Amikor Óbudán laktam, mindig felvidított, hogy a Flórián téri aluljáróban római romok szomszédságában vásárolhatom meg reggeli pogácsámat: más pénzt ad ki, hogy ilyesmit lásson, én meg munkába menet és munkából jövet is egy légiós tábor padlófűtéses fürdőjének és folyóvizes vécéjének maradványai mellett mentem el... Ez most persze gúnyolódásnak tűnhet, de nem az: a némiképp méltatlan helyen levő Fürdőmúzeum szerintem tényleg érdekes betekintést ad a múltba.

Láttuk, hogy a már nevében is római eredetű Köln számos hasonló emlékét őrzi a helyi civilizáció megalapozóinak: a városháza a római helytartó palotája fölé épült, a város (talán) második leglátványosabb temploma pedig egy ókori raktár alapjaira, ezen túl néhány száz méteren ma is bejárható az egykori Colonia Claudia Ara Agrippinensium egyik kanálisa.

„Roman Cologne, reconstruction“ von Nicolas von Kospoth (Triggerhappy) - Eigenes Werk. Lizenziert unter Gemeinfrei über Wikimedia Commons

A rómaiak először egy szövetséges nyugat-germán törzset, az ubiusokat (ubik? ubii? ubírok? van rájuk bevett szó?) telepítettek ide i.e. 19 körül, amikor azok - többek közt Róma-barát viselkedésük miatt - összetűzésbe kerültek más germán törzsekkel. Ez a település volt Oppidum Ubiorum, amiból később - szakrális hellyé emelkedve - Ara Ubiorum lett. Ekkor két légió is állomásozott itt (Apud Aram Ubiorum), de később széttelepítették őket (a mai Bonn, illetve Neuss területére). A jókora tábor - ami valószínűsíthetően valahol a mai főpályaudvar környékén volt - ekkor megszűnt, de megmaradt maga a település, melynek III-IV. századi rekonstrukcióját a fentebbi képen láthatjuk.

„Köln-Nordtor-CCAA-002“ von Unbekannt - Scan / Cutout and optimized from illustration by HOWI. Lizenziert unter Gemeinfrei über Wikimedia Commons

Néró édesanyja, ifjabb Agrippina i.sz. 50 körül érte el férjénél, Claudiusnál, hogy az colonia rangra emelje szülővárosát, innen származik "az Agrippinák Claudius által colonia rangra emelt kegyhelye", azaz Colonia Claudia Ara Agrippinensium név, ami végül Kölnné rövidülve kitartott a középkoron át. A város közben meglehetősen megváltozott, a rómaiak biztosan nem ismernének rá.

Azért persze van legalább kettő a középkorra jellemző girbe-gurba utcák közt, ami még mindig őriz valamit a rómaiak négyzetrács alapú városépítészetéből, és ez a kettő történetesen a város két legforgalmasabb sétáló- és bevásárlóutcája! Az ókoriak gromával kimért egyeneseit persze már elmosták az ide-oda csúszkáló telekhatárok, a be- és túlépítések, de a Hohe Strasse máig megfeleltethető az észak-déli főútvonalnak, a cardo maximusnak...

... a Schildergasse pedig a kelet-nyugatinak, a decumanus maximusnak. Sajnos a kettő kereszteződésénél egykor álló forumból semmi tapintható nem maradt - bár tulajdonképpen a forum funkcióit terjesztették ki magukra az utcákra, tehát ez a környék már lassan kétezer éve az, ami :)

És ha már forgalom, zsibongás: furcsa kettősség él a világháború után a nullánál alig többől visszaépített belvárosban. Ez itt például az Alter Markt, az óváros főtere, ahol időnként nagyon tud zajlani az élet...

... ez pedig a képen látható házsor másik oldalán található tér. Biztos van néha itt is ricsaj, de amikor én itt jártam, mindig visszafogott, nyugodt hangulat volt, mintha valami tér-idő kapun mentem volna át.

Ez ugyanannak a terecskének az átellenes oldala. A visszafogottan modern, tetejével a régi időkre emlékező házsor túloldala a Mauthgasse, a Rajna-parti vendéglátás főutcájának része, de ebből itt semmi sem érezhető!

Ez pedig a városháza tornácával szemközti tömb belső udvara. Alatta parkolóház van, az egyik sarka a Farina-ház, ahol 1709-ben először elkezdtek parfümöt - pontosabban Eau de Cologne-t - gyártani (a híres márkának nevet adó 4711-es számú ház egy másik történet), tehát minden adott ahhoz, hogy zajos, túlzsúfolt hely legyen, ehhez képest az udvara egy csendes, zöld oázis! Ha már romokból kellett újból felépíteni a várost, igyekeztek lakhatóbbá tenni, mint előtte volt?

A világháború utáni gyors helyreállítás során egyszerű, dísztelen épületek emelkedtek, amelyek később - legalábbis a belvárosban - általában átadták a helyüket modernebb, szebb, jobb házaknak. Kivéve, amikor nem: az Am alten Posthof egyik oldalán régi, másik oldalán modern áruházépület áll, előbbi előtt mégis megmaradt a régi utca egy kis darabja, egy speciális drogériával és egy sváb étkezdével. Jól látható, hogy ez volt az utca eredeti szélessége, a keresztutcán túl így is folytatódik - de van valami urbánus cukiság abban, ahogy a böhöm nagyáruház előtt megmaradt a kis kockaház :)

Persze másutt is találni maradványokat, a bejegyzés elejéhez passzolót is: ez itt például a római városfal egy darabja, egy torony alapjával. Ezzel a fallal mindig csak a baj van, 80-90 méterrel arrébb például egy másik torony alaprajza látszik egy lépcsőház körvonalaiban: bontás helyett fogták, és ráépítettek :) Tele van hasonló maradványokkal a város; a rómaiak mellett középkori városfal-darabokat is több helyen látni.

„Roemerturm Koeln2007“ von I, VollwertBIT. Lizenziert unter CC BY-SA 2.5 über Wikimedia Commons

De nem romokkal, hanem valami ép látvánnyal szeretném lezárni mai időutazásunkat: ez a saroktorony azért maradt fenn, mert a középkorban a melléje épült kolostor latrinájaként funkcionált. A jelek szerint ez elég biztos módja a műemlékek túlélésének, Diocletianus császár spliti palotája is így maradt fenn...

Kölni sorozatom további részei:
A kölni Dóm építése
A Nagy Szent Márton-templom
A Cloaca Maxima
Mementó: a Szent Albán-templom romjai
Severin-híd
Két és fél Erzsébet híd
Hatvágányos vasúti híd a Dóm tövében
A kölni főpályaudvar története
Egy másik "testvérhíd"
A kölni városháza római kori "pincéje"
A "Dómtömés"
Köln utcáin sétálva: régi vagy régi formájú?