HamPLÓ

Régen mutogattam már képeket a berlini Classic Remiseből, nem? Ezúttal a sárga mezőben táncoló fekete lovas márkáról lenne szó. Már hogy nem a Porschéról ;)

A sort ez a "Magnum Ferrari" nyitja - jó, nem piros, de a 308-asról nekem mindig a sorozat fog eszembe jutni. Közelebbről ez egy GTSi a nyolcvanas évek elejéről, úgyhogy a csuda tudja, pont ilyen szerepelt-e a tévében.

Az emeletes "vitrin" felső szintjén állt ez a Dino. Tulajdonképpen nem is igazi Ferrari, mert a cég nem akarta a nevét rátenni a tizenkettőnél kevesebb hengerű, "olcsó" sportkocsikra. Azért csúnyának nem mondanám, mégiscsak a Pininfarina álmodta meg a formáját!

Egyébként tényleg tucatautóról, de legalábbis féltucatautóról van szó, mert körülbelül ennyit sikerült összeszámolnom belőle az egykori remiz területén :) Érdekes, hogy az itt látható példányokon rajta volt az ágaskodó ló vagy a Ferrari felirat - vajon ezeket a tulajok utólag tették oda?

Sajnos a Ferrarik nagy része üveg mögött állt, így csak felejthető minőségű fotókat lehetett róluk készíteni. Ez itt például egy 330 GT 2+2 - a négylámpás kivitel kimondottan szebb, mint a kétlámpás volt.

És a hetet mindenki nagy meglepetésére megint vasúttal kezdjük :) Előzmények: Tátralomnicról a Kőpataki-tóhoz, a Kőpataki-tótól a Lomnici-csúcsra, a Kőpataki-tótól a Lomnici-nyeregre.

Amikor lanovkát mondunk, általában kabinos kötélvasútra gondolunk, a csehek és szlovákok azonban a siklóra (pozemná lanovka) is ezt a szót használják (kicsit szabatosabban pozemná lanová dráhának nevezik), lévén a szó töve egyszerűen kötelet jelent.

By Felix O - Narrow gauge Funicular to Hrebeniok from Tatranska Lomnica Slovakia, March 1993, CC BY-SA 2.0, Link

Kiskoromban a budavári sikló csak egy használaton kívüli, lefalazott, romos csík volt az Alagút mellett, úgyhogy a műfajhoz kötődő első élményem az Ótátrafüred - Tarajka (Starý Smokovec – Hrebienok) vasúthoz kötődik. Izgalmasnak tűnt, hogy a vonatot saját hajtás helyett egy kábel vontatja fel a felső végállomásra, egyetlen vágányon, mely csak középen ágazott ketté pár tíz méter erejéig, hogy a kocsik ki tudják kerülni egymást.

A vasutat 1908-ban helyezték üzembe, majd 1951-ben korszerűsítették, 1968 és 70 közt pedig az északisí-világbajnokság alkalmából teljesen átépítették, a bejegyzés első képén látható kocsikkal. A következő átépítés 2007-ben történt, ekkor jutottunk el a jelenlegi állapothoz.

Az új kocsik látványosak, tágasak, és a vontató berendezések modernizálásának köszönhetően 7 helyett 4 perc alatt teszik meg a 254 méteres szintkülönbséget áthidaló, körülbelül két kilométeres utat (a budai siklónál ezek az értékek: 50, illetve 95 méter). A vonal egyik érdekessége gyerekként az volt számomra, hogy nem nyílegyenesen haladt, hanem lágy ívekkel kanyargott a fák közt. A pálya ma is ugyanott fut, de az erdőt rendesen megritkította a 2004-es nagy vihar - a kitérő például régen fenyők sűrűjében feküdt, míg ma inkább ligetes sztyepp hangulata van a környékének:

Valószínűleg vannak páran, akik az elmúlt napok nosztalgiavillamos-özöne kapcsán ismerték meg a blogot. Ők most biztos el fognak csodálkozni, hogy mi ez, a régebbi olvasók viszont tudják, hogy időnként rámjön a számítógépes zenélhetnék, mint most:

Ezúttal a zeneszerkesztő step sequencer funkcióját akartam kipróbálni, mivel az ismertlen volt előttem. A negyedhangoktól összetettebb dolgok felé nem mertem elkalandozni, de így is tanulságos volt.

A blog nemsokára folytatódik, valami szokásos (vagy szokatlan) síndöcögénnyel :)

Mivel nincs kedvem másról írni, folyatódik a nosztalgiatujázás :) Bár november 25-én délután egyig elvileg mindenki kivillamosozhatta és -buszfotózhatta magát, ezzel még nem volt vége a programnak, ugyanis az eredeti fényét nemrég visszakapó 1233-as csinált egy extra kurflit a városban:

A Bengálival kapcsolatos érzéseim sokáig erősen ambivalensek voltak. Egyrészt a fotókon jól néztek ki ezek a jószágok, meg a hangjuk is jópofa volt, másrészt viszont utasszállító eszközként elég gyalázatos színvonalat képviseltek: a nem mindig záródó ajtók, a rázkódás, a menetzaj, és a gyorsulásnak alig nevezhető gyorsulás már új korukban is gáz volt, a XXI. században pedig egyenesen kínzásnak tűnt. Nem véletlenül selejtezték ki Budapestről az összeset a nyolcvanas évek első felében! És vidéken se azért maradtak meg a közelmúltig, mert olyan megbízhatóak voltak, hanem mert nem volt pénz jobbra - amint lett, szépen sorban el is tűntek. Most viszont, hogy már csak nosztalgiaként találkozhatok velük, újból megszerettem őket, hisz tényleg csinosak, és élmény minden közelükben töltött perc :)

Az 1233-as ráadásul különösen szép gyártáskori állapotában, a díszcsíkjaival és egyéb apró részleteivel együtt! A szóban forgó különmenet Kelenföld kocsiszínnél kezdődött, majd a 17-esen, az 1-esen és a 14-esen át jutott el Újpestig. Ekkor még lehetett állvány nélkül fotózni, ...

A címért elnézést kérek, remélhetőleg innentől kezdve már csak jobb lesz a bejegyzés :) Nemrég írtam a BKV nosztalgiaflottájának "új" szerzeményeiről, de eközben nem igazán érintettem az egyik nagy visszatérőt, a 3430-as pályaszámú motorkocsit:

Bár ránézésre ez csak egy UV, valójában kicsit több annál: hivatalosan modernizált UV-nak, azaz MUV-nak nevezték azt a húsz kocsit, amit 1993-94-ben feltuningoltak. Az eredeti tervek szerint a hajtásrendszerhez is hozzá akartak nyúlni, végül csak egyfajta teszkógazdaságos felújítást kaptak.

A leglátványosabb változás, hogy visszaépítették a kocsik "B"-nek nevezett végére a vezetőfülkét. "Vissza", mert a 3400-as sorozat példányainak eredetileg mindkét végén volt ilyenje, míg a hetvenes években el nem távolították az egyiket (csak az "A" végi maradt).

A módosításnak köszönhetően a MUV-ok önmagukban is tudtak közlekedni, ellentétben a sima UV-kkal, amelyek kettesével vagy hármasával (közbezárt pótkocsival) jártak.

A modernizálás még látványosabb volt a utastérben: a műbőr ülések helyett buszosakat szereltek be, a régitől eltérő elrendezésben. Akkoriban újdonságnak számított a fénycsöves világítás (az izzós helyett), a buszos kapaszkodók, és a vezetők is tágasabb, jobban felszerelt fülkét kaptak. Egyes változtatások (például a csúszásmentes padló, vagy a fénycsövek) később sima UV-kba is bekerültek a főműhelyi nagyjavítások során, mások csak a MUV-okra voltak jellemzők. És ami nem látszik, de hideg időben nagyon is számított: ezeknek a kocsiknak végre lett fűtése! 

A sok busz- és villamosfelvonulás után ma pihenjünk egy kicsit: itt van a múltkori, 1990-es videó folytatása két évvel későbbről. A ruhákat nézve körülbelül ekkor ért véget Magyarországon a nyolcvanas évek, bár a közlekedésen még nem nagyon lehetett ezt érezni, talán csak levetett nyugati autóból volt több. Érdekes, hogy graffitit nem nagyon látni, de normális sebességgel haladó villamost se. Valamiért úgy emlékeztem, a lassújeles korszak később kezdődött, de ezek szerint nem...

És hogy ne ragadjunk le Budapesten, itt egy másik videó a tátrai elektricskáról ugyanabból az évből, amikor még új volt a ma is használt poprádi végállomás, de még a régi Tatra csuklósok közlekedtek:

Múlt vasárnap nem csak villamosok vonultak körbe a városban, a Rudas fürdőnél ugyanis egy sor veterán busz csatlakozott hozzájuk:

Hihetetlen látványt nyújtottak, ahogy az indulásra vártak! Sajnos a forgalmat nem állították le, így nehéz volt fotózni őket: amikor épp nem jött autó, akkor mindig hozzám hasonló érdeklődők gyalogoltak bele a képbe :)

A villamosok közé beálló buszok sorát egy Mávag Tr5-ös vezette, melyet néhány éve egy ház belsejéből (!) szabadítottak ki. A típust 1947 és 50 közt gyártották, Láng motorral - utóbbi helyett ma egy Csepel kerreg benne. Hm, a mondat vége eszperentére sikerült :)

Rögtön mögötte ez az Ikarus 60-as jött, melynek létezéséről csak néhány nappal korábban értesültem. Hihetetlen, hogy évről-évre egyre több régi busz bukkan fel! Tudomásom szerint a kocsi még nincs teljesen kész, ráadásul a közeljövőben egy hozzá illő pótkocsit is fog kapni.

Az ezt követő szerelvény nem a BKV tulajdona, hanem a Lanta Kft-é. És igen, "szerelvényt" írtam, mert a gyönyörűséges Ikarus 620-as mögött...

... egy ÁMG 406-os pótkocsi díszelgett. Valami ilyesmit fog kapni az imént látott Ikarus 60-as, a BKV-nál ugyanis azok vontattak ilyet, nem a 620-asok. Persze így is szép összeállítás volt, szívesen utaztam volna vele!

Bár az időjárás nem erőltette meg magát, hogy a kedvünkben járjon (bár biztos vannak, akik szeretnek esőben ácsorogni, én nem tartozom közéjük), a BKV megalakulásának 50. évfordulója alkalmából indított rendezvénysorozat lezárása így is remekül sikerült.

Ahogy azt múlt héten írtam, a szokásos nosztalgia villamosok mellett olyan járművek is felbukkantak, melyeket eddig csak próbameneteken lehetett látni.

Ráadásul az új jövevények végre olyan üzemi állapotokat is bemutatnak, amiket eddig nem láthattunk. Ez itt fent például régi ismerősünk, a Budapesti Villamos Városi Vasút (BVVV) 436-os számú kocsija 1913-ból, ...

... a hozzá hasonló, ám kicsit régebbi 2806-os (eredeti számán 382-es) viszont nem ugyanannak a korszaknak megfelelően lett helyreállítva (hiszen mi értelme lenne két majdnem egyforma kocsinak), hanem utolsó üzemi állapotába. Gyakorlatilag csak két középbejáratú pótkocsi hiányzik mögüle ahhoz, hogy tökéletesen megidézze a hetvenes évek kopott és leegyszerűsített világát!

Nemrég írtam arról, hogy felújítása végéhez közeledve éjszakai próbameneteket teljesített a BKV Debrecenből visszavásárolt kétirányú Bengálija.

Nos, azóta befejezték a munkálatokat a kocsin, és olyan szépen néz ki, mint gyártása (1964) óta valószínűleg soha. De nem ez az egyetlen villamos, ami a BKV létrehozásának 50. évfordulója alkalmából új életet kezdhet!

A közelmúltban szintén nekiláttak talpra állítani a Bengálik prototípusát, az eredetileg 3720/3721-es pályaszámot viselő, később 1100-ra átszámozott egyirányú "házi csuklóst".

Ezt a kocsit 1980-ban 19 évesen selejtezték; 1989-ig Újpest kocsiszínben, utána Szentendrén tárolták, majd Miskolcra vitték felújítani, ott láthatjuk a fentebbi fotón. Ez a felújítás aztán elakadt, így a jármű 2004-ben visszakerült Pestre. Most nem csak működőképessé tették, hanem elefántcsont-bordóvörös fényezését is visszakapta, eredetileg ugyanis ilyen színűre festették szülőhelyén, a Füzesi főműhelyben.

Ugyancsak most fejeződött be az 1911-ben a Budapesti Villamos Városi Vasút (BVVV) számára gyártott 2806-os pályaszámú kéttengelyes felújítása. Ez a jármű a 436-os nosztalgiakocsi rokona (de annál két évvel idősebb); érdekessége, hogy mivel sok eredeti alkatrésze megmaradt, utolsó forgalmi állapotában állították helyre, a hetvenes éveket megidézve.

Így nézett ki a kocsi, amikor 2012-ben a szentendrei szabadtéri tárolóvágányról átvontatták védettebb helyre. Le a kalappal a felújítást végzők előtt!

Jelentősen rosszabb állapotban volt a sokáig szintén Szentendrén tárolt 1714-es, melyet 1907-ben építettek a Budapesti Közúti Vaspálya Társaság (BKVT) számára. Később a Beszkártnál 1820-ra számozták át, végül 1714-esként a ma 611-esként ismert 1715-össel járt együtt ikerkocsiként.

A brnói műszaki múzeum videója a budapesti tömegközlekedésről 1990-ből. Jól el volt öregedve a város akkoriban, bár mondjuk a HÉV-ek, fogasok, kisföldalattik, ICS-k azóta is ugyanazok, és a szovjet trolik is még 22 évet szolgáltak a felvételek készítése után...