A bécsi közlekedési vállalat történeti gyűjteményét a világ legnagyobb villamosmúzeumaként is szokták emlegetni, valószínűleg jogosan. A magyar villamostörténelem se piskóta, de munkakocsiban legalább annyit ránk vernek a sógorok, mint nosztalgia járműben. Ez a beszámoló meg se próbál a teljességre törekedni, inkább az érdeklődést szeretné felkelteni:
Remise: a bécsi villamosmúzeum 2015-ben
"Verkehrsmuseum Remise"
A múltkori 10-es vonali Ludmilla-üldözés kapcsán nem csak a szovjet nagyasszonyt láttuk, hanem elkaptunk pár további vonatot is, bár az időjárás nem nagyon nagyon nem állt mellénk.
Mezőlakon még pirkadatkor jött ez a (számunkra) be nem tervezett tehervonat. Valami helyi kirohangálós-tolatós lehetett, bár meglepően sok kocsit vitt. Alapvetően úgy vagyok vele, hogy a tehervonati dízelmozdony a Szergejnél kezdődik, de azért jó néha kisdízelt látni.
A 16-os vonalat a Ludmillák miatt ismertem meg, jó pár alkalommal jártam erre csak miattuk. Azóta bemadzagosodott a vonal, és ilyen komoly tehervonatokat is látni rajta. Tiszta Ausztria!
Pár kép erejéig mozduljunk ki Frankfurt korábban bemutatott főteréről, a Römerbergről! Nem kell megijedni, nem lesz hosszú séta, mert az óváros és a felhőkarcolós övezet határán éppen valami tüntetés kezdődött, úgyhogy inkább visszatértem a főpályaudvarra, harapni valamit, mielőtt továbbindulok...
A Majna partján álló Saalhof épületegyüttese majdnem olyan tarka, mint a környező utcákat éppen elfoglaló népünnep közönsége volt. A képen hozzánk legközelebb a Rententurm látható, amit csak azért nem fordítok "Adó-toronynak", mert az félreérthető lenne, a "Jövedéki-torony" viszont még hülyébben hangzana :) Ennek ellenére ezek a nevek elég jól leírják eredeti funkcióját: az egykor mellette nyíló városkapuhoz tartozott, különféle vámokat, díjakat szedtek be itt. Mögötte (jobbra távolabb) a barokk Bernus-palotát láthatjuk, azon túl pedig az ahhoz hozzáépült Burnitz-palotát. A városban már a Karoling- és a Liudolf-ház királyai is előszeretettel időztek, de a Stauf-dinasztia volt az, amelyik komolyabban megtelepült valahol itt - vannak, akik úgy gondolják, hogy a XII. századtól egy ideig konkrétan ebben a tömbben volt az uralkodó palota, mások szerint csak hivatalok működtek benne. A XIV. századtól mindenesetre polgári használatba került, később pedig belebontottak és hozzáépítettek, hogy aztán a végén az egész ne nagyon emlékeztessen a Német-Római Császárságra.
A Saalhof szomszédságában a folyó felett az 1868/69-ben épült, némileg a mi Szabadság hídunkra hasonlító "Vaspalló" (Eiserner Steg) húzódik. Eredetileg díszesebb volt, míg 1912-ben egyszerűsített kinézettel korszerűsítették.
Kíváncsi vagyok, hányan kattintanak ide csak a cirill betűk miatt (és hányan nem kattintanak ide ugyanemiatt): a youtube-on találtam az alábbi filmet, mely gondoltam, megérdemli, hogy eredeti formájában írjam ki a címét. A Ganz-MÁVAG által a szovjet vasútnak szállított D1-es motorvonatokról szól, melyekről annak ellenére csak két sort ír a magyar nyelvű wikipédia, hogy hatszázvalahány példány épült belőlük, és hogy ezek közül néhány a mai napig dolgozik :-/
.jpg#/media/File:RZD_D1_class_DMU_at_Uzlovaya_station_(17267126274).jpg)
By Artem Svetlov from Moscow, Russia - RZD D1 class DMU at Uzlovaya station, CC BY 2.0, Link
A másfél órás videó orosz narrációval készült, de van hozzá angol felirat (fogaskerék ikon > Subtitles/CC > English), így azok is megértik, akikről annak idején - hozzám hasonlóan - lepergett az oroszórák anyaga:
A reptérlátogatások alapesetben az egész repteret megmutatják; ez a túra annyiban volt más, hogy kimondottan a repülőgépfotósoknak szólt, nem pedig azoknak, akik az általános érdekességfaktor miatt jöttek. Persze eleinte szó volt arról, hogy mást is megnézünk, de az idő 70%-ban valahogy mégis inkább Ferihegy 1 épülete előtt dekkoltunk, a sétarepüléseket végző Li-2-esre várva :)
Reptéri túra a 2016-os Múzeumok Éjszakáján
Ferihegy, Li-2, némi Ferihegy, aztán még több Li-2
Bár a múltkor azt írtam, hogy a gitárok nem sokat fejlődtek az elmúlt 50-60 évben, azt azért le kell szögezni, hogy a használatuk annál többet változott. Konkrétan amivel a hatvanas-hetvenes években még gitáristenné lehetett válni, az ma egy youtube-csatornához is kevés lenne. Manapság saját gitárjuknál kisebb gyerekek játszanak profiként, ismeretlen fickók a fülükkel és hajukkal játszanak hatvan szólamban negyvenhúros gitárokon, és utcazenészek jammelnek olyanokat, hogy a nyolcvanas évek sessionzenészei inkább nyugdíjba mennek - ilyen régen nem volt. Vagy mégis?
Például itt van valaki, aki saját magával játszott együtt, még mielőtt hivatalosan feltalálták volna a többsávos felvételt, vagy a nemlineáris videószerkesztő programokat.
De tapping-mágusok is léteztek már jóval Steve Vai előtt (a legjobb rész szerintem az, amikor "nagybőgőt" játszik maga mellé 3:53-tól). Hiába, Eddie van Halen előtt is voltak emberek, akik ráuntak a sima pengetésre!
2014 késő őszén és telén jó néhány estén lehetett velem a város utcáin találkozni, amint indokolatlan mértékű odafigyeléssel - és széltől beremegő állvánnyal - rövid felvételeket készítek valami távoli dologról (vagy éppen közlekedési eszközökről). Egyszer meg is kérdezte tőlem valaki, hogy mi lesz ebből a végén, és nem tudtam válaszolni, egyszerűen csak jól esett megörökítgetni a pesti éjszaka átlagos pillanatait - na meg azt a csodálatos ködös estét a Várban! Számos videót feltöltöttem már az akkor készült snittekből: a ködbe burkolózó Halászbástyáról és Mátyás-templomról, villamosokról és buszokról, a karácsonyi fényekben fürdő belvárosról, hidakról és rakpartokról, tornyokról és kupolákról. Ezekben egy volt a közös, hogy nem sokan nézték meg őket.
Ezt a mostanit remélem többen végignézik, mert kivételesen nem a város zajait, és nem is valami ingyenes youtube-zenét lehet hallani mögötte, hanem Almár Ákos barátom egykori zenekarának, a Mediumnak "Rémkirály" című opuszát. Ahogy címéből sejthető, Goethe Erlkönigjének Vas István-féle fordítását halljuk blues-rock kíséretben. Imádom ezt a dalt!
zene: Almár Ákos, Arányi Zsolt, szöveg: J. W. Goethe: Rémkirály, Vas István fordítása
Nem narratív videóról van szó, inkább csak játszottam a képekkel és hangulatokkal, de persze azért igyekeztem rávágni a szövegre a váltásokat. Kicsit infantilis, hisz mi köze van a 16-os busznak meg a 49-es villamosnak a versben megírt tragédiához, de hátha más is megszereti ezt a dalt. Ha így lenne, akkor már megérte egy éjszakát ezzel töltenem :)
Ha tetszik, oszd meg másokkal is!
Amennyire lelkes voltam az ötvenedik életképes beszámoló elkészültekor, olyannyira nem volt kedvem nekivágni az ötvenegyediknek. Igazából mostanában eleve csak tizedannyit fotózok, mint a régi szép időkben, ráadásul más dolgom is akad... aztán persze csak nekiálltam, mert miért pont 17 év után hagyjam abba?
Életképek 51, I-II.
A Fényvillamostól az "Osztyapenkó" nyomainak végleges eltűnésén át a 86-os megszűnéséig, és a Fonódó elindulásáig
Ezzel együtt érdekelne, hogy szerintetek mennyire lenne gáz, ha az eddigi formátum helyett valami Arles-szerű megoldást választanék a jövőben. Irtó macerás majdnem mindent kézzel csinálni...
Biztos másnak is feltűnt, hogy általában milyen rövid videókat csinálok - bár elég sok kezdi 3 perc körül az életét, a végén csak kevés lesz 2-nél hosszabb. Ennél hosszabb villamosos/vonatos videókat ritkán szoktam végignézni, valamiért abból indulok ki, hogy más is így van ezzel - ehhez képest a következő opusz több mint négy perces; ez nálam már tarrbélai időtartam :)
2016. október 23-tól november 4-ig két motor+pót+motor UV szerelvény közlekedett a Nagykörúton, ezeket megpróbáltam a rossz idő ellenére is minél több helyen elcsípni:
Meglehetősen klassz volt ha távolból is, de azért látni a két szerelvény találkozását: a Nagykörúton én csak képekről ismerem azt a hangulatot, hogy egynél több UV-t lehet egyszerre látni; '78 óta talán csak a 2001 decemberi Ganz-dögléskor volt ilyesmi együttállás:
Az ezúttal el nem kapott "együttállás" helyett egy régi kép Heinz Heidertől
Hát ez most egy elég random bejegyzés lesz, de rövid ott-tartózkodásom során egész sok a lentebbihez hasonló képet készítettem - és ha Mainz favázas épületei megérdemeltek egy bejegyzést, akkor a téglaborításúak is :)
Már számos alkalommal jeleztem, hogy imádom a téglaburkolatot (pl. Berlinben, Berlinben, Berlinben, Diósgyőrben, illetve Berlinben), így ez az 1880-as években felhúzott iskolaépület is tetszett. Oldalról-hátulról hozzáraktak egy betonkockát, de ezt a részt példásan felújították, jó ránézni!
Akkor is, ha ez "csak" egy XIX. századi villa, nekem tetszik, el bírnék egy ilyenben lakni. Előtte a sarkon egy gázlámpát láthatunk, Mainzban ugyanis vannak még ilyenek (már úgy értve, hogy nem csak mutatóba, mint nálunk a budai várban).
A jobb oldali ház "csak" egy vakolt, neoreneszánsz jellegű palotácska, de azért nem néz ki rosszul, a bal oldali viszont teljesen téglás :) Egész Mainzban az tetszett a legjobban, amíg leereszkedtem az óvárosba a citadellától: szinte végig ilyen épületek közt jöttem.
A Schönbornstrassét az 1860-as években szabályozták ki, az ekkor felhúzott házak építésénél előszeretettel használtak téglát. Jól is tették!
Ez megy most