HamPLÓ

A sok régi tuja után jöjjön valami teljesen új: ha jól számolom, kis hazánk területén legutóbb 1913-ban nyílt új villamosüzem, méghozzá a pécsi (vagy ha másként számítjuk: a kassain csak 1914-ben indult a személyszállítás).

Ezek a dátumok lassan elavultnak lesznek tekinthetők, hiszen 2020. december elsejének estéjén először járt közúti vasúti jármű a hódmezővásárhelyi vágányokon. Még nincs átadva, kicsit arrébb van az első utasforgalmi nap, de mégis, százvalahány éve nem történt még csak hasonló se!

Megjegyzés: Ez egy közlekedésbarát blogja. Politizálásnak itt nincs helye, se fikázásnak, se bezzegezésnek, se whataboutismnek. Ebben a bejegyzésben a hódmezővásárhelyi tram-train csak egy újszerű közlekedési eszköz, mely kötöttpályás jellege miatt történetesen közel áll a szerző szívéhez.

Bár a vágányok újak, a képeken látható jármű maga meglehetősen régi: 1953-ban építették a budapesti Dózsa György Főműhelyben, melynek helyén ma az MH Egészségügyi Központja - a MÁV Kórház egykori modern tömbje - áll. Sőt, már akkor se teljesen újonnan született a mozdonyka, mert egy régi teherkocsi alvázából alakították ki. Néhány éve aztán - több évtizedes szabadban állás után - a Szegedi Közlekedési Társaság felélesztette, és dízel-villamos hajtásrendszerrel látta el. "Kétéltű" járműként logikus választás volt az első próbamenetekre.

Sajnos nem volt lehetőségem a helyszínen lenni, de szerencsére mások kisegítettek képekkel, elsősorban a december másodikai, nappali, dízel üzemben végzett próbamenetről; ezúton is köszönöm nekik! Induljunk el a tram-train külső végéről, a "nagyállomástól". Itt nem épült vágánykapcsolat a nagyvasúttal - annak csak akkor lenne igazán értelme, ha a járat továbbmenne Makó felé.

A villamosvonal a Kálvin János térnél kanyarodik nyugat, azaz a belváros felé, rá az Andrássy útra, ahol a bejegyzés első két fotója is készült.

Az alapvetően egyvágányú pályán az Andrássy útra építették a kitérőt, ahol az ellenkező irányba haladó villamosok kikerülhetik egymást. Az újra egyvágányú pálya aztán a Kossuth tér sarkánál kanyarodik dél, azaz Hódmezővásárhelyi Népkert vasúti megálló felé.

A fenti képen a Szőnyi utcát látjuk a Bethlen Gábor Református Gimnáziummal; talán ez a városi vonalrész legfotogénebb pontja. A téglából épített, erődítményszerű valami a Hódmezővásárhelyi árvédelmi fal. Nehéz elhinni, hogy ezen a tájon egykor annyi víz volt, hogy az eláraszthatta az óvárost, de így volt. Mi több, régen dunai bárkák is fel tudtak idáig hajózni!

Egy melbourne-i villamosvezető felvételei, többek közt rengeteg UV-val. Az én szívemnek a Moszkva teret körbejáró 4-es és 6-os villamos is kedves, mert erre emlékszem gyerekkoromból, és bár fotó van róla elég, egész más mozgásban látni.

Én igazából azt hittem, hogy a buszok nem érdekelnek, aztán 2019 szeptemberében elmentem a pozsonyi közlekedési vállalat nyílt napjára, és telefotóztam a memóriakártyát velük. Igaz, nem akármilyen kavalkádot lehetett megtekinteni a vas- és gumikerekű közlekedési eszközök által közösen használt Jurajov dvor / Trnávka kocsiszínben! Vagy egy tucat különböző típust lefotóztam, pedig nem is volt ott az összes, ami közlekedik a városban. Ráadásul nem csak a kiállított régi járművek voltak érdekesek, hanem az újak is, elsősorban az akkumulátorosak. Azért persze nem kell megijedni, villamosokat is fotóztam :)

Nyílt nap Pozsonyban
Vozovňa Jurajov dvor / Trnávka: közös villamos-busz-trolibusz telep

Gyerekkoromban a mainál sokkal több helyen lehetett a fény- és félsorompók helyett teljes szélességű tekerőseket látni (általában szakállasakat). Már úgy értve, hogy bent Budapesten: ilyen volt például a lajosmizsei sorompónál, vagy éppen a pécsi és balatoni vonalakon azon a környéken, ahol ma az Egér út aluljáróban keresztezi a pályát. Néhány éve ezért nagyon megörültem, amikor megláttam Máriaudvar megállóhelyet:

Ez a hely szerintem nem csak a csapórudas sorompók miatt különleges, hanem mert a vágány nagyon hegyes szögben keresztezi az utat, emiatt a két sorompó elég távol van egymástól. A peron viszont nem itt van, hanem az állomásépülettől délkeletre.

Egy régebbi kép 2017-ből, Nohabbal

A kézzel tekert sorompón kívül egy karos jelző is tartozik a szolgálati helyhez, bár sajnos olyan sötét volt ottjártamkor, hogy ezt külön ki kell hangsúlyoznom, különben nem vennétek észre az alábbi videón:

Aki szerint a szlovák poénpunkos bejegyzések a lelki béke ellen elkövetett merényletek voltak, az most se fog örülni :) Ezt a bejegyzést már rég meg akartam írni, de mindig eszembe jutott helyette valami vonatos vagy villamosos dolog. Most nem jutott.

Stefan Raab egy kölni hentescsaládban nőtt fel, majd 1990 körül kitalálta, hogy trancsírozás helyett inkább reklámokhoz és műsorajánlókhoz fog zenéket írni. Olyan lelkesen csinálta ezt, hogy valaki a VIVA-tól fantáziát látott benne, és adott neki egy műsort, majd még egyet.

Bár kicsit se vagyok focirajongó, valahogy úgy hozta a sors, hogy a '90-es VB döntőjét egy rakás német turista közt néztem végig egy görög faluban. Aztán '94-ben az akkor aktuális VB idején megint németek közt - konkrétan Németországban - voltam, ahol nagyjából minden a fociról szólt, hiszen a válogatottjuk címvédő volt. Ekkor láttam először a rendkívül markáns állal rendelkező Raab urat a tévében, ugyanis kiküldték riporterkedni, ő meg az interjúk mellett összeblődködött egy dalt a német csapat edzőjéről, Berti Vogtsról. A Böörti Böörti Vogts című eposz bejutott a német TOP10-be, én meg a falra másztam tőle, annyit nyomták. Nem is nyerték meg a vébét :)

Néhány évvel később aztán a tévémaci nyugatnémet változatából, az egérből csinált slágert. Hirtelen nem is tudom, hol találkozhattam a dallal, mert tutira nem néztem Vivát, de mégis hallottam. Ezután még rádiózott és zenélt egy ideig, de nem nagyon találkoztam vele, míg '99-ben el nem indította a Total TV című műsort a Pro7-en, melyben tévéműsorokból ollózott ki eredetileg nem annak szánt vicces vagy ciki jeleneteket, újságírói bakikat. Máskor meg médiaszereplőket figurázott ki, telefonbetyárkodott, és úgy általában elég szórakoztatóan ökörködött. Na meg közben sok ellenséget szerzett, be is perelték párszor.

A legjobbak azok a bevágások voltak, amikor bejelentkezett interjúra egy-egy világsztárhoz, aztán kérdések helyett ukulelén eljátszotta annak egy-két slágerét, abban a reményben, hogy az illető sztár csatlakozik hozzá. A hírességek meglepően jól viselték ezt, bár egy idő után valószínűleg már előre szóltak nekik, hogy mire számítsanak. Will Smith mindenesetre jól érezte magát, ...

... és az AC/DC-s Angus Young se rúgta ki. Mondjuk segített, hogy Raab elég biztosan elvolt néhány hangszeren, leginkább talán a gitáron. Az ukulele meg már majdnem gitár.

A TV Total legvalószerűtlenebb pillanatai valószínűleg azok voltak, amikor tévés bevágásokból rakott össze dalokat. Egyszer például egy műsorban rálelt egy idősebb hölgyre, aki arra panaszkodott, hogy a szomszéd hóbogyó-bokra rálóg a drótkerítésére, és tönkreteszi azt. A hölgy olyan viccesen mondta ki a "Maschendrahtzaun", azaz drótkerítés szót, hogy Raab country-balladát rittyentett köréje:

... ami aztán hetekig leparkolt a német és osztrák slágerlisták élén. Németül nem tudók is érthetik a dalt, mert nagyrészt angolul van.

Idén nem csak Felső-Sziléziába nem jutottam el, hanem Berlinbe se, pedig most lett volna Innotrans - csak aztán ugye jött a vírus. Az odavágyódás ellen nézzünk most meg egy rakás 2011-es videót! Akkoriban még kevésbé ismertem a várost, a kamerámban pedig nem volt stabilizátor, ehhez képest többet videóztam, mint a rákövetkező években! Igaz, volt is mit, hiszen majdnem minden újdonság volt számomra: láthatunk itt U-Bahnt, S-Bahnt, "sima" Bahnt, hajót, nosztalgia buszt, villamost, kis mozdonyt, régi mozdonyt... Mindezt több rövidebb videóra vágva, szóval ha valaki unja, amit éppen lát, kattintson az előreugrás gombra (">|")!

Sok közlekedésbaráttal és turistával ellentétben én nem vagyok feltétel nélkül elájulva Prágától. Ott is vannak lakótelepek és elhanyagolt utcák, ott se beszél angolul az emberek többsége, ha odamész hozzájuk, és a tömegközlekedésnek se minden aspektusa olyan csodálatos. Az viszont tény, hogy sokkal jobban rendben tartják a belvárosukat, és hogy a közlekedésre (metrók, közúti alagutak, vágányállapotok) is többet költenek, mint mi. Vagy csak jobban költik el? Mindenesetre ez a 2019 októberi kiruccanás rendkívül kellemes élményként maradt bennem. Nem csak a villamosok miatt, de kétségtelen, hogy láttam elég sok régi tuját, különösen Tatra T3-ast, melyek persze igazából nem voltak olyan öregek, mint gondolnánk, de azért hozták azt a hangulatot, amit a jelek szerint most kezdek megkedvelni (régen nagyon nem szerettem a gömbölyű Tatrákat).

Prágai ősz
2019 októberi kirándulás a gömbölyű Tatrák jegyében

Volt már pár ilyen bejegyzésem, de a legutóbbi óta megint belefutottam pár olyan dalba, ami nem eredeti változatában lett híres. Persze lehet, hogy ezek csak nekem újdonságok...

A Rod Stewart-féle "Sailing" örök klasszikus, minden slágerrádió és "Best of the 70's" válogatás elhagyhatatlan szereplője, de eredetileg nem a kócos skót énekes számára íródott. Az eredeti író/előadó testvérpár komolyabb és hosszabb együttműködést tervezett Stewarttal, de a kiadót végül csak ez az egy dal érdekelte. Mondjuk ez legalább érthető, miért.

Azt természetesen tudtam, hogy Iggy Pop és David Bowie országos haverok voltak, de azt valamiért nem gondoltam volna, hogy az utóbbi egyik legpoposabb slágere eredetileg az előbbi számára íródott. Sőt, Bowie nem csak az egyik írója a dalnak, de játszik is ebben a változatban, ami szerintem kicsit olyan, mintha egy poénból készített demó lenne, amiben Iggy Bowie-t parodizálja. Nekem jobban tetszik a feldolgozás, és nem azért, mert Stevie Ray Vaughan (is) gitározik benne, mert őt eddig nem igazán sikerült kihallanom a dalból...

A Gothawagenek és Rekók történetének megírása után elkezdett zavarni, hogy nem tudok magyar, de sokszor külföldi nyelvű oldalt se odalinkelni az oldalaimon szereplő mindenféle Tatra T3-as modellekhez. Ilyenkor általában valami olyasmit szoktam a képek alá írni, hogy "ezt a T3XY.Z-t egy 1968-as T3XX-ből modernizálták 2017-ben", de ez szerintem nem igazán segíti a könnyű olvashatóságot. Most megpróbálok egy rövid regisztert csinálni legalább azokról a változatokról, amelyekkel az oldalaimon találkozni lehet. Nem akarok viszont történelmi visszatekintést írni, mert azt NZA már megcsinálta odaát a villamosok.hu-n!

Ha valakit esetleg nem érdekelne a gömbölyű Tatrák családfája, szerintem pusztán a képek miatt is érdemes végignézni az oldalt. Kicsit fura, hogy pont én mondom ezt, aki nem voltam rajongója a csehszlovák villamosoknak, de mostanra eljutottam oda, hogy már-már tetszenek :)

A "gömbölyű Tatrák evolúciója
A T3-as és rokonai

Már írtam arról, hogy velem kapcsolatban két dolog biztos: az egyik a tériszonyom, a másik meg a lanovkák - avagy másképp: drótkötélpályás felvonók - iránti vonzalmam. Szlovákiában utaztam már néhány ilyennel, de a Pozsony mellett fekvő dévényújfalui minden jel szerint ki fog maradni, az ugyanis a Volkswagen-gyáron belül működik:

Ezen a műholdas képen csak a kábeleket tartó oszlopok látszanak, meg az, hogy miért volt szükség erre a lebegő vasútra: a gyártócsarnok (balra lent) és a tesztpálya (jobbra fent) közt elterülő vágányokat, egy nem kicsi parkolót, és végül magának a tesztpályának az egyik felét kell "átugrani".

Nem semmi a párhuzamos húzó/tartó kábelekkel működő - azaz funitel rendszerű - létesítményen utazó kocsik látványa! A lanovka gyártójának videóján pedig azt is láthatjuk, hogyan állnak rá az autókkal a lebegő platóra, illetve hogyan gurulnak le arról: