HamPLÓ

Kis késéssel jöttem rá, hogy a Józsefvárosi pályaudvaros bejegyzést ezzel a panorámával kellett volna zárni, amit pár éve csináltam a nem kicsit puttyos Salgótarjáni utcai kerítés fölött, és ami már egy ideje ott várakozott az előre feltöltött képek közt:

Szóval így múlik el a nem-is-dicsőség :(

Kiskoromban izgalmasnak találtam, hogy a Keletitől 2-3 megállónyira, a már akkor se túlságosan bizalomgerjesztő Józsefváros közepén van egy pályaudvar. Azt se tudtam, használják-e, csak a tudat, hogy ott van!  Saját emlékem  nincs akkoriból a hellyel kapcsolatban, később is csak egyszer jártam itt, de ha már nemrég - más miatt - beleakadtam ezekbe a régi képeimbe, hát felrakom őket. Nosztalgiázni arról, hogy régen bezzeg minden mennyivel jobb vol... illetve hát arról biztos nem.

Mielőtt bárki keseregni kezdene, hogy micsoda értékek mennek itt veszendőbe (a vasút iránt rajongók különösen ragaszkodnak minden egyes centi sínhez, minden egyes téglához), rögzítsük a tényt, hogy ez a pályaudvar mindig is bicebóca volt. Az 1860-as években a nagy terveket dédelgető Magyar Északi Vasút kezdte építeni a Pest - Hatvan - Salgótarján vonalhoz (bár eredetileg komolyabb városrendezést is ígértek mellé), de a cég a törzsvonalának kiépítése közben befuccsolt (eredetileg Besztercebányáig el akartak menni), így 1868-ban az egész az államkincstárhoz került.

Az állam a Kiegyezés utáni hatalmas lendülettel megalapította a Magyar (Királyi) Államvasutakat, a pályaudvar pedig a cég pesti hídfőállása lett - emiatt néha úgy emlegetik, hogy "a MÁV első pályaudvara", ami tulajdonképpen igaz is, de ez először egyetlen vonalat jelentett, amihez lassan jöttek továbbiak, közben pedig már működött a Nyugati és a Déli is, tehát az elsőség nem tette a Józsefvárosit a város fő kapujává. Már 1872-ben is teherpályaudvarként terveztek vele távlatilag; személyforgalmilag csak addig, amíg fel nem épül az új, reprezentatív Középponti vagy Központi Pályaudvar - illetve ahogy mi ismerjük, a Keleti.

Utóbbi 1884-ben megnyílt, és szépen átvette a Józsefvárosi pályaudvar szerepét, ahová emiatt 1936-ig nem is jártak személyvonatok. Akkor ismét üzembe helyezték, majd sok viszontagság után 2005. december 11-én ismét bezárták. Ekkor már teherforgalom se volt, az évekig itt működő konténerpályaudvar szerepét az újonnan épített Budapesti Intermodális Logisztikai Központ vette át.

Ezek a képek a bezárás előtt, 2005-ben készültek. Nézzük meg őket: valóban így nézne ki egy európai főváros személyforgalmi pályaudvara? Lehetne ebből az épületből használható közlekedési csomópontot csinálni? Annyira kisstílű, annyira kispályás az egész, hogy gyakorlatilag el se tudom képzelni. Ez egy álmos vidéki vasútállomás volt a város akkori hátsó udvarában letéve, egy temető és pár gyár közt - elég méltatlan a szerephez. Még az akkori MÁV is így gondolta...

Pesten gyakorlatilag csak egy pályaudvar van jó helyen: a legelső, a (mai) Nyugati. A Keleti már kicsit kiesik a fősodorból, bár legalább egy sugárút végén (elején) található, és nemsokára már két metróvonal is eléri - a Józsefvárosi viszont mindig is hülye helyen volt. Pontosabban az iparnak megfelelő helyen, lehetett vágányokat vezetni a közeli gyárakig, de az utasok többsége az első átszállási lehetőségig is csak átszállással juthatott el innen...

A magyar vasútra mindenki azt mondja, hogy évtizedekkel el van maradva mindentől, de ez a hely még a magyar vasúttól is el volt maradva. Mintha 1885-ben megállt volna az idő, azóta pedig csak egy vasbeton perontető felhúzása és a villamosítás volt az összes fejlesztés, de csak nagyon minimál kivitelben.

Nehéz úgy blogot írni, hogy nem csak az ember fáradt, de a szerver is lefekszik néha pihenni ("502 bad gateway" - egész jó együttesnév lenne ez a hibaüzenet). Aki szintén fáradt, de fel akar rázódni, nézze meg az alábbi videókat, bőven van bennük rázkódás - de a gyengébb gyomrúak vigyázzanak, mert a kamera is berezonál :) Nagy sztori nincs mögöttük: 2008 októberében hazaindulás előtt a hosszabb úton mentünk vissza Zabrzéból Chebzie Petlához, ahol a kocsit hagytuk. A gyorsabb haladás miatt nem szálltunk le az 5-ös villamosvonal mentén fotózni, úgyhogy úgy döntöttem, elvideózom a kamerában maradt szalagot. Hamar kifutott, - ami addig készült, látható egy korábbi videóban -, de még mindig nem értünk oda Szombierkibe, ahonnét a 9-es vonalon akartunk lecsorogni úticélunkhoz, így hát a fényképezőgéppel folytattam a filmezést. Abban viszont az aksi merült ki, úgyhogy elég hirtelen fejeztem be az 5-ös útvonalának megörökítését... de az aksicsere után még mindig maradt hely a memóriakártyán a 9-esre is. De jó nektek, mi? :)

A zabrzei Bytomi utcában (ulica Bytomska) indul a videó, és a bytomi Zabrzei utcában (ulica Zabrzanska) végződik. A kettő közt látunk régi iparvidéki lakótelepet, mezőn elterülő fordítóhurkot, és majd' három percen keresztül a két város közti erdős területen rohanunk át. Ritka errefelé az ekkora zöld rész két település közt, emiatt egészen más hangulata van ennek az útvonalnak mondjuk ahhoz képest, hogy a "lenti" vonalon Zabrzétól egészen Katowicéig alig hagyják el a sínek a lakott területet. Néhány helyszín nevét feliratoztam, hogy aki guglitérképen meg akarja nézni, tudja, épp hol járunk. A vonal amúgy olyan, mintha a budapesti 51-es és 41-es vonalakat kombinálnánk, csak kicsit görbébbek a sínek - és jóval gyorsabban mennek rajtuk :)

A 9-esen elég sokan voltak, de egy kis utastéri életkép azért belefért. Ez a vonal egyvágányú szakaszokat tartalmaz, illetve az 5-ösénél is görbébb síneket, úgyhogy aki itt utazik, az nem alszik el. Még egy kis cukiság is befigyelt: szegény kiskutya 0:23-nál nálunk is kevésbé élvezte a pályaminőséget. A végén azért megérkeztünk Chebziebe, aztán még aznap Pestre (sőt: Budára!) is, ahol egy ideig nem éreztem olyan zötykölődősnek az ipari csuklósokat, mint egyébként :)

A levegő hőmérsékletének helyes mérése: a talajtól két méter magasságban, a hőmérőt a közvetlen napsugárzástól védő, a környező nagyobb tereptárgyaktól távol eső, puhafából készült, fehér, szellőzőrácsokkal ellátott mérőházban.

Ergo ha nem akarjuk, hogy a valós időjárással találkozzunk, járjunk a talajtól két méter magasságban, a közvetlen napsugárzástól védő, a környező nagyobb tereptárgyaktól távol eső, puhafából készült, fehér, szellőzőrácsokkal ellátott mérőházban. Valaki próbálta már esetleg?

Ebben a melegben veszélyes dolog az agysejteket dolgoztatni, úgyhogy ismét csak képmutatás következik, a gumikerekű mozgó- és mozgatógépek kategóriájában.

Halvány lila gőzöm sincs, mi a szabatos megnevezése ennek a fajta gépjárműnek, amit aszfaltozáskor láttam sokat gyerekkoromban. Talán valami üstkocsi; úgy sejtem, bitumen rotyog benne, hátul ki tudja engedni, rámegy a kő, és már hengerelhetik az aszfaltot. Aztán lehet, hogy már eleve aszfalt van benne, majd valaki megmondja, mindenesetre kiskoromban rendkívül dögös gépnek láttam - bár azért nem annyira, mint a markolókat, azok voltak a csúcs :) Ezt a példányt az idei árvízkor láttam, a HÉV alagút tetejét terhelő sorban. Azt hittem, már rég mindet kidobták, jó volt újra látni egyet... bár ahogy elnézem, rendszáma már neki se volt.

Update: Értő emberek megírták, hogy masztikátor a neve, esetleg reiser. Rá lehet guglizni, nem vicc, pedig annak hangzik :)

Ez is munkagép, bár inkább a "cukiság" kategóriába tartozik: hókotró traktor jónéhány évvel ezelőttről, Pécsről.

Ez pedig egy luccai postakocsi - igazából egy oldalról is zárt, elektromos hajtású bringóhintó. Vagy gumikerekű kisföldalatti, ha a fényszórókat nézem? :)

... csak jól álcázza magát. Na jó, igazából beépítették a középkorban, de a tér alakja azért beszédes így is. Fentről még jobban néz ki, csak sajnos otthon hagytam a jetpackemet, tornyot mászni meg nem volt idő.

Amúgy körülbelül ez volt a legérdekesebb dolog számomra Luccában, amiről pedig mások ódákat zengtek, hogy milyen klassz hely. Vagy csak Siena, San Gimignano, Firenze és a Cinque Terre után tompultam bele a dolgokba? :)

Amióta ráálltam, hogy állványra rakott kamerával készítek tematikus videókat, nem nagyon tudok mit kezdeni peronon várakozás közben, kézben tartott kamerával készített, hétköznapi dolgokat megörökítő snittekkel. Törölni nincs szívem őket, de persze tudom, hogy ennél érdekfeszítőbb dolgokat is találni a neten. Naszóval, most egy ilyen videó következik - Cirmos, Flirt, Gigantos tehervonat az erősen négyvágányosodó Budafok-Márnembelváros megállóhelyen:

Már úgy értve, hogy az itt látható két kép közül melyik készült (ex-)Ost-Berlinben, és melyik (ex-)West-Berlinben?

Persze minimális turisztikai ismeretekkel felvértezett olvasók számára nem túl nehéz kérdés, de azért valahol vicces, hogy mennyire hasonló a látvány, ha az ember az Alexanderplatz-on (fent) és a Zoologischer Garten pályaudvarnál néz ki az S-Bahn csarnokából. És ha előbbinél süt a nap, másiknál nem, már nem is annyira egyértelmű, hogy melyik a barátságtalanabb, nem?

Múlt héten - erős Nohab-fotózási vágytól vezérelve - úgy terveztem, hogy a hétvégét a Balatonon töltöm. Aztán amikor olvastam, hogy milyen kánikula lesz, inkább lemondtam róla. Végül fél napot mégiscsak ott töltöttem - értelemszerűen a forróbbik felét, mert ez ilyen mazochista műfaj :)

Az első nohabos fotóhelyen találkoztunk egy ismerőssel, illetve egy külföldi fotós csoporttal, kicsivel előtte pedig egy késésben levő vonattal, amit a következő állomástól másik mozdonynak kellett húznia, mert kidőlt a Csörgő az elejéről. Egy újabb helyszínen tartózkodó kolléga (volt egyátalán valaki, aki nem volt lent a tónál?) mondta, hogy Szergej húzta tovább. A fene egye meg, az is jó fotótéma lett volna... na mindegy! Egy órával később és negyven kilométerrel arrébb aztán nem értettem, mire készül annyira rá az a német fotós csapat, amelyik ugyanazt a helyet nézte ki magának, mint mi. Hát erre - visszafelé is a Szergej húzta a vonatot:

Szóval mégis lett Szergejes képem :) Oké, tudom, nem "klasszik" (mint amivel két hete találkoztunk Móron), hanem "remot" (új motorral modernizált - kevésbé hangos és kormos - verzió), de akkor is örültem neki. Még akkor is, ha két évvel ezelőtt még rendesen is lehetett találkozni velük...

... hiszen "rendetlenül" még érdekesebb a dolog. Csak az utasokat sajnáltam, pedig ekkor még messze volt a nap vége, ami Balatonfüreden gázolást, a déli parton pedig mozdony meghibásodást hozott, sok-sok késéssel.

De utóbbiról mi Interszitivel nem tudtunk, mert ott álltunk a nádasban a Fűzfői-öbölben, a mobilom meg lemerült (nem kecskekörömért, hanem akkumulátorilag), és csak annyit láttunk, hogy nem jön a Nohab. Kisvártatva még mindig nem, aztán még mindig nem, aztán egyszercsak eldübörgött a korábban látott Szergej Füred felé. Egy szintén a svéd mozdonyra várakozó salzburgi vasútfotóssal (nem csak a magyar vasútbarátok nem voltak otthon aznap a jelek szerint:) találgattuk, hogy vajon csak Tapolcára/Füredre/ki tudja hova megy vissza, vagy újabb elhúzni való vonat akadt a számára, amikor megállt egy autó az út szélén, és kikiabáltak belőle, hogy gázolás volt Füreden, ne várjunk tovább a Nohabra. Pislogtunk, pislogtunk, ám hirtelen dübörgést hallottunk az öböl távolabbi részéből, Almádi felől. Megadtuk a bizalmat annak, hogy a hír ellenére az bizony egy EMD motor, és továbbállás helyett inkább vártunk... és szerencsére igazunk lett! Tudom, ahhoz képest, hogy valaki meghalt egy vonat kerekei alatt, csak halkan szabad örülni, de egyórányi forró sziklán egyensúlyozás után azért jó volt nem úgy hazaindulni, hogy potyára égettük szét magunkat a napon.

Persze videóztam is: a fentebbi filmecskében láthatjuk a 17-es Nohabot, a Szergej által segélyezett vonatot, egy Csörgős átrobogást, majd a nádasból elkapott mozdonyparádét is. A snittek kicsit hosszabbak a szokásosnál, hogy végig lehessen hallgatni, ahogy felerősödik majd elhalkul a motorok dübörgése.

És a végén itt van megint a svéd is. A nap ugyan már nem úgy sütött, ahogy akkor sütött volna, ha időben jött volna, de már olyan régóta akartam egy ilyen fotót csinálni, hogy nem érdekeltek az ilyen részletek :)

"Nem csak a szépet és régit kell fotózni" című sorozatunk mai részében...

Legutóbb Berlin kapcsán ejtettem szót arról a kelet-német szokásról, hogy régi utcák foghíjait panelházakkal tömték be. Amikor ilyet látok, mindig elgondolkodom azon, vajon igazuk volt-e, hogy házgyári termékekkel próbálkoztak, vagy eleve kudarcra voltak ítélve - hiszen panel nélkül, zsaluzott betonnal, sőt, téglával is el lehet rontani régi utcákat (erre itthon is viszonylag könnyen lehet példát találni), ahhoz képest ez talán olcsó és gyors volt, és akár valami érdekes is kisülhetett belőle.

Talán akad építész - vagy műértő -, aki meg tudja mondani, mennyire panelház ez itt: a szerkezete is házgyári elemekből van, vagy csak a külseje? Jól láthatóan megpróbáltak eltávolodni az "egyszínű kocka" című sablontól: van kiugratás, beugratás, többféle borítás (sima beton, kétfajta csempe, kétfajta kavicsos), több szín; gyakorlatilag mintha nem is egy házat látnánk, hanem több egymás mellett állót. Önmagában nem szép, de ha autóval mész el mellette, lehet, hogy észre se veszed a két régebbi téglaház közt, hogy itt valami más van.

Persze nem mindig erőltették meg magukat ennyire, ez az épület itt például alig különbözik a hazai lakótelepek utolsó generációjától, pedig annyira Berlin közepén van, hogy a sarkánál levő metrómegálló a Stadtmitte, azaz "Városközép" névre hallgat! Ez egy kései városrehabilitációs program emléke, innen pár száz méterre Hitler egykori Új Kancelláriájának és bunkerjének helyén is hasonló házak állnak, ami rögtön azt is megmagyarázza, miért tűntek el erről a környékről a régi házak...

Máskor jobban megpróbáltak elszakadni az egyszerű formáktól, mint például itt, a Nikolaiviertelben. Az azért látszik, hogy nem valódi boltozatos árkádról van szó, de este egész hatásos az álca! Egyébként Berlin Mitte nevű negyedében ennél sokkal cifrább panelek is vannak, de még nem jutottam el odáig, hogy lefotózzam őket - majd ha egyszer nagyon sok időm és memóriakártyám lesz :)

És itt egy lipcsei kép, ami ebből a szögből voltaképp egész elfogadható. Az azért feltűnő, hogy eltértek a régi emeletektől: igyekeztek ugyanakkora tetőmagasság mellett minél több lakóteret bezsúfolni a házba.