haszna csak volt a sok szívásnak..! Bár nyomvonalilag, megállókiosztásilag nem vagyok kibékülve az új metrónkkal, azt gondolom, funkcionális építészetileg Budapesten körülbelül 1896-ban épült ennyire újszerű dolog.
Igen, nincsenek görög oszlopfők, nincs aranyozás, tehát akinek csak az tetszik, szomorú lesz, de aki valami korszerű dolgot akar látni, az örülhet. Sőt: büszke lehet! Azok a hipszterek pedig, akik szerint ez nem elég menő (hú, de utálom ezt a szót!!), azoknak agyára ment a macaron és az iphone :)
Azt hiszem, értem, miért nem tettem fel annak idején ezt a videót: nagyon idegesített, hogy a fényképezőgép (akkor még nem volt külön kamerám) sötétben minden erősebb fényforrásból függőleges vonalat varázsolt a képre. Mostanra viszont túltettem magam ezen, és inkább feltöltöm, mert kellemes emlék ez a júniusi éjszaka, amikor a LÁÉV eredetű Ganz motorkocsival mentünk egy kört a Gyermekvasúton:
Túlzottan sokat persze nem láttunk útközben, de volt hangulata - leszámítva, hogy az ember néha csak óvatosan merte kinyitni a száját, nehogy telemenjen a fényre jövő rovarokkal :) Mostanra egyébként biztos vagyok abban, hogy belehabarodtam a belsőégésű motorokba, mert ezen a videón is a Ganz motorjának a hangja (pontosabban leginkább a hajtás hallatszódik, gondolom) tetszik a legjobban. Pedig - ha minden igaz- , már rég nem Jendrassik van benne, hanem egy olyasmi MAN, ami az Ikarusokban.
A múltkor láttunk pár érdekes régi jegyet, és mivel van még pár a tarsolyomban, folytatnám a mutogatásukat. Zürichben hagytuk abba, hát folytassuk Svájcban...
....konkrétan Bernben. A Städtische Verkehrsbetriebe Bern '47 óta létezik, szóval ez egy szinte új jegy - viszont a helyeket egyszerűen nem bírom azonosítani rajta. Esetleg a K-Z lehet, hogy a Kursaal/Zytglogge, de hogy a többi micsoda..?
Svájctól csak egy ugrás Freiburg im Breisgau, ahol sajnos nem jártam, úgyhogy duplán meg se próbálom értelmezni a két-három betűs rövidítéseket.
A Moers-Hombergi Villamosvasút egy német helyiérdekű üzem volt 1908 és 1953 közt. Eredetileg a nevében szereplő két város közti vonalat üzemeltette, de később néhány további viszonylat is hozzájuk csapódott. Ez a hálózat legalább nem bonyolult, csak "összehajtogatták", hogy ráférjen a cetlire.
Néha rácsodálkozom, mi minden van a weboldalaimon - attól félek, az internet mai kínálatában más se nagyon talál rájuk. Hogy változtassak a helyzeten, azt találtam ki, hogy néha régi oldalak ajánlóját is be fogom tenni a blogba. Nem azért, mert lusta vagyok - mert előtte kicsit ráncbaszedem az érintett oldalakat, javítom a tévedéseket, lecserélem az esetlegesen már nem működő linkeket, tehát van vele munka -, hanem mert szerintem ezek is érdekesek.
Mielőtt rákattantam az összes még forgalomban levő UV motorkocsi lefényképezésére és az elveszett sínekre, repterekre járkáltam. Sokszor. Gyerekkori kíváncsiságomat éltem ki: látni akartam, hogyan kerülnek azok a bazi nagy reklámflepnik a város fölött köröző gépekre, hogy hogy néz ki egy repülőgép vagy helikopter szétszedve, hogyan tankolnak kisgépeket, stb. És láttam is. Mai szemmel érdekes, hogy mintha egy másik világban készült volna az oldal: a képek nagy része még filmre készült, kis felbontásban bescannelve, emiatt utólag már inkább nem is vízszintezgettem, ha ferdén sikerültek...
Repülőtéri életképek 1999 és 2001 közöttről
Transzparens és vitorlázó vontatás, szétszedett és ép repülőgépek és egyéb dolgok Budapest környékén
Ez megy most