HamPLÓ

A Nohab, a Púpos és a Ludmilla után megint egy dízel nagyvasról lesz szó, ráadásul hazai viszonyok közt meglehetősen egzotikusról. Emlékszem, amikor annak idején Angliában jártunk, milyen mérges voltam, hogy egyet se sikerült lefotózni a fura kinézetű mozdonyaik közül, mert amerre jártunk, mindenütt motorvonatok közlekedtek. Erre most hol pótolhatom ezt? Itthon, Magyarországon!

A Floyd talán az első magyarországi cargo magánvasúti cég volt, vasútbarát körökben pedig arról lettek híresek, hogy amikor brit mozdonyokat vásároltak (használtan), akkor azokat feketére festették, egy rózsaszín csíkkal a cégjelzés két oldalán: ők voltak a pink Floyd :)

Sajnos a jellegzetes színterv a közelmúltban eltűnt, de a fekete mozdonyok még mindig feltűnő jelenségnek számítanak, különösen a dízelgépek. A fentebbi képen látható, itthon 659-esnek nevezett sorozatot a British Rail "Class 56" néven használta. A 135 mozdonyt a korábbi 47-es sorozat alapján tervezették a Brush Tractionnel, a gyártást Romániában kezdték, de komoly minőségi problémák miatt végül a többségüket Nagy-Britanniában építették.

A sorozatot a hazai vasútbarátok valamiért "Melák" néven emlegetik, holott ez a becenév cseppet sem illik rá. Egyrészt nem nagy: ezen a képen is látható, hogy kisebb, mint némelyik személykocsi; az angol űrszelvény alacsonyabb és keskenyebb a mienknél, emiatt a 659-es néhány nála gyengébb "kontinentális" mozdonynál is kisebb. Ezen túl nem lomha vagy bamba, hiszen a 3250 lovas főgép a segédüzemek levonásán túl is 2400 lóval tud vontatni (maximális sebessége 130 km/h, indító vonóereje 275, tartós vonóereje 240 kN), ezzel pedig a jogosan pályázhat a "legerősebb magyarországi dízelmozdony" címre, hisz a Nohab 1950, a Szergej 1970, az M63 pedig 2700 lóerős volt.

A kirándulás során jó nagy kerülővel jutottunk el Kőszegre, ami egy ideje a motorkocsik birodalma: pár évvel ezelőttig a kalauz nélküli Bzmotoké, azóta a GySEV 5047/5147-eseié.

Az egyik egy sor valódi hűtőtorony Będzinben (a belvárosból, még konkrétabban a vár parkolójából fotózva - ilyen hely ez a Felső-Szilézia), a másik egy strand vagy üdülő éke Balatonkenesén. Valaki esetleg tudja a történetét? Az ÓKÜ, KGM, vagy valami hasonló cég üdülőjéhez tartozott?

Ma tényleg nagyon szerettem volna végre egy rendes bejegyzést összehozni, de inkább pihentem - aztán meg kiporszívoztam a lakást, úgyhogy kezdhettem előről a pihenést. A most következő téma rendesen is ki lesz majd fejtve később, addig itt egy szokásos alibivideó, hangokkal és füsttel. Nem, nem Omega-koncert, hanem angol dízelmozdony:

A nálunk 659-es számot kapott sorozatot nehéz tehervonati szolgálatra szerezte be az angol MÁV a hetvenes évek közepén (bővebbet majd a direkt erről szóló bejegyzésben, szóval nem kell kommentben megírni a történetét!), tehát újabb, mint a legtöbb felénk felbukkanó dízel. És erősebb is: 3200 lóerő környékén van. A legfeltűnőbb viszont nem ez, és nem is az amúgy szép hangja, hanem az, hogy füstöl, mint a Stromboli. Ez (már hogy a Stromboli) egyébként szerintem találóbb becenév lenne rá, mint az, amit vasútbarátoktól szoktam hallani, a "Melák". Egyrészt egyátalán nem tűnik nagynak, másrészt egyátalán nem lomha. Harmadrészt azt, hogy Stromboli, mégiscsak könnyebb megjegyezni, mint azt, hogy Eyjafjallajökull ;)

Nem volt időm rendes bejegyzést írni, úgyhogy ma is konzervet vacsorázunk. Ráadásul most mese sincs hozzá, mint tegnap, maximum annyi, hogy az ilyen videók megnézésekor jövök rá, hogy csak jobb, amikor állványt használok...

Rájöttem, hogy gáz lenne, ha csak egy videóból állna a bejegyzés, úgyhogy legyen kettő! Mondjuk ennek jobb helye lett volna a zajos bejegyzésben, de akkor elfeledkeztem róla:

De komolyan, végre péntek van, kinek van ideje/kedve ilyenkor blogolni? Én is mindjárt megyek teregetni, mert lejárt a mosás ;)

A digitális technika elkényelmesíti az embert: sokszor azt is felveszi, aminek semmi értelme sincs, és ha elszúr valamit, azt se feltétlenül törli le. Na, ez a videó ilyen snittekkel van tele - ez az én nyaram DVD extrája :)

0:03- A Könyökös Gyorssal (Nohabos vonat, aminek ablakán előrefele kinézve csak egy csomó könyököt látsz, mert egy rakás vasútbarát és videós nézi-hallgatja-filmezi a mozdonyt) hazafele, egy hangulatos By kocsiban. Azért a kocsit filmeztem, mert a könyököket nem találtam elég érdekesnek :)
0:13- A tapolcai bahnhofskatze, avagy Elvisz Trén helyi változata. A padon ücsörögve szendvicset falatozó embereket bámulta az ablak párkányán ülve, és rendkívül morcosan nézett rám, amikor átkopogtam neki az üvegen. "Mit akarsz tőlem, hát még kaja sincs nálad!"
0:21- Gőzmozdonyemulátor Répcelakon.
0:33- Fotófelhő munka közben: egész nap megsülhetsz a témára várva, de amikor az végre odaér, azonnal beborul az ég. Most túljártam az eszén - az én videómat nem rontotta el, az ugyanis eleve rossz volt.
1:23- Az öröm, amikor a nádasban várakozva végre nem csak hallottuk a Nohabot, de meg is láttuk, igaz, kicsit távolabb
1:36- Kisbér, Púposra várva. Nem tudom, hogy fű- vagy sövénnyíró, esetleg fűrész vagy flex zúgott, de meg kellett állapítanom, hogy a hétvégék Pesten kicsit csendesebbek. Aki nagyon odafigyel, az a mozdony hangját is hallhatja, mielőtt a jelzőt kezelik.
1:47- Még mindig Púpos, és... eh, ez szerintem magáért beszél :)
2:02- Unalmamban lőtt videó fal mellett osonó román dízelről.
2:20- Ezt a szomorú történetet már megénekeltem egy külön bejegyzésben...
2:33- Illett volna a tanúhegyes sorozatba, de sajnos vízszintezésileg kihívásokkal küszködik. Ráadásul én tulajdonképpen nem is ide akartam álln..i!
3:23- Az esti púposos videó készítésének mellékterméke. Nem halk ez a mozdony - vagy csak Móron volt nagy csend?

A Budai-hegyek kis nagyvasútját a villamosbarátok is szívesen látogatják; Geoffrey Tribe '69-ben, Ab van Donselaar pedig a hetvenes évek második felében néhány képet is készített róla.

Ez az a típus, amivel én már csak szoborként találkozhattam: a Rába-MVG - akkori nevén Wilhelm Pieck Magyar Vagon- és Gépgyár - 1961-től készített egy kisebb sorozatot Mk49 jelzéssel. Bár jópofán nézett ki (persze lehet, hogy csak azért tetszik, mert hasonlít a VW első kisbuszára), nem sikerült jól: a kecskemétiek hamar lepasszolták őket, a Sárospatakra került két példány pedig az Úttörővasút fűtőházának 1970-es leégése után szintén ide került. A sorozatot 1971 és '73 közt selejtezték, csak a bekezdés elején említett kiállított példány maradt meg, melynek talpraállítása egyébként folyamatban van. A képen látható 2005-ös viszont egyike volt a tűzben tönkrementeknek.

"Ő" még régebbi - '42-ben gyártották -, mégis sokat láttam: 2004-ig itt, 2007 óta pedig nosztalgiavonatok elején: a 490,039-as pályaszámú gőzös. Előtte pedig, nekünk balra - mint azt egy kis guglizással kiderítettem (nehogy azt gondolja valaki, hogy én ilyesmit fejből tudok:) - egy Banovits-féle tárcsás villamos védőjelző áll.

Még mindig a román eredetű Mk45-ösök adják az immár Gyermekvasútnak nevezett üzem alapját, tehát a képen látható 2004-es számú mozdony is megvan, bár a közelmúltban korszerűsítették.

Ebben a formában ez a képet se lehetne újra megcsinálni: Ságváriliget állomást a rendszerváltás után Szépjuhásznéra nevezték át, a 2002-est pedig nemrégiben modernizálták. A háttérben látható étterem is teljesen eltűnt, pedig a régi képek alapján elég komoly forgalma lehetett. Igaz, azóta a panorámát eltakarják a fák, tehát nem olyan látványos a terasz.

Nem akarok alkotni, nem akarok okosat mondani, se viccesnek szántat, csak zenét hallgatok, és ha valaki épp erre jár, hallgasson ő is. Mert az jó. Mert EZ jó:

Meg még ez is:

Áramvonalas fogkefetartó kinézetű kis kamerám (mindig rácsodálkoznak, amikor állványra teszem:) beépített mikrofonjai ugyan csak mérsékelten alkalmasak hangok rendes rögzítésére, most mégis olyan videók következnek, amik elvileg erről is szólnának. Az említett alkalmatlanság különösen előjön olyan erős és éles hangoknál, mint a repülőgéphajtóműveké, mégis, az Orosz Lovagok Szuhojainak hajtóműindítását/járatását/leállítását egyszerűen le KELLETT videóznom:

Ha odafigyeltek, 0:31 után hallható pár halk "vuuuiii-viuuuuúú" jellegű moduláció, na, az valami döbbenetes volt élőben. Biztosan a felpörgő-lepörgő fordulatszámok interferáltak, de amíg a sima hajtóműhangot a gyomroddal-tüdőddel-májaddal érezted, ez olyan volt, mintha a koponyád hátsó részében történt volna. Sok volt belőlük, a mikrofon csak ennyit csípett el, és azt se úgy, ahogy azt ott helyben érezted, de emléknek azért megmaradt. Nem hiszem, hogy rendszeresen jót tenne ilyesmit hallgatni, de fú, így egyszer mocsok jó volt :)

Két héttel később aztán rájöttem, hogy néha a hangot lehet vizualizálni - a Bengáli villamosok esetén egyszerűen úgy, hogy a kamerát hozzáfogjuk a kapaszkodóhoz. Az ember agya elég jó vibráció- és lengéscsillapítással rendelkezik, mert ennek nagy részét nem érzékeli (nagy méretben, nagy felbontásban látszik csak igazán):

Pedig nem megy húsznál gyorsabban, és a pálya se volt rossz, de mégis, milyen megnyugtató a szemnek, amikor végre megáll :) És a végére - a kitartóaknak - egy normális videó is, vonatokról. Dízeldübörgés, tadamm-tadamm csattogással, ahogy kell:

(A második snittnél kicsit ijesztő volt, ahogy jött megközelítőleg felénk vagy hatvannal a sok száz tonna, és közben ugrált, mint valami ugróiskolázó kisgyerek:)

A héten már volt rendes videó, úgyhogy most talán el lehet egy rendetlent is sütni... Az volt, hogy KZsocival nyugisan haladtunk Alsóörstől az M7-es felé, abban a tudatban, hogy az útközben mellettünk már eldübörgött Nohabos vonatot már biztosan nem fogjuk utolérni. Aztán Kenesén mégis ott állt az állomáson, igaz, fotózásilag nem teljesen nyerő, bár kétségtelenül hangulatos pozitúrában:

Késett a szembeirányú vonat, amivel ki tudja, hol kellett volna kereszteznie, és most itt várt rá. Nosza, állvány elő, kamera rá - kihaladás hátulról, már lemenőben levő nap által sütve, az indulás miatt hangos motorral... király lesz! Még a videó neve is beugrott: "A nyár elmúlásának allegóriája" ;) Megjött az ellenvonat, a Nohab nekilendült, KZsoci időben figyelmeztetett egy családot, akik így nem gyalogoltak bele a képbe, én pedig megnyomtam a felvétel gombot, majd, amikor már messze volt a vonat, leállítottam. Egy perc valamennyit ment. Kikapcs, haza.

Otthon aztán tölteném le a videókat, és né' má', a kamera ki van fagyva... az utolsó felvétel meg hiányzik. Egyszerűen nincs ott a memóriakártyán, szó szerint se kép, se hang. Megnéztem fájlrendszerbűvölő programmal is, hátha mégis ott van valami letörölt átmeneti formátumban, de nem, semmi más, csak a többi videó. Aznap mindent felvett, kivéve ezt o_O Nem, nem voltam ideges! A rákövetkező héten még háromszor csinált ilyet a kamera, úgyhogy memóriakártyát váltottam, illetve azóta minden fontos felvétel után csinálok még egy videót a nagy semmiről, hogy az előzőt biztosan elmentse... de ez az én hatásvadász "nyárzáró jelenetemen" már nem segít.

Azért valamilyen formában meg szerettem volna emlékezni az elveszett videóról, úgyhogy az utolsó nohabos vonat kihaladását levideóztam Kelenföldön. Nincs naplementés fény, van viszont kultúrált nyilvánosvécé a szép háttér helyett. Meg, ahogy elnézem, a feliratozásban ugrott a betűméret, de ezt csak most vettem észre, az indexképen. Mindegy, a szándékot tessék értékelni, a szándékot ;)

Ami meg a bejegyzés címét illeti, az egy Tenacious D számot idéz, amiben az előadók megemlékeznek a világ legjobb számáról, amit sajnos elfelejtettek, pedig hajj, de jó is volt. Komoly egy darab :)