HamPLÓ

Kedvenc szlovák vasúti találkozóm az elmúlt években mindig júliusban került megrendezésre, de idén áttették szeptemberre, aminek volt egy olyan mellékhatása, hogy ugyanakkorra esett, mint a pozsonyi közlekedési vállalat nyílt napja. Micsoda pech! :)

A rendezvény színhelye ezúttal is a közös villamos/troli kocsiszín volt. Érdekes, hogy ez papíron mintha még ma is két külön létesítmény lenne: van délről megközelíthetően a Vozovňa Trnávka, ahol a buszok és trolik alszanak, és van északról megközelíthetően a Vozovňa Jurajov Dvor, ahol villamosok és buszok laknak. Ha jól értem, előbbit építették fel hamarabb, aztán később, az egykor György-udvar névre hallgató városrész szanálásakor a felszabaduló terület egy részét megkapta a közlekedési vállalat. Kicsit bizarr, hogy a kocsiszín egyik sarkában ma is ott áll a pozsonyi Dynamit Nobel gyár igazgatójának rég kiürített villája egy második világháborús bunker szomszédságában, nulla logikai kapcsolattal az onnan pár tíz méterre parkoló trolikhoz...

A villát és a bunkert már láttam néhány éve az akkori nyílt napon, ezt a nosztalgia villamost viszont még nem! Ha valaki ránézésre azt mondja, hogy tök olyan, mint egy favázas ezres, vagy a miskolciak ötablakos kocsija a szentendrei múzeumban, akkor nem téved nagyot: ez egy Ganz villamos ugyanabból az időszakból! A története nem egyszerű: 1910-11-ben a Pozsony Városi Villamos Vasút 7 motorkocsit és 7 pótkocsit vásárolt - képünk főszereplője utóbbiak közül került ki, 124-es pályaszámmal. 1926-ban a város növekvő igényei miatt a közlekedési vállalat - akkori nevén már Bratislavská elektrická účastinárska spoločnosť - motorkocsivá alakította, 104-es számon. 1940-ben selejtezték, a számát pedig egy újonnan épített kocsi vitte tovább - az alváza viszont valamiért megmaradt, és a háború után 44-es pályaszámmal motorkocsit építettek rá. 

Ez a 44-es pályaszámú motorkocsi selejtezése után szerencsére megmaradt nosztalgiakocsinak, de 1994-ben olyan súlyosan megsérült, hogy a megmaradása kérdéses lett. Végül megtartották, de  nem 1948-as állapotában állították helyre, hanem olyanban, mintha már 1910-ben Ganz motorkocsiként gyártották volna. Néhány évig piros-fehér színekben tündökölt, aztán kapta meg jelenlegi zöld-fehér festését. Ez a kocsi tehát egyszerre valódi és replika - és gyönyörű!

A pozsonyi közlekedési vállalat 1937-ben építette a 18-as pályaszámú, "Négyablakos" (Štvorokeňák) becenevű kocsit. Forgalomból kivonása után 1975-ben a brnói műszaki múzeum gyűjteményébe vitték, de ott nem történt vele semmi, ezért 2002-ben visszaszerezték és felújították. Míg ez a jármű meglehetősen egyszerű kinézetű, ...

Csak egy kép a tóról: a Sirocco nevű 75-ös Schärenkreutzer (cirkáló). 1944-ben kezdték építeni, de jött a háború, ezért csak évekkel később tudták befejezni. Ezután eladták Egyiptomba, de jött a Belügyminisztérium; a hajó emiatt itthon maradt: Big Boyról átkeresztelték Győzelemre, majd amikor elkopott az állami üdülök általi használatban, játszótéri játék lett belőle... majdnem, de szerencsére jött a Közlekedési Múzeum, és védetté nyilvánította. Ez persze a megmaradáshoz kevés volt, ezért a nyolcvanas években felújították, de nem tökéletesen, így a kilencvenes években megint felújították, de nem tökéletesen, így a kétezres években megint fel kellett újítani. Ekkor, ha jól értem, gyakorlatilag csak a vasváz maradt eredeti belőle, mert a faanyagokat nemesebbre cserélték, a felszereléseket pedig modernebbre. Most november elején ilyen gyönyörűen nézett ki a keleti medencei szélben:

1989-90-ben a lakótelepi kábelen egy ideig fogható volt egy Sky Movies nevű csatorna, melyen rengeteg olyan filmet láttam, ami (valószínűleg) soha nem jutott el Magyarországra. Ezek közt volt Burt Lancaster és Kirk Douglas utolsó közös munkája, a "Tough Guys": egy közepesen sikerült vígjáték, gyakorlatilag a szereplők (a már említett kettősön kívül Charles Durning, Eli Wallach és Dana "Church Lady" Carvey) mentették meg a feledéstől - meg hogy volt benne egy bazi nagy amerikai gőzmozdony. A film beharangozójában szerepelt egy "Tough Enuff" (remek név lenne egy glammetál bandának!) című dal, ami szintén megragadt bennem. Most belefutottam egy élő verziójába, mely azért érdekes, mert az együttes gitárosa felhívta a színpadra a kisöccsét, egy bizonyos Stevie Ray Vaughnt:

Sajnos csak ritmusozik, de pont ezért érdekes a felvétel: ott van a világ egyik legnagyobb bluesrock gitárosa, és nem játssza az agyát, nem magamutogat, csak nyomja a ritmust egy vicces kinézetű gitár-basszgitár hibriden! Ez a szám egyébként híresebb lehet, mint gondoltam, még a Foo Fighters is játszotta Texasban.

Volt ma vonat, hajó, és megint vonat, úgyhogy a szombat esti filmkoktél lezárásaként jöjjön valami más: négy rövid snitt az idei nosztalgiaszezon villamosai közül háromról a Gellért tér környékén!

Már többi videómban is szerepelt az év legcukibb vonata, amikor vasárnaponként az épp "retrószolgálatos" Nohab átvitt egy Bz szerelvényt személyvonatként Balatonfüredről Tapolcára, de most összevágtam őket egybe azoknak, akik nem akarnak Csörgőket meg sima Bézéket nézegetni :) 

És tudom, néha ferde a kép - a napsütéstől nem láttam rendesen a kijelzőt, ezért érzésből próbáltam körülbelül a célra tartani :)

Ugyan azóta többször is megfordultam Badacsonyban, szó szerint, augusztusban újdonságként hatott rám, amikor egy ismerősöm felrakott egy videót arról, ahogy ül az egyik katamaránon, közeledik feléjük a másik, és hirtelen elkezdenek pörögni a tengelyük körül. Mivel elég specifikus volt, hogy ez a két jármű mikor találkozik így, úgy szerveztem meg az életemet a második retróhétvégén, hogy a 424-esezés után átloholtam a badacsonyi kikötőbe, és felszálltam a Badacsony nevű katamaránra, mely reményeim szerint pörögni fog. Fogott volt. Fogott volt lesz? Na mindegy, szóval ha rendszeresen piruetteznek, akkor ennek a járatnak kellett piruetteznie!

A történet az, hogy a Badacsony - Balatonboglár járat nem légvonalban indult célja felé, hanem először Fonyód felé vette az irányt, majd miután elment mellette a közvetlen Fonyód - Badacsony járat, dobott egy helyben fordulást, melynek során megnézhettünk a szembejövő hajó hátsóját, illetve a Badacsonyt, majd továbbforgott, míg Boglár felé nem nézett a hajó orra. Sajnos aznap nem volt tökéletes a felállás, mert a két hajó útjának légvonalbeli keresztezésében egy vitorlás pihent, ezért azt gondoltam, hogy ebből nem lesz forgás, és inkább a szembejövő  hajót videóztam, de végül a nem párhuzamosan haladásból is pörgés lett:

Csak az első félkört videóztam, ott egy kicsit megálltunk, lehetett a panorámában gyönyörködni, majd dobtunk még egy jobbost, melyből Boglár fele törtünk ki. Fú, irtó bonyolultan sikerült leírnom ezt az egyperces műveletet, legalább körülbelül érthető volt, hogy mi történt? :) Jövőre tervezem, hogy rendesen is levideózom. Bár drónról valószínűleg sokkal látványosabb.

Abból már kinőttem, hogy rendes vonatokon az ablakban lógjak, de ha valami érdekes vontatójármű van a szerelvény idején, akkor azért visszamegyek gyerekbe. Az első snitten az MDmot motorkocsi által vontatott vonatot látjuk Gyenesdiásról elindulni, a másodikon az M61 001 van elöl Vonyarcvashegynél, a harmadikban pedig - bár az elején leginkább a szomszéd vágányon álló klasszik Szergejt halljuk - a 424-essel indulunk el Tapolcáról.  A felvételek nem túl hosszúak, mert egy idő után csak a szélzajt lehetett hallani rajtuk :)

Bónuszként 2:02 körül az is látszik, ahogy kinyílnak a Szergej hűtőzsalui. Ezt a mozzanatot régen nagyon ritkán sikerült elkapnom, most meg csak úgy véletlenül belelógott a képbe...

Még két kép a múltkori bejegyzéshez kapcsolódva. Míg Budapesten egyátalán nincs nosztalgia hajózás (a BKV korábban néha megjáratta Hófehérke nevű kishajóját, de már nem láttam egy ideje, a Kisfaludy nevű, 2014-ben épült replika lapátkerekes pedig ugyan nagyon kellemes egy romantikus hajókázásra, de ebben az esetben nem számít), a Balatonon igencsak komolyan nyomják a műfajt.

A nosztalgiaflotta két zászlóshajója a Kelén és a Helka, melyeket egy mese szerelmespárjának tagjai - egyikük szegény sorból származó fiú, másikuk természetesen hercegleány - után neveztek el. A két hajó egyszerre épült az újpesti hajógyárban, majd Siófokon szerelték őket össze. 1891-ben kerültek vízre. 

A Kelén október végén a siófoki kikötőben, a Keszthelyről érkező Helkáról fotózva

Természetesen egy aktív használatban levő járműnél nincs olyan, hogy minden eresztékében eredeti, hiszen változnak a szabályok, az utazóközönség igényei, a lehetőségek, no meg az alkatrészek is elöregednek, így rajtuk is változott a felépítmény, illetve a '60-as évek óta dízelmotor hajtja őket, de formájukban és hajótestükben még mindig XIX. század végiek. Annak ellenére, hogy a második világháború végén mindkettő megjárta a Balaton fenekét: a Helkát a visszavonuló németek süllyesztették el, a Kelént pedig a saját személyzete, hogy a németek ne robbantsák fel! A háború után kiemelték és helyreállították őket, majd visszaálltak dolgozni. 

A Helka Balatonfüreden. Nyáron egy kisebb nosztalgia motoros, az 1927-ben épült Csobánc járt innen sétahajózni, de az őszi iskolai szünetre áthozták őt, mivel neki nagy fűthető utastere van.

A Helkát 1977-ben leállították, majd némi kallódás után '80-ban kirakták a 71-es út mellé diszkónak, hogy Bujtor István egy jót bunyózhasson rajta a Pogány Madonna című filmben. A Kelént körülbelül ugyanekkor Siófokon akarták partra tenni, de ő valahogy megúszta ezt a sorsot. Szerencsére a hajósok a Helkát se hagyták elveszni, így a kilencvenes évek közepén visszavásárolták, felújították, és újra vízre rakták. És azóta mindkét hajó tavasztól őszig dolgozik.

Az első néhány balatoni hajóút után felmerült bennem a kérdés, hogy vajon át lehet-e értelmes idő alatt utazni a tó egyik sarkából a másikba. Néhány héttel később aztán Jazzcool felvetette, hogy végig kellene hajózni a tó egyik sarkából a másikba, úgyhogy kénytelen voltam itinert csinálni. Természetesen simán végig lehet hajózni egy nap alatt, csak nem egyetlen járattal, hanem többször átszállva. Mivel modern "vonali" hajókat nézegetni nem annyira érdekes, ebben a bejegyzésben elsősorban az útközben látott régieket mutatnám meg, mert elég sok veteránnal találkoztunk. A végén aztán van egy videó magáról az utazásról, magyarázó feliratozással - örülnék, ha legalább néhányan megnéznék azt is, mert jó sokat dolgoztam rajta :)

Először törpöltem egy sort azon, hogy Siófokról kellene Keszthelyre menni, vagy fordítva, vagy hogy esetleg belefér-e Almádiból indulni vagy oda érkezni, de végül Keszthelyről indultunk és Siófokon végeztünk. Gyorsan meg is vettem a jegyeket. Az első közvetlen IC-vel kényelmesen leértünk, fotóztunk egy remot Szergejt az állomáson, aztán irány a kikötő! Sajnos nem a képen látható Helkával mentünk, de ha valakit esetleg érdekelne ez a hajó, megnézhetjük gyorsan:

Szerencsére a videón látható állapot csak átmeneti volt az 1891-ben vízre bocsátott jármű életében: 1977-ben leállították, később partra tették, leforgatták rajta a fentebbi jelenetet, a kilencvenes évek közepén pedig visszakerült a tóra. 2023 nyarán a nyugati végeken sétahajózott, Keszthelyre kitelepülve, ezért állt itt.

És itt egy másik hajó is, amivel nem mentünk. Ez a Hableány természetesen nem azonos a néhány éve Budapesten balesetet szenvedettel, ráadásul nem is igazi lapátkerekes gőzös, hanem egy 2000-ben épült motoros, mely kinézetében a XIX. század második felének gőzöseit idézi. 

A nap első hajója, amivel utaztunk is a Héviz motoros volt, Balatongyörökig; onnantól Badacsonyig "testvére", a Keszthely vitt bennünket. Az imént látott Hableánnyal ellentétben ők valódi veteránok, hiszen 1960-ban, illetve 1963-ban épültek! Badacsonyban másfél órás ebédszünet következett, némi vasútvideózgatás kíséretében. A következő etap során modern hajóval szeltük a habokat, a Lelle nevűvel. Nem rossz gép, de azért nem egy váci vízibusz :)

Földvár felé félúton (se) láttuk ezt a múzeumhajót a boglári kikötőben. A Balaton nevű csavargőzös 1872-ben épült, de már 1878-ban átkerült a Dunára. A hajoregiszter.hu adatai szerint 1978 után a Lágymányosi-öbölben állt, majd '81-ben szállították ide. Alsó általánosban egy osztálykirándulás során néhány órát a kikötő mellett töltöttünk, akkor párszor körbejártam őt, de emlékeim szerint messze nem nézett ki ilyen jól, inkább egy partra vetett roncsnak tűnt. Szerencsére azóta rendbetették, úgyhogy ennél szebb már csak akkor lehetne, ha vízen lenne :)

Az előbb lelkendeztem a váci alumínium vízibuszokról, most itt van egy vitorlás rokonuk: a Phoenix testét Vácott gyártották, majd a hajót Balatonfüreden fejezték be 1956-ban. Akkor még Galyatetőnek hívták (már hogy a hajót, nem Balatonfüredet:), és a SZOT-é volt.

Az 1927-ben épített Tünde motoros a Csongor testvére. 2023 nyarán Balatonlelléről sétahajózott; mi is arrafelé láttuk, ahogy előbb elment mellettünk, majd "üldözni" kezdett bennünket.

2022 a magaspadlós Ikarusok búcsújának éve volt. Szeptember elején mondta egy ismerősöm, hogy ha klasszikus Ikarust akarok fotózni BKV színekben, akkor most csináljam, mert ősz végéig el fognak tűnni. Ez elsősorban a 200-as sorozatra vonatkozóan vágott földhöz, mert a 400-asok soha nem voltak olyan mennyiségben jelen, hogy városképet meghatározó járműként gondoljak rájuk. A 200-asok utódjául szánt család tagjai finoman szólva nem voltak olyan sikeresek, mint elődeik; ebben valószínűleg része volt a rendszerváltásnak is, de magát a konstrukciót se találták annyira el. Száz szónak is egy a vége: az ő távozásuk nem kavart fel lelkileg... de azért egy kicsit velük is foglalkoztam az utolsó napjaikban:

A 400-as Ikarusok búcsúja: 415, 435, 405
Tavasz a "Nagy Piros Tehenek" földjén