Egy Földön ragadt humanoid űrlény benyomásai az őt körülvevő világról, különös tekintettel Budapestre, a villamosokra, vonatokra, repülőgépekre, zenékre. Meg minden másra.
Ha tetszenek a bejegyzések, ajánld a blogot/bejegyzést ismerőseidnek - ha csak egy-egy képet mutatnál meg másoknak belőlük, akkor is kérlek, írd oda mellé a készítő nevét, és hogy hol találtad (mondjuk link formájában)! Köszönöm! (A tartalmak publikálása, pláne kereskedelmi célú felhasználása értelemszerűen a készítő(k) engedélyéhez van kötve)
A kommentek tartalma nem feltétlenül egyezik meg a blog írójának véleményével. Sőt, néha még a bejegyzéseké sem ;) A trollkodás, anyázás, a spammelés és a túlzott offolás pedig ki lesz moderálva, ha úgy látom jónak.
gigabursch:
Akkor útkilométer mutató alapján a leghatékonyabb a Helka volt.
Ahol együtt utaztunk és egy ajándék időjárású nap volt. (2024.11.09. 09:11)2024 totál lényegtelen statisztikái
Hamster:
@Carada: Fú, ez az egyik kedvenc válaszom a "miért kellene feloszlatni a helyesírási csúcsszerveket" kérdésre :) Sajno... (2024.11.08. 21:56)A névadójánál jóval mozgékonyabb Margitsziget
Carada:
@gigabursch:
Nem feltétlenül. :-) Városrészként említve egybeírandó, mint például a Gellérthegy is. Ne kérdezd, ez m... (2024.11.08. 20:37)A névadójánál jóval mozgékonyabb Margitsziget
gigabursch:
Szép az, ami érdek nélkül szép. (2024.11.07. 10:57)Miután lement a nap
Fradista Utazó:
@Fradista Utazó: Persze, ettől még csinálhatnák az egészet tervezhetően. Jobbak kevésbé lettek volna csalódott, ha ele... (2024.11.04. 19:40)A zónázóra várva Agárdon
Fradista Utazó:
@Hamster: Komolyabb felújításokat csinálnak mindenfele - ami viszont vágányzárral jár. Frankfurt - Mannheim pl. most f... (2024.11.04. 18:51)A zónázóra várva Agárdon
Budapest málhásai: a MukikIsmét Tomáš Dvořák képeiből válogatok, témául pedig a guruló fadobozhoz hasonlatos "motoros fedett teherkocsikat" választottam. Persze valószínűleg nagyon ritkán hívták őket így hosszúra nyúlt...
Végállomás, leszállás!Ez itt a bevezető hűlt helye. Normál esetben nyakatekert módon kellene felvezetnem, hogy mi a bejegyzés témája, és miért az, ami, de most egyszerűen csak pár érdekes régi képet szeretnék mutatni Ab...
BUMM nincs, de (majdnem) minden más abból a korszakból itt van :)A jelek szerint az elmúlt hónapokban egy kő alatt éltem (esetleg szatyorban), mert teljesen elment mellettem, hogy az archive.org nem csak elkezdte összegyűjteni az univerzum összes C64-es programját,...
A nürnbergi Colosseum és a Birodalmi Pártgyűlés TerületeAz ember nem mindig csak szép vagy kellemes dolgokat lát utazás közben, hanem néha zavarba ejtőeket is. Életem egyik legfurcsább koncertje volt a nürnbergi Rock im Park, melyen a zenekarok a Harmadik...
Komárnótól Komáromig, avagy az erőd velünk van II.Előzmény: (Rév)Komárom, és az ő naponta kétszer látogatható erődje
A komáromi erődrendszer a ma a szlovák oldalon levő Öreg- és Újvárból, a Vág torkolata körüli sáncokból és bástyákból, és három...
A Keletitől az Örs vezér teréig Noah Caplin képeinMostanában sokfelé jártunk régi képeken: a Moszkva téren, Soroksáron, a Duna-parton, a Hegyvidéken, de a zuglói hálózat kimaradt - és "zuglói" alatt most az Erzsébetváros északkeleti csücskén át...
Mi az: huszonöt emeletes, és átsüt rajta a nap?Természetesen a nyolcvan méteres pécsi magasház, melynek szomorú érdekessége, hogy 1977-től csak 1990-ig laktak benne, azóta üresen áll:
A hatvanas-hetvenes évek fordulóján a magyar városépítőket...
Ez a kép igazából nem is előnytelen: a Lockheed "Starfighter" (jelen esetben egy olasz gyártású F-104S ASA-M) tényleg olyan, mint egy darts nyíl, aminek az oldalára ragasztottak két kis szárnyacskát, hogy kormányozni lehessen. Ráadásul milyen vékony szárnyacskákat!
Nem tudom, miért alakult így, de évek óta szlovákiai kirándulásokkal indítom a "tömegközlekedési szezont", hol Kassa környékén, hol Pozsonyban. Idén utóbbi volt a nyerő (bár előbbit is meglátogattam két héttel később, hogy igazságos legyek:). A "Város Napjai" nevű rendezvénynek ugyan csak mellékhajtása, hogy mindenféle régi járművekkel lehet utazni, de általában megéri hajnalban kelni miattuk, már csak azért is, mert jellemzően a vasúti múzeum is szervez valami különmenetet ekkorra:
A Fogas idei újraindításának biztosan sok közlekedésbarát örült - még én is elmentem utazni egyet vele. Ezek a képek viszont még tavalyiak :) Semmi különlegességet nem ábrázolnak, csak egy napsütéses vasárnap pillanatait:
Idén is megvolt a szokásos tavaszi szezonnyitóm Pozsonyban: április második felében tartják a "Város Napjai" nevű rendezvényt, melynek keretében régi járművek is közlekednek. 2018-ban és 2019-ben ott voltam, aztán éveken át kimaradt, most viszont megint sikerült időben megszerveznem a kirándulást, ráadásul egy rég látott ismerősömmel, tehát nem csak a régi vonatokról és tujákról szólt a nap (de azért eléggé:).
Az idei program visszafogottabb volt, mint a korábbiak, például a nosztalgia buszok nem igazán voltak olyan régiek, mint ez vagy ez - viszont végre elkaptam a 38-as pályaszámú kéttengelyest, mely eddig kimaradt. Kinézete ellenére ez nem is olyan öreg járgány: 1959-ben gyártották a közlekedési vállalatnál egy balesetet szenvedett másik helyett. Igazából persze nem a korával volt baj, hanem hogy annyian voltak rajta, hogy nem bírtunk felszállni! Ez a fotó a nap kedvezőtlen állása miatt nem is volt betervezve, de ha már nem fértem fel, legalább kattintottam egyet.
A következő köréhez lementünk oda, ahonnét indult, de ott se fértünk fel rá. Nem tudom, miért nem csatoltak pótkocsit mögé, az érdeklődők simán megtöltötték volna azt is! Ha már utazni nem tudtunk, felvágtattunk az óváros fölé, az alagút bejáratához, hogy legyen még egy fotóm róla - ott meg egy taxi állta el a kinézett fotóhelyemet, úgyhogy nem volt ideális a helyzet. Cserébe ezen az "utánlövésen" látszik, hogy még a peronon is mekkora tömeg volt.
A troliknak is volt nosztalgiavonala, két kocsival, melyek egyike ez a Škoda 9TrHT volt. A kinézet itt is megtévesztő, a járművet ugyanis 1981-ben gyártották, így az öreg kasztniban már szaggatós hajtásrendszer dolgozik. A kép már eléggé a nap végén készült, úgyhogy mindent hosszú árnyékok terítettek be, de mondjuk szerintem így valóságosabb a látvány, mint egy tökéletesen időzített fotó.
Van ez a hatalmas szellemi erőfeszítéseket nem igazán igénylő műfaj, a "reaction video", melyben emberek néznek valamit, arcokat vágnak hozzá, és néha belemondják a mikrofonba, ami eszükbe jut. Rendkívül kreatív :-/ Eddig utáltam az ilyesmit, de most, hogy Obi-Wan Kenobi is csinálja, néha belenézek a csatornájába. Csak azért kezdett bele a videózásba, mert nincs elég pénze albérletre, viszont egy idő után csatlakozott hozzá Qui-Gon Jinn erőszelleme, aki teljesen kimaradt a Baljós árnyak óta történtekből, sőt, az egyik levágott kezéből regenerálták Anakint is, bár sajnos agyilag zokni lett a procedúrától. Vannak mostanában mindenféle gyengusz sorozatok, mint a SuszterMandalóri és a Kenobi, de messze ez a legjobb közülük :)
Érdekes, hogy Obi-Wan deepfake arca gyakorlatilag tökéletes, a többieké viszot nem az igazi, bár gondolom azért, mert túl nagy munka lenne mindenkire annyi időt fordítani. Néha egyébként más franchise-ok szereplői is benéznek a kecóba, leggyakrabban Gandalf, meg néha Tyrion, de őt nem nézem, mert a GoT univerzum még a Gyűrűkúránál is jobban elment mellettem.
PS: Mostanában nincs kedvem komolyabban blogot írni, azért tettem ide egyfajta szünetjelzésként ezt a bejegyzést :)
Valamiért úgy alakult, hogy egészen tavalyig nem jutottam el Krakkóba, ahol rajtam kívül körülbelül már mindenki járt. Éveken át arra vártam, hogy előbb "hagyományos" városnéző-épületfotózó turistaként nézem meg - valami furcsa sznobságból kifolyólag nem akartam csak villamosozni odamenni. Most viszont elegem lett a várakozásból, és beleterveztem a nyári lengyelországi túrába; sejtettem, hogy nem fogom megbánni. Bár néhány reklámfestéses kocsit leszámítva mindent a kék flottaszín uralt, elég változatos volt a felhozatal: vannak vadiúj alacsonypadlósaik, de használt német és osztrák járműveik is, különböző mértékben átépítve. És a síneket körülvevő környezet is jó tarka, bár legközelebb talán nem a legkopottabb iparnegyedben kellene kezdeni a fotózást :)
Egy fórumban mutatta valaki ezt a csatornát, régi óbudai tömegközlekedéses videókkal. Közülük szerintem ez a legérdekesebb - a Tim Boric-féle indexkép ne tévesszen meg senkit, sok percnyi (számomra eddig ismeretlen) mozgókép van a kattintás mögött:
Szerény nyomott véleményem szerint irtózatos baklövés volt a sínek felszedése az akkor még Korvin Ottó utca névre hallgató útvonalon! Tudom, a békási, szentendrei autósok biztos másképp gondolják, de ha meglenne ez a vonal, a Budai Fonódó tökéletesen ellátná a környék tömegközlekedését, amit ma szó szerint féloldalasan tud, hiszen csak a terület egyik szélén, a Bécsi úton járnak tuják. A videón egyébként nem csak 11-est láthatunk, hanem 33-assal is utazunk, át a még keskeny Árpád hídon. Érdemes megfigyelni a pályaállapotokat, már ha egyátalán állapotnak lehet nevezni őket! Ezek a felvételek valószínűleg a híd átépítése miatti szüneteltetés előtt, '81 januárjában készültek, feltehetőleg ekkor már nem akartak karbantartásra költeni.
És most újra itt van. Már hogy a szám. A hármas metró déli szakaszának felújítása miatt indították el 2020-ban a 2M jelzésű járatot, mely a Keletitől a Soroksári útig a 24-es útvonalán haladt, majd a Haller utca végén északnak fordult, és a 2-es útvonalán a Jászai Mari térig ment. Ugyan a metrópótlásnak most vége van, a járat alapvetően bevált, úgyhogy megtartották, egy régi szám feltámasztásával.
Hogy egy villamosüzemet meg akarnak szüntetni, az nem ritkaság. A most bemutatandó először az 1920-as években állt le, de újraindították. Aztán az 1940-es években megint elkezdték felszámolni, a második világháború után pedig két évig nem járt. Aztán újraindult, de a kétezres évek végén megint felmerült a megszüntetése. Végül 2017-ben tényleg leállították Gorzów Wielkopolski villamosait, de csak azért, hogy elkezdjék szinte teljes újjáépítését. 2022-es látogatásunkkor mind a három vonal újra járt, bár az egyik csonkán:
Valamikor '87 körül felújították a Budaörsi út befelé tartó irányának burkolatát, aminek köszönhetően szó szerint Budaörsig ért a dugó. Ez számunkra azért volt kellemetlen, mert arra kellett volna iskolába mennünk, úgyhogy édesapám elkezdett autós kerülőutakat keresni. Az egyik a budaörsi reptér mellett vezetett, a másik Őrmezőn és Kelenföldön át, az akkor még nem is létező Egér út nyomvonalához épített két aluljárón át. Utóbbi útvonal bevált, úgyhogy rászoktunk, és végül a felújítás vége után is mindig erre jöttünk. Utazás közben általában rádiót hallgattunk, és a Petőfi Rádió reggeli műsorában valakinek nagyon tetszhetett ez a szám, mert minden héten leadták legalább egyszer:
Azóta is, ha ezt a dalt hallom, a reggeli napfényben fürdő Szakasits Árpád út jut eszembe :) Az énekes hangja elég jellegzetes volt, ezért hamar felismertem, hogy ugyanaz lehet, aki a lentebbi slágert énekelte. Valami rég elfeledett filmhez íródott, melynek egyik szereplője fel is tűnik a klipben:
A Huey Lewis and the News névadója/arca/énekese/herflise, Huey Lewis érdekes fickó: a hatvanas évek végén egy fillér nélkül autóstoppolt Európában (és Észak-Afrikában), szájharmonikás utcazenészként keresve meg a napi betevőt, és állítólag egy spanyolországi fellépésen jött rá, hogy a zenélésből akar megélni. Híres viszont jóval később lett, a '78-ban megalakított, bár akkor még nem ezen a néven futó Huey Lewis and the News-zal. De vissza a klipekhez! A "Power of Love" kifejezetten a Vissza jövőbe első részéhez készült, de írtak egy másik dalt is hozzá, amit én valamiért jobban szeretek:
Nem kimondottan szoktam ilyen zenéket hallgatni, de olyan vidám, optimista hangulatuk van, ami számomra nagyon hiányzik a "rádiós zenékből" a kilencvenes évek eleje óta. Egyébként körülbelül ezen számok megírása közben megkeresték az együttest a Szellemirtók című leendő film készítői is, hogy írjanak nekik egy főcímdalt, de nem volt rá energiájuk. Végül valahol mégis ők írták, a legendás Ray Parker, Jr. dal ugyanis annyira hasonlított egy korábbi Huey Lewis nótára, hogy peren kívüli megegyezés lett belőle...
Hip to be square... Ez a szám is az előbb említett vidám, nyolcvanas évekbeli hangulatot adja vissza. Ehhez képest ez az a dal, ami az American Psychóban szól, miközben a főszereplő a dal szövegét méltatva megöli kollégáját. Furák ezek a filmek, csak baj van velük...
Úgy érzem, hogy a Heart and Soul se a Fields of Nephilim (őket ismeri valaki?), Cure és Sisters of Mercy rajongóknak íródott - viszont amikor az ember depis, ilyet kell hallgatni, nem Black Sabbathot. Egyébként zeneileg teljesen elfogadható rock ez, kimondottan jó gitár- és szintetizátorriffekkel, jó hangzással!
Ez megy most