HamPLÓ

A GySEV kölcsön dízel-nagyvasát már többször fotóztam-videóztam, de végre ki is akartam próbálni, milyen érzés, ha az ember vonatát is egy ilyen gép húzza. Néhány héttel ezelőttig a Ludmillák csak Csorna és Szombathely közt pörögtek az IC-kkel, de ahogy nőtt a számuk, a pécsi gyors egyik fordulójára is ilyen mozdony került, ez az útvonal pedig már érdekelt. Felszálltam hát a Keletiben a 6:10-es soproni/szombathelyi IC-re, és kevesebb mint három óra múlva már Szombathelyen voltam:

A "dupla" IC Csornán akad szét: az elejével a villanymozdony rohan tovább Sopronba, Szombathely felé azonban még nincs madzag, úgyhogy onnantól a hármas Lúddal mentünk tovább. Az idő annyira vacak volt, hogy inkább ki se szálltam a mozdonycserét végignézni, Vas-megye székhelyén viszont már ragyogó idő volt.

Ezt a két snittet még a nyári Ludmilla-túrán csináltam Répcelakon - így néz ki most a 16-os vonal, amit 2015-re villamosítani fognak. Itt egyébként régen a Celldömölk - Fertőszentmiklós vonal - a Fertővidéki HÉV déli része - is áthaladt, míg '79-ben meg nem szüntették.

A pécsi gyors Soprontól V43-as által vontatva jött, és kicsit késett is. Befutott, leakadt, és már jött is a négyes Ludmilla. Csatolás, fékpróba, indulás! Sajnos útközben sehol se bírtam "napsütésileg rendesen" fotózni, pedig két helyen - Zalaszentivánon és Nagykanizsán - is álltunk pár percet :-/

A minap a vasárnapi villamosünnepet ajánlottam az olvasó figyelmébe a kamaraerdei háztáji szafari park kapcsán, most pedig megemlíteném, hogy szombaton is várható nosztalgiaprogram, igaz, más jellegű: nyílt nap lesz a troligarázsban! Ennek örömére válogattam ki néhány trolis képet Geoffrey Tribe '69-es és Peter Haseldine '76-os budapesti felvételei közül.

Az Ikarus 60-as csuklós trolikat a Fővárosi Autóbuszüzem (FAÜ) főműhelye építette a hatvanas évek első felében Ikarus 60-as trolikból (első rész + villamosberendezés) és selejtezett MÁVAG Tr 5-ös buszokból (hátsó rész). Meglepően sokáig, 1976-ig közlekedtek, és a képek alapján (élőben sajnos már nem találkoztam velük) nem feltétlenül kényelmes, de igen jellegzetes járművek lehettek. Megnéznék élőben egy ilyet - talán roncsokból össze lehetne egyet rakni, hiszen ezen jószágok egy része túlélte a selejtezését: tartózkodóként, öltözőként vagy hétvégi telekre vett bódé formájában.

Egy másik csuklós, előtte pedig egy szóló (kéttengelyes) Ikarus 60T. A trolik ma nem itt kerülik meg az akkor még Felvonulási tér névre hallgató Ötvenhatosok terét: ha jól tévedek, a nyolcvanas évek közepén tették át őket a Dvorák sétány - Olof Palme sétány útvonalra.

Az Ismeretlen Öltözőmester szobra ("Uram, uram, itt felejtette a törölközőjét!") előtt haladó ZiU-5-ös a kép készítésének pillanatában még talán egy éves se volt...

...akárcsak Peter Haseldine 1976-os képén a "hatszázaska", az egyetlen budapesti szóló Ikarus 200-as troli (Ikarus 260T1). Ő is házi építés volt: a BKV egy üres Ikarus kasztniba pakolta bele egy kiselejtezett ZiU-5-ös villamos berendezését. Az ötlet egyébként nem egyedi: az elektromos cuccok könnyedén túlélik a kocsiszekrényeket, így később csuklósból készült is egy sorozatnyi (Ikarus 280T.T1/92 - mely azonban nem azonos a ma is üzemelő csuklós Ikarus trolikkal). Sőt: az utóbb említett Ikarus-Ganz csuklósok némelyikének alkatrészei lehet, hogy nemsokára alacsonypadlós Ikarus kasztniban fognak tovább élni. A 600-as amúgy jelen lesz a bevezetőben említett trolis nyílt napon, ki lehet próbálni, vélhetően ez lesz az egyik ráhordó jármű!

Van az a szokásom, hogy szeretem felkeresni gyerekkorom nyaralásainak színhelyét szezonon kívül. Igaz, egyelőre talán túlzás "szokásnak" nevezni, hiszen összesen kétszer csináltam ilyet: egyszer több mint hat éve Balatonszemesen, egyszer pedig most, Balatonföldváron - de valahol el kell kezdeni, nem?

Meglehetősen kicsi voltam, amikor apai ági nagyimmal itt nyaraltunk a hetvenes évek második felében - még anyuék se teljesen biztosak benne, pontosan mikor volt, csak hogy többször is. Az határozottan rémlik, hogy imádtam a kikötőt, illetve hogy egyszer mise közepén betrappoltam a vasútállomás mögötti templomban az oltárig, ahol hirtelen megilletődtem a sok embertől, és visszafutottam nagyihoz, aki hátul, a bejáratnál állt, majd elmagyaráztam neki, hogy "szól a rádió, az emberek meg énekelnek". Ezen túl valószínűleg itt láttam először lovat élőben (addig csak felvágottként tévében), el is neveztem "nagycsacsinak", mert szamarat már láttam, ez meg nagyobb volt annál. Elsősorban ilyen másodkézből kapott saját élményeim vannak, amiket nagyi és apuék meséltek vissza nekem; ettől még furábbak, meseszerűbbek ezek a régi nyaralások...

A kikötő nagyobbként maradt meg az emlékeimben, mint a többi, amit a Balaton körül láttam, és jogosan, mert akkora, hogy még saját szigete is van. Valahonnan innét indulhattunk hajókirándulásra...

... a túlpartra, a fenti panoráma bal felét kitöltő Tihanyba. Odafelé valami öreg hajóval mentünk, visszafele pedig katamaránnal, ami olyannak tűnt számomra, mintha űrhajó lett volna (bár olyanból akkoriban szerintem még csak az Oriont ismertem). Persze ezek a hajók ma is modernnek néznek ki; sajnos azóta se utaztam velük. A kép jobb szélén a kikötő mólóinak vége látható; már nem emlékszem, melyik oldalon húztak az árbócra piros, fonott kosárra emlékeztető gömböt vihar közeledtekor, de ha megtették, az mindig izgalmas volt, mert rendszerint rakéta fellövése követte: sárga, ha közepes riasztás volt, és piros, ha súlyos. Ez a lövöldözés egy kisgyerek számára maga volt a kaland - de valószínűleg mindenki másnak is hatásos figyelmeztetés lehetett, mert hangja is volt, nem csak vizuálisan tájékoztatott. A mai villogókat vagy nézed, vagy nem, de akkoriban ha durrant valami (körben a parton több helyen), akkor automatikusan felnéztél, és ha esetleg már nem tudtad elkapni a rakéta színét, akkor is megkerested, hol áll a kosár az árbócon. Valószínűleg a rakéta és a villogók együtt lennének igazán hatásosak, csak - gondolom - ma már fontosabb az, hogy semmi zaj ne zavarhassa meg a motorjukat túráztató, esetleg az autórádióból hangos muzsikát üvöltető nyaralókat.

És ezzel el is érkeztünk ahhoz a dologhoz, aminek a bejegyzés címe köszönhető: hogy most semmi ilyen (anti)civilizációs behatás nem ért. Vége a szezonnak, a strandok bezártak, csak fiatalokból álló csoportok, illetve idősebb házaspárok sétáltak a part környékén. A büfék 90%-a és a nyilvános vécé is zárva volt, hajók se érkeztek/indultak, és parkolóhelyből is szinte csak üreset talált az ember. Fura volt mindez a kellemes napsütésben - nyilván teljesen más volt a hangulat, mint nyáron, de a téltől, a  befagyott víztükör idejétől is jelentősen különbözött. A képen látható sorompó egyébként kulcsélmény színhelye: itt, illetve az állomás másik végén levő társánál kellett (állítólag) megvárni a vonatot, ha épp erre jártunk nagyival. Itt még csak a fényjelző piros "kacsintgatása" és a "naaagy, zajos valami" átrobogása számított, a Nohabot és a Szergejt egy vagy két évvel később, a szemesi sorompónál tanultam meg megkülönböztetni...

És ha már a parkolóhelyeket említettem: az egyiken állt ez öreg jószág - ha valaki nem ismerné fel, ez egy Warszawa, azaz a jó (?) öreg GAZ M-20 Pobeda/Pabjéda/Победа lengyel licenszváltozata, abból is a lépcsőshátú verzió. Úgyis rég volt oldtimeres bejegyzés, befér ide ez a kép! A bejegyzés konklúziója pedig az, hogy a Balaton ilyenkor is klassz hely, és ha valakit nem zavar, hogy alig van működő étterem, akkor sokkal jobb kikapcsolódásra, mint máskor :)

A 41-es villamos külső szakasza régóta a kedvencem: már gimnáziumban is néha errefelé mentem haza Kelenföldről Gazdagrétre, pedig jókora kerülő volt, és az akkor megkedvelt, természetközeli, de könnyen elérhető kikapcsolós hatása ma is megvan a helynek (pedig az egykori "dzsungeles" szakaszokat már jórészt beépítették). Sőt, néha még ingyenes repülőnapot is láthat az ember a kőérberki tóparton ülve :)

Perpillanat van még egy érdekessége a szakasznak: a Hosszúréti-patak úgy alámosta az eredetileg helyiérdekű vasútnak épült villamos töltését, hogy egy szakaszon csak egy vágány használható. Persze nem állítanám, hogy ritkaság az ilyesmi, mert sajnos annyira leromlott a vonal, hogy gyakran kell toltozgatni-foltozgatni, illetve áradás is volt már nagyobb, viszont most úgy néz ki, komolyan rendbe akarják tenni a patakpart eme részét - ahogy az a fentebbi képen is látható.

Az építkezés miatt a villamos a Kehely utca és a Kelenvölgy megálló utáni vágánykapcsolat (váltó) közt egyetlen vágányon halad mindkét irányba, a szembemenet elkerülésére pedig váltóbotot használnak, mint régen a 43-ason, 51-esen, és a többi egyvágányos vonalon. Így haladnak el egyik kedvenc helyem, a spontán állatkert mellett is. A legelésző lovak alapfelszerelésnek számítanak, de néha más állatok is kolbászolnak itt, most például egy csüngőhasú malac is (hm: malac, kolbász... lehet, hogy nem a legszerencsésebb megfogalmazás:). Ha már ott voltak, belekomponáltam őket a témáról készített videómba is:

... már úgy értve, hogy addig, amíg össze nem rakok egy értelmesebb bejegyzést. Már készül, most viszont még: "Pedro, Amigo mio, ma is konzerv vért iszunk" ;)

Dízelözön: Púpos jár le vonatáról, Class 56 indul el Győr GySEV állomáson, remot Csörgő a fülei kanyarban, félig nyitott Class 56-os járatása a műhelyben, sok füsttel, tripla Desiro, Púpos áll rá a vonatára, a végén szépet pöfögve, és még egy remot Csörgő a Balatonnál. Nohab most nincs...

Itt viszont van: az alapjáraton dünnyögő mozdonyok közt. Nem valami mozgalmas videó, de én mostanában meglehetősen beleszerettem a dízelekbe, úgyhogy nem bírtam kidobni ezeket a snitteket.

Itt viszont van mozgás, kicsit túl sok is: a levegő igazán megállhatott volna, amikor ezek a felvételek készültek. Sajnos nem tette, úgyhogy gyakorlatilag tönkrefújta a hangsávot. De a vonatok akkor is szépek: klasszik (nem remotorizált) Csörgő indul, majd egy Ludmilla, gyeseves Szili halad ki, majd újabb Ludmillás gépmozgás. Csináltam egy olyan snittet is, amin baloldalt a szovjet nagyvas mormog, jobbról meg az angol mozdony jön, de ott nem csak a mikrofonnak volt sok a szél, hanem az állvány is berezonált. Kellene valami profibb cucc, igaz, azt aligha lehetne zsebretenni, pedig az is egy hasznos feature :)

A queenes bejegyzést még kedd vagy szerda este írtam, és azóta annyira belemerültem az együttessel és tagjaival kapcsolatos videókba, hogy a szabad pillanataimban nem nagyon foglalkoztam a bloggal, mert mindig jött egy újabb érdekesnek tűnő youtube videóajánlás. Köztük volt a Love Kills kislemez B oldala, a Rot Wang's Party című instrumentális is, ami a mai alibi bejegyzés szerepét fogja betölteni. Tudom, a szám eredetileg Fritz Lang 1927-es Metropolis-ának '84-es "rekonstrukciójához" készült (akárcsak az említett kislemez fő attrakciója, a szerintem nem túl ütős Love Kills), de szerintem egy retró stílusú európai buddy cop filmhez jobban menne, nem? :)

Nem tudom, ki hogy van vele, de én mindig félelemmel vegyes érdeklődéssel kattintok rá kedvenc zenészeim interneten felbukkanó demóira. A zenekarok korai időszakaiban az ilyen darabok általában zseniálisak, bár legtöbbször kicsit nyersek - ha azonban már befutott együttesről van, gyakran kimondottan kiábrándítóak tudnak lenni. Régen ilyesmit az ember csak külföldre/fan clubba gyakran járó ismerősöktől kaphatott, manapság a youtube-on százszámra beléjük akadhatunk, érdekes betekintést kapva a kreatív folyamatokba, melyek végén egy kész szám/album áll.

Itt van például a Queen első lemezének első száma, a Keep Yourself Alive még demóként, 1971-ből. Kicsit puhább a gitárhangzás, mégis keményen szól az egész - a basszus lüktetését a verze alatt meg egyenesen imádom! Valahogy az egész jobban szól, mint a lemezen - persze ez már egy remasterelt változat, lehet, hogy remasterelve a lemez is jól szól? Mert hát a korai Queen lemezek sajnos elég vacakul szólnak...

Ez itt a meglehetősen közismert Kind of Magic egy közepesen korai demója. Tudom, keménymagos Queen rajongók ennek az albumnak a létezését is szívesen elfelejtenék, de nekem ez volt az első saját rock lemezem, pontosabban az első olyan album, amit tudatosan kértem a szüleimtől (mert hát korábban volt Süsü, a sárkány, meg Micimackó, Óz, a nagy varázsló, Péter és a farkas meg persze több Halász Judit is, de az most nem számít:). Nem is a kezdetleges hangszerelés a legfurcsább a demóban, hanem hogy nincs még meg szöveg: Freddie részben (többek közt) a One vision soraival hozza az énekdallamot! Nagyon durván nyolcvanas évek szintipop hangulata van, pedig a végleges dal se egy metálhimnusz :)

A metró 1970-es megindulása - illetve a kelet-nyugati vonal második szakaszának '72-es átadása - óriási változásokat okozott Budapest tömegközlekedésében. Geoffrey Tribe szerencsére még '69 nyarán járt itt, így meg tudott örökíteni néhány olyan életképet, ami a hozzám hasonlóan később születetteknek kicsit már meseszerűnek tűnik.

Az első képet feladom gyorsrejtvénynek; mindjárt elárulom a megfejtést, addig lehet gondolkodni rajta. Mi pedig foglalkozzunk a rajta látható járművekkel: elől egy acélvázas motorkocsit látunk - konkrétan egy ezrest -, mögötte pedig egy középbejáratú pótkocsit. A szerelvény 41-esre van táblázva, ebből kiderül, hogy a járat ekkor még nem mai helyén, a Kamaraerdőnél végállomásozott, hanem Budaörsön, ahol volt hurokforduló. A helyszín tehát a Fehérvári út/Bocskai út/Schönherz Zoltán - ma Október huszonharmadika - utca kereszteződése, ahol ekkor még az út két oldalán mentek a sínek. A 41-es - és ex-HÉV-es párja, a 43-as - a Körtéri "gomba" körül fordult; a kettes metróval kapcsolatos átszervezések során tették belső végállomásukat kijjebb: a budafoki kocsiszínhez, illetve a Varga Jenő - ma Városház - térre.

Moszkva tér, még a metró megérkezése előtt. Valamiféle tereprendezés zajlik az 58-as és 56-os villamosok tér közepi hurokvágányán, de a nagy építkezésnek nyoma se látszik - és természetesen még állnak a Beszkárt jellegzetes gombaépületei is. "Vájtszeműek" észrevehetik a kép előterében álló két acélvázas ezres közti különbségeket: az elöl állónak lekerekített ablakkeretei vannak, a hátul levőnek szögletesek, és az oldalabalkok fölött ott vannak a szellőzőnyílások is. Mivel alig van forgalom (legalábbis moszkvatéri léptékben), gyanítom, hogy hétvégi felvételről van szó.

Ezres favázas pótkocsival: utóbbi kicsit meg van görbülve, a peronok mélyebbre lógnak, mint a kocsiszekrény közepe. Ettől eltekinve viszont szép állapotban van: bár '55-ben kettősfeljárósították (eredetileg pont úgy nézett ki, mint a megrendelő cég, a BVVV motorkocsijai), megmaradtak az ablakok fölötti szellőzőnyílások. Ahol a szerelvény áll, ma az óra körüli térség van, a hurokvágányt kisebbre vették a metró feljárójának építésekor.

25-ös villamos halad a Május 1. - azóta (ismét) Hermina - úton, a Közlekedési Múzeum oldalában. A képen látható ezerötszázas motorkocsi ma is megvan, felújításra vár. Biztos klassz volt, amikor még villamossal el lehetett jutni a Széchenyi fürdőhöz, ...

Úgy látom, a törzsközönség nem nagyon tud mit mondani az újabb vonatos bejegyzésre, úgyhogy gyorsan nyomok valami mást. Persze csak kicsit mást, mert ebben meg villamos lesz. Ugye emlékszünk, hogy huszadikán otthon felejtettem a fényképezőgépet, ezért csak videóztam? Nos, aznap nem csak a 2624-gyel utaztam, hanem bengáliztam is. Elvileg a Deák térre ment volna, de egy be nem jelentett tüntetés miatt végül a Clark Ádám téren kötöttünk ki. Én szépen levideóztam, ahogy a Bengáli visszafog és elmegy, aztán a "sima" villamos is... és akkor rájöttem, hogy nincs mivel visszamennem, mert több villamos nem jött :) Szóval gyalogoltam egy kicsit, és ha már ott voltam, videóztam:

A Nohab, a Púpos és a Ludmilla után megint egy dízel nagyvasról lesz szó, ráadásul hazai viszonyok közt meglehetősen egzotikusról. Emlékszem, amikor annak idején Angliában jártunk, milyen mérges voltam, hogy egyet se sikerült lefotózni a fura kinézetű mozdonyaik közül, mert amerre jártunk, mindenütt motorvonatok közlekedtek. Erre most hol pótolhatom ezt? Itthon, Magyarországon!

A Floyd talán az első magyarországi cargo magánvasúti cég volt, vasútbarát körökben pedig arról lettek híresek, hogy amikor brit mozdonyokat vásároltak (használtan), akkor azokat feketére festették, egy rózsaszín csíkkal a cégjelzés két oldalán: ők voltak a pink Floyd :)

Sajnos a jellegzetes színterv a közelmúltban eltűnt, de a fekete mozdonyok még mindig feltűnő jelenségnek számítanak, különösen a dízelgépek. A fentebbi képen látható, itthon 659-esnek nevezett sorozatot a British Rail "Class 56" néven használta. A 135 mozdonyt a korábbi 47-es sorozat alapján tervezették a Brush Tractionnel, a gyártást Romániában kezdték, de komoly minőségi problémák miatt végül a többségüket Nagy-Britanniában építették.

A sorozatot a hazai vasútbarátok valamiért "Melák" néven emlegetik, holott ez a becenév cseppet sem illik rá. Egyrészt nem nagy: ezen a képen is látható, hogy kisebb, mint némelyik személykocsi; az angol űrszelvény alacsonyabb és keskenyebb a mienknél, emiatt a 659-es néhány nála gyengébb "kontinentális" mozdonynál is kisebb. Ezen túl nem lomha vagy bamba, hiszen a 3250 lovas főgép a segédüzemek levonásán túl is 2400 lóval tud vontatni (maximális sebessége 130 km/h, indító vonóereje 275, tartós vonóereje 240 kN), ezzel pedig a jogosan pályázhat a "legerősebb magyarországi dízelmozdony" címre, hisz a Nohab 1950, a Szergej 1970, az M63 pedig 2700 lóerős volt.

A kirándulás során jó nagy kerülővel jutottunk el Kőszegre, ami egy ideje a motorkocsik birodalma: pár évvel ezelőttig a kalauz nélküli Bzmotoké, azóta a GySEV 5047/5147-eseié.