HamPLÓ

2021 óta közlekedik az extra bicikliszállító kapacitással rendelkező Tisza-tó sebesvonat Budapest és Balmazújváros közt, a névadó tavat és a Hortobágyot érintve. A járat Budapesttől Hatvanig villanyvontatással halad, ott viszont dízelmozdonyra vált, mivel Füzesabonytól nincs madzag az útvonala fölött.

Ami miatt idén különösen érdekes volt ez a vonat, az az, hogy a MÁV-nak nem volt elég dízelmozdonya a vonathoz, ezért a MÁV Rail Tours, leánykori nevén a MÁV Nosztalgia Kft. adta a vontatójárművet. Konkrétan egy Púpost. Viszont ez a Púpos néha lerobbant. Volt, hogy megpróbálták bedobni a hatvaniak egyik saját Púposát, de az bedobta a törölközőt. Bedobtak egy másikat, az is lerobbant, úgyhogy Csörgőt kellett keríteni rá. De volt olyan is, hogy Nohabot kellett küldeni, máskor meg egy Dácsia mentette meg a napot. Mivel nem értek hozzá, el kell higgyem az Indóház Online cikkében írtakat, miszerint a vonal egy részén olyan rossz a pálya, hogy kikészíti a mozdonyokat, a típustól nagyjából függetlenül...

Szerencsére az általunk kinézett napon a remélt 114-es Púpos virított a vonat elején, régi festéssel, pepita partedlivel, ahogy kell. Én speciel nem is vágytam gépcserére, lerobbanásra, csak a Ganz-Jendrassik motort akartam hallgatni az ablakban lógva :)

Balmazújvárosban bónuszként kaptunk egy Nohabot is: bár éppen nem mozgott, egy megrakodás alatt álló tehervonat élén a 006-os figyelt! A képhez annyi megjegyzés tartozik, hogy a balra látható füst nem a Púposból jött, hanem valami munkát végeztek a vasút mellett.

Egyébként a Tisza-tavon átvezető szakasz eleje az egyik legkedvencebb vasúti helyszínem az országban. Megértem azt, aki biciklizni jön ide, de vonattal is marha jó hely!

Előszó: nem szeretek 2-3 percesnél hosszabb videókat csinálni, mert engem se kötnek le a 2-3 percnél hosszabb járműves videók. Ráadásul soha nem bírom befejezni őket, mert a huszadik átnézéskor is mindig találok valami változtatnivalót, úgyhogy inkább csak abbahagyom őket. Egy 2 perces videó simán elvisz fél-egy órát az életemből - ehhez képest ez most egy 7 perces filmecske, szóval képzelhetitek, mi munka van benne :) Remélem, hogy lesz, aki végignézi!

1978 nyara és 2022 ősze közt csak kompon utaztam a Balatonon, más hajón nem. Aztán amikor 2022-ben végre újráztam, rájöttem, hogy imádom, úgyhogy a rákövetkező nyarat részben a magyar tenger motoros személyhajóin töltöttem. Azért a nyarat, mert csak főszezonban jár minden vonal és hajó; elő- és utószezonban jelentősen szűkebb a kínálat, azon kívül meg szinte semmi sincs. A rekordom az volt, amikor egy nap alatt 7 órát voltam vízen, de általában, ha már lent voltam, 1-2 óránál nem adtam alább. Ennyi idő alatt természetesen volt időm videózni is. Néhány filmecskét már feltöltöttem, de azok jellemzően tematikusak, egy-egy konkrét hajóhoz vagy utazáshoz köthetőek. Ez viszont általánosan innen-onnan mutat életképeket, a nosztalgiáktól a rendes hajókig, egyik parttól a másikig! Sőt, még feliratozás is van, amit a "CC" gombbal lehet bekapcsolni, ha esetleg nem lenne már eleve bekapcsolva:

Mivel új vagyok a műfajban (na jó: relatíve), a hajós zsargont még csak ugatom, és lehet, hogy néha a látottakat is rosszul értelmezem, úgyhogy ki lehet egészíteni (vagy javítani) kommentben, de csak finoman :) És ez itt nem a reklám helye, de a leírtak nagy részét nem tudtam volna leírni, ha nincs a www.hajoregiszter.hu, a hajómániások villamosok.hu-ja. Köszönöm az ő munkájukat, hogy ilyen könnyen kikereshettem, éppen mit láttam!

Még egy perc a balatoni nyár emlékére. Nem KFT, mert nem volt kékszemű lány meg sűrű nádas, egyszerűen csak szép volt.

És mutatok egy videót is róla, bár ez már nem Keszthelyen, hanem Badacsony megállóhelyen készült. Nem mozgott valami sokat az öreg vas a retróhétvégén, a mögé csatolt kocsik pedig nem igazán voltak "nosztalgia értékűek", de azért jó volt látni-hallani:

Az előnézeti kép ellenére ez nem egy nohabos videó: a főszereplők nem turcsiorrúak, és a szokásos északin kívül még egy kis déli part is van benne. Részletesebb információk a feliratozásban:

Csak egy gyors bejelentkezés a hatszáz fokos kánikulában: augusztus 20-án elment az idei utolsó Nohab-gépmenettel árukapcsolt Bzmotos személyvonat Balatonfüred és Tapolca közt. Ha minden igaz, stílszerűen a 020-as vitte, én viszont néhány héttel korábban még a 001-essel kaptam el, lásd lentebb. Ugye pár héttel korábban a 019-est fotóztam a szerelvénnyel, a 020-ast meg még nyár elején láttam. Egyes vasútbarátok forronganak, hogy hogy lehet egy ilyen szép, erős mozdonyt ilyen vonat elé tenni, de nem látom be, hogy miért lett volna jobb, ha egymagában megy át Tapolcára, külön foglalva az egyvágányos pályát a Bézé után...

Idén kitaláltam, hogy be akarom utazni a Bahart összes menetrendi (bár igazából mindennek van menetrendje, ők a weboldalukon így hívják a nem komp, séta- vagy bulihajóikat) járatát, és így is tettem, természetesen nem egyetlen nap alatt. Az utolsó még hiányzó útvonal Balatonfüreden végződött. Korán érkeztünk, úgyhogy már előző nap nézegettem, mit lehetne utána csinálni (hétvégéken például Nohab is járkál az északi parton). Felmerült bennem, hogy meg lehetne nézni a Tihany - Szántód kompot, de útitársam hamar haza akart érni, úgyhogy előre megvettem a vonatjegyeket Füredtől Pestig. Aztán a Balaton közepén meggondolta magát, és azt mondta, hogy menjünk inkább kompozni :)

Egy plusz utazással (ami azt jelentette, hogy ki se szálltunk ki a hajóból, mert ugyanaz ment tovább) elcsobogtunk Tihanyrévre. Papírforma szerint 40 percenként indulnak a kompok, de ez nyári csúcsban nyilván nem működne - a valóság az volt, hogy mind a négy hajó folyamatosan pörgött: amint megteltek, már indultak is. 

Szántód volt az úticél, de túl hamar odaértünk volna a vasútállomásra, úgyhogy az első odaút után újabb jegyvásárlás jött, aztán egy másik komppal visszamentünk Tihanyba, hogy onnan egy megint másikkal visszajöjjünk.

Az út alig 8 percig tart, és ennek nagy része a végén a rámpához beállással telik, szóval nem sültünk túl sokat a napon. Ahogy régen, úgy most is a kikötést találtam a legizgalmasabbnak. Egy átlagos hajóval nem lehet csak úgy megállni, hiszen továbbviszi a lendület, ezek a kompok mégis menetben érkeznek a mólóhoz, és ránézésre csak tizenpár méterre a csapóhídtól kezdenek lassítani. Ráadásul oldalirányban is elég finoman állnak a betonnyelv mellé, szóval már régebben is sejtettem, hogy valami bonyolultabb szerkezet mozgatja őket, mint egy egyszerű hajócsavar és kormánylapát. Most rágugliztam, és kiderült, hogy ez tényleg így van: a hagyományos elrendezés helyett egy, pontosabban két Voith-Schneider-propellerrel rendelkeznek. Ezek függőleges tengely körül forgó lapátok, melyek állásszögét változtatni lehet, így kormányzásra és gyors irányváltásra is alkalmasak a forgásirány megváltoztatása nélkül. Nem akarom laikusként szakszavakkal teleírni a képernyőt, úgyhogy a bejegyzés végére inkább beteszek róla egy videót :)

Ahogy írtam, látogatásunk pillanatában négy komp dolgozott a járaton, nincs is több belőlük. Közülük a "Kisfaludy Sándor" a legidősebb, és egyben a legkisebb is. Őt 1961-ben építették a rendkívül fantáziadús "KOMP II" néven. Ahogy sejthető, volt "KOMP I" is, de az jóval kevésbé kifinomult, ráadásul kisebb szerkezet volt, még a háború előttről. 

Nem állítanám, hogy különösebben nehéz nyáron oldtimer találkozóba botlani a Balaton körül, történt már velem ilyesmi például Balatonfenyvesen - meg másutt is, csak akkor nem fotóztam. Ezúttal a szántódi komptól a vasútállomás felé tartottunk, de volt még némi időnk, úgyhogy elkezdtünk boltot keresni, hogy valami tápanyagot és folyadékot vegyünk magunkhoz. Ez nem volt nehéz feladat, mert több szupermarket is van a környéken, de az első hely nem tetszett, úgyhogy úgy döntöttem, átmegyek a 7-es út túloldalán levőhöz. Amikor azonban elértem az épület sarkát, hirtelen ez az objektum jelent meg a látómezőm bal sarkában:

Röviden fogalmazva: a szupermarketezésnek ezzel lőttek :) Sajnos a veteránjármű találkozónak épp valami átmeneti pillanatában érkeztünk, mert a helyek egy része üres volt (talán a kicsit később induló felvonulásra készülődtek), de azért így is akadt látnivaló:

Például ez a Morris Minor. Angliában alap jármű volt (nekem például a Madness egyik klipjéből ismerős), itthon viszont asszem ez volt az első, amit bármilyen formában (kiállításon, találkozón, vagy csak simán a forgalomban) láttam. 

Ennek a Passat B2-nek nagyon megörültem. Bár ez konkrétan egy '85 előtti  példány, ebből a szögből teljesen úgy nézett ki, mint a családban használt első nyugati autó, ami pár évvel fiatalabb volt, azaz a '85-ös facelift után készült. Szerintem a miénk hátulról sokkal szebb volt. Meg jó is: óriási komfortkülönbség volt aközt, hogy Daciával mentünk Kölnbe, vagy a Passattal!

Moszkvics 412. Mit is mondhatnék róla? Nos, nem sokat, mert soha nem utaztam ilyennel, még csak haverom se volt, akinek ilyen lett volna. Vajon mennyi munka lehet egy ilyen gépet életben tartani? Feltételezem, hogy odafigyelés (és sok lakatolás) nélkül már szétrohadt volna, ez viszont - legalábbis laikus szemmel nézve - szépen egyben van.

És ha már szovjet autók: természetesen Zsiguli is volt a sorban. Régen meg bírtam jegyezni a részleteket, és azok alapján megmondani, hogy pontosan melyik sorozatról van szó, most viszont már csak tippelni tudok, hogy nem az alap 1200-asról (VAZ-2101), a C oszlopokon és az első lökhárító mögött látható szellőzők miatt. De bőven benne van, hogy jó nagy hülyeséget írtam - bár a wikipedia igazolni látszik engem. Sajnos nem volt annyi eszem, hogy megnézzem hátul, mi van ráírva: Lada 1200S (VAZ 2101-3), 1300 (VAZ 2101-1), vagy valami más.

Update: azóta rábukkantam erre az oldalra - jó szórakozást kívánok mindenkinek, aki a végére akar járni a rejtélynek :)

Relatíve gyakran szerepelnek kedvenc svéd mozdonyaim a blogban, de bevallom, nem mindegyiket szeretem egyformán, egy ideje ugyanis ő a kedvencem:

Amit itt fentebb Tapolca előtt látunk, az ugyan nem teljesen a 2000-ig használt festési séma, de nekem akkor is ez a szín tartozik a típushoz. Kiskoromban ugyan még láttam csíkos Nohabokat, de bárhogy számolom, ez a vérnarancs (vagy piros? mindegy, még mindig színtévesztő vagyok!) festés tovább volt használatban, mint a korábbi. A csíkosak 1963-tól 1980 körülig jártak (aki pontos dátumot tud, írja meg!), a narancsok 1980 körültől (nem egyszerre festették át az összeset) 2000-ig. Ehhez képest a sorozat forgalomból kivonása óta mindenki a csíkos festést isteníti, mintha csak az létezett volna. Néhány éve még az addig szintén narancs 006-ost is átfestették, valami soha nem létezett csillaggal az elején. De miért? Értem, hogy az M61-esek csíkosan mutatkoztak be, illetve talán úgy hasonlítottak leginkább a Vasfüggöny mögül elérhetetlennek tűnő amerikai mozdonyokra, de érthetetlennek találom, hogy a hat (!) működőképesen megmaradt MÁV-os Nohabból (001, 006, 010, 017, 019, 020) csak egyetlenegy viseli ezt a színt, ráadásul az is egy kísérleti séma részeként, amit nem sokáig használtak! Ha ez valami politikai állásfoglalás akar lenni, akkor vegyük észre, hogy a csíkos orrúak ugyanúgy a Kádár-korszakban közlekedtek, mint a narancsosak! Két-három ilyen színű gép szerintem simán elférne az országban: mondjuk ez az átmeneti festés a 019-en, egy régebbi (de azért nem vörös) csillagos, és egy rendszerváltás utáni csillagtalan. De szerény nyomott véleményem szerint illene legalább egy kivonás korabeli (csillagtalan) kivitelűnek lennie a flottában...

De mindegy, jelenleg annak is örülök, hogy ez az egyet lehet fotózni! Ez a kép Szepezdfürdőnél készült az idei első balatoni retró hétvége szombatján. Ami tetszik, az a vékonycsíkos gyorsvonati kocsis összeállítás - bár ez pont kevésbé passzol a narancs mozdonyhoz, mert ez a festés a nyolcvanas évek elejére eltűnt. Persze az is igaz, hogy ez a mozdony már 1975-ben narancs lett (ezért is más a MÁV embléma az oldalán, mert még csak kísérleteztek vele), tehát járhatott ilyen kocsikkal. Ami nem annyira tetszik, az az, hogy a jobb alsó sarokba belógott egy másik fotós válla :)

Ez a kép viszont egy teljesen átlagos vasárnapon készült. Na jó, 2023 nyarán nincsenek átlagos vasárnapok, mert minden hétvégén közlekedik Nohab az északi parton, normális (nem retró) vonatokat vontatva Balatonfüred és Tapolca közt. A kép jobb alsó sarka itt is érdekes: az ott a vésztartalék Szergej, amit azért tárolnak ott, hogy ha valahol lerobban egy mozdony, akkor gyorsan érte tudjon menni, az elakadt vonatot eljuttatva a céljáig. Ez nagyon jó ötlet a MÁV-tól, bár sajnálom, hogy olyan gyakoriak a műszaki hibák, hogy erre folyamatosan számítani lehet.