Mivel 2020-2021 teljesen kimaradt szlovák vonatozásilag, már nagyon el akartam legalább Pozsonyig jutni. Erre jó alkalomnak tűnt a Múzeumok Éjszakájának napja. A fő programok ugyan - logikusan - este kezdődtek, de a vasúti múzeum már napközben is megjáratott pár öreg járművet:
A múzeumok éjszakájának napja Pozsonyban
Gőzösös nosztalgiavonat, "Bányászlámpás" motorkocsi, véletlenül elkapott nosztalgia Tatra, meg még ez+az
Múlt hétvégén végre ez is megtörtént: utasokat szállított az egyirányú Bengálik prototípusa, a 3720-as! A kocsit már 2018-ban láthattuk a BKV 50. születésnapján, de problémák voltak vele, úgyhogy utasokat nem szállíthatott. Mostanáig.
A járgány a Csóka utca (azaz a kelenföldi remiz) és a János kórház közt pörgött. Az első kör előtt előbbihez mentem ki, mégiscsak itt, a kocsiszín mellett - illetve részben a kocsiszín területén - működő Füzesi főműhelyben építették a kocsit! Kicsit korábbra számoltam az érkezését a Baross kocsiszínből, ahol amúgy lakik, úgyhogy a nap már nem úgy sütött, ahogy szerettem volna, de így is klassz volt itt látni!
A protó - és az első néhány sorozatpéldány - színezése teljesen rendhagyó volt, de hamar felhagytak a használatával, és előbb a sárga szín jelent meg, majd a fényszóróig leérő háromszöget szelidítették meg. Nem vagyok biztos abban, hogy tetszik ez a nagyon világos fényezés, de mindenképpen új színt hoz a nosztalgiaüzembe :)
Plzeň után a főváros jött, szép és kevésbé szép villamosokkal, ismerős és idegen vonatokkal, hajókkal, hegyoldali remizzel és villamosviadukttal. Nekem továbbra se "bezzegváros" Prága, de azért lássuk be, hogy sok dologban előttünk járnak...
Prága, 2021. augusztus 17.
Villamossal a vonathoz, vonattal a villamoshoz, hajóval a villamos helyett, szóval van itt minden, mint a bazárban
Ezt a várost a legtöbben valószínűleg a pilseni sörről ismerik (talán még a közlekedésbarátok is), pedig itt volt egykor a Škoda művek központja. Nem azé, amelyik az autókat gyártotta, hanem a nehézipari részé, amelyik például a paksi atomerőmű reaktortartályait, vagy a London Eye tengelyét és kerékagyát is gyártotta. És ahol a mozdonyok is készültek, illetve ahol ma is gyártanak villamosokat a régi szép név alatt. Mondjuk ehhez képest pont Škoda villamosból láttuk a legkevesebbet :)
Plzeň 2021 augusztusában
A sör és a Škoda városa (de mi itt most villamosokat, trolikat és vonatokat fogunk nézni)
Az előző két résszel (lásd itt és itt) még mindig nem lőttem el az összes kedvencemet Domonkos Endre fortepanos fotói közül. Az akkor látott felvételekhez képest a most következők helyszínének beazonosítása nem nehéz, úgyhogy régi légifotók nélkül is megleszünk - több lesz viszont a saját emlék :)
1959 van, és a Szent Gellért téren járunk, amit a közvélekedéssel ellentétben akkoriban is "Szent"-ként jelöltek a térképeken, annak ellenére, hogy a Szabadság híd másik végén már a Dimitrov térről indult a Tolbuhin körút :) De nem is ez az igazán érdekes, hanem a Muki, ami a Szent Gellért rakpart felől kanyarodik a hídra a ma már nem létező delta északi ágán. És nem akármilyen Mukiról van szó: ez nem a ma is látható típus 1926/27-ből, hanem a BVVV által 1910-ben beszerzett ős-Mukik egyike. További érdekesség, hogy ez a konkrét kocsi, az egykori 7016-os pályaszámú ma is megvan, csak más formában, 1963-ban ugyanis hóseprővé alakították, 1997-ben pedig, a BKV-tól való selejtezése után Miskolcra került M5-ös jelzéssel. Figyelemre méltóak még a gyalogos-átkelőhelyek, melyeket nem a ma használt zebrák jelölnek; a közútnak és a villamosoknak szóló közlekedési lámpákat pedig rendőr kapcsolja a kacsalábon álló fülkéből. További érdekesség, hogy a Műegyetem rakparton még nincs meg a benzinkút - helyette a balszélen sejthető sokkal kevésbé látványos elődje.
Ezen az 1966-os felvételen talán látszik, hogy miért írtam az imént látványosat: az új (és ma már rég nem létező) kút komoly méretű és kinézetű volt. XI. kerületi gyerekként sokat várakoztam itt a hátsó ülésen, bár a tankolás helyett inkább a gumikban levő levegő mérése maradt meg: egy jó másfél-két méter magas oszlopon ment fel vagy le valami folyadék a légnyomásnak megfelelően, a mérőfejet pedig egy bácsika kezelte, aki minden kerék előtt leült kis hokedlijére, hiszen naponta több ezerszer nem lehet leülés helyett csak úgy hajlongani! Egyébként akkoriban a túlparton, a Fővám (akkor Dimitrov) téren is volt kút! Most pedig ellenőrizni szeretném egy homályos emlékem valódiságát: úgy rémlik, hogy a régi kutat valamikor a rendszerváltás körül bontották le, de helyette elkezdtek egy újat építeni, amit félbehagytak, aztán úgy is maradt, míg végül visszabontották. A fentrol.hu egy légifotója megerősíteni látszik ezt, de nem tudom, hogy tényleg kutat akartak-e építeni oda, vagy valami mást.
Két képpel ezelőtt felhívtam a figyelmet a gyalogos-átkelőhelyekre. Én már csak a mai zebrákra emlékszem, meg arra, hogy régen nem csak úgy odamázolták őket, hogy aztán egy évvel később már alig látszódjanak. Kockaköves utcákban például világos kövekkel rakták ki a mintát, ahogy ezen a.Frankel Leó úti képen láthatjuk. Valaki nem tudja, hogy ezek a kockakövek máshonnan származó bazaltból voltak - vagy esetleg csak színezett műkövek voltak? A szemcsés jelleg miatt utóbbi tűnik valószínűleg, de nem értek a kövekhez. Az utcának ebben a részében egyébként ma megint jár villamos, csak az ellenkező irányból érkezik.
Aszfaltos úttesteken is sokáig valami más anyagból terítették a zebrák fehérjét, ahogy ezen az 1960-as fotón látható. Ez gyerekként nagyon tetszett nekem, de el tudom képzelni, hogy sokkal munkaigényesebb lehetett, mint gyorsan leteríteni valami műanyag alapú festéket.
Villamos egy szűk belvárosi utcában, ahogy ma már nem láthatjuk, de '62-ben még volt ilyen: a Bihari János utcában járunk, a Nyugati (akkor Marx) tér mellett. Ha engem kérdeztek, a 47-es és 49-es villamosoknak ma is legalább a Nyugatiig kellene járniuk - ami duplán jól jönne a mostani metrópótlás közben (is). Ha tujákra nem is emlékezhetek innen, a sínek még sokáig itt voltak; egy időben innen indult a 91-es busz (lehet, hogy a 26-os is; ezek a járatok korábban valahol a Vígszínház környéki utcákban fordultak), és várakozás közben mindig szomorúan néztem őket, hiszen a villamos sokkal érdekesebb volt, mint a buszok. Tizenegynéhány évvel később aztán a Rockokó nevű szórakozóhely miatt jártam sokat ide, ennek bejárata kb. ott volt, ahová a jobb oldali egyenruhás ember jobb válla fölött átlátunk. Ja, meg itt volt a Szlovák Söröző is. Jó kis utca volt ez :)
Beugrottam a belvárosba fotózni magamnak egy "1820-asos" desktop hátteret :) Ez itt nem a reklám helye, de október végéig minden hétvégén jár valamelyik nosztalgiatuja!
Annak idején írtam bejegyzést a Hódmezővásárhelyen először végigmenő szegedi munkavillamosról, az első Stadler tram-train jármű Szentesre érkezéséről, az első városi próbamenetről, és az utasforgalmi próbaüzem elindulásáról, de mindig másoktól elkért képek felhasználásával. Most viszont végre én is eljutottam oda, hogy kipróbáljam :)
Régi fényképeken megfigyelhető, hogy Budapesten a villamosvágányok helye sokáig az út két szélén volt. De nem teljesen a szélén, hanem egy kicsit beljebb, talán hogy a házak előtt megálló áruszállító lovaskocsik ne tartsák fel a forgalmat:
A Szent István körút a Nyugati tér felől nézve 1895 körül. Forrás: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.07.058
Az ilyen kialakítású vágányokat már az 1930-as években elkezdték az út közepére áthelyezni, néhány helyen azonban egészen sokáig megmaradt a régi módi. Például a Könyves Kálmán körúton, ahol az Üllői út és a Vajda Péter utca közti szakasz egészen 2000-ig így nézett ki.
A Könyves Kálmán körút átépítése után már csak a Haller utcában találkozhattunk ezzel a megoldással, a Telepy utca és a Soroksári út közt*. Mivel ekkoriban lett digitális fényképezőgépem, a Könyvessel ellentétben ezt a részt viszonylag részletesen megörökítettem, például a 611-es nosztalgiakocsival, mely remekül passzolt a sínek és az út széle közti ősrégi keramitos burkolathoz :)
Vannak városok, ahol helyenként ma is az út két szélén járnak a villamosok, de általában nem ezzel a furcsa kihagyással az út tényleges széléig. Feltételezem, hogy annak idején nagyjából mindenütt a két szélre került a lóvasút, majd a villamos, hogy a le- és felszálló utasoknak ne kelljen az út közepén csoportosulniuk, de a közúti forgalom növekedése elsöpörte a megoldás előnyeit.
Mindenesetre 2002-ben már kőkorszakinak érződött a dolog, amiben persze része volt annak is, hogy az egész Haller utca elég borzasztóan nézett ki. Ma ezt láthatjuk körülbelül ugyanitt.
Még egy iparvágány(ocska) is elfért az utcában, ahol a villamosüzem kábelraktára működött a nyolcvanas évek második feléig. Manapság így néz ki ez a rész.
Valamiért úgy alakult, hogy - bár alapvetően széles látókörű közlekedésbarátnak tartom magam - a buszok nem igazán foglalkoztatnak. Kivéve, ha sokan vannak, nem újak, és Mátyásföldön vagy Székesfehérváron készültek :) A szakmai tudás persze így is hiányzik a Ferihegyen felsorakozott Ikarusok kivesézéséhez, úgyhogy ami most következik, az inkább csak egy lelkes képes beszámoló sok szép régi (és nem annyira régi) gépről:
Ez megy most