HamPLÓ

Már megint buszok jönnek, pontosabban csak egy, mely október 16-án fordult párat az aznapra feltámasztott piros 173-as vonalon:

A BKV 1998-ban alaposan felújított ötven Ikarus 280-ast a piros 7-es és piros 173-as járatok számára. A "7-173 GYORS" feliratot aztán valaki egyszer félreolvasta (vagy félregépelte?) egy internetes fórumon, úgyhogy a közlekedésbarátok többsége máig "GYROS" néven emlegeti ezeket a "márkajeles" buszokat. 2008-ban aztán átszervezték a gyors 7-eseket, ezért a már (többnyire) felirat nélküli, de még mindig piros orrú buszok más viszonylatokon is felbukkantak. Később aztán a piros orrok is eltűntek, és néhány példány még napjainkban is megvan, sima sötétkék csuklós buszként.

A felvételen látható gép viszont megőrzött példány, mely direkt nosztalgia célból kapta vissza a festését. Bár az egész "gyros" dolgot pótcselekvésnek gondoltam (és gondolom ma is), jó volt megint látni egy ilyet! Egyébként az újabb buszos bejegyzés apropója az, hogy ...

Az N18-as és N19-es nosztalgia villamosok mellett néhány retró járat is közlekedett az elmúlt hónapokban, buszokkal. Volt ugye az R74-es troli, ráncajtós Ikarus 280-as R86-osként, 284-es R7A-ként, GYROS R173-ként, és ezek közt valahol volt egy R158-as is, mely a Libegők Éjszakáján szállította az érdeklődőket a Kalef és Zugliget közt:

Az "R" járatok jellemzően még nem teljesen eltűnt típusokkal operálnak, ezért cserébe viszont nem kell külön nosztalgiajegyet venni rájuk. Ezen a viszonylagon volt például ráncajtós 260-as, eredeti festésű 412-es, a néhány héttel korábban nyugdíjazott 415-ösből egy, plusz két sima 260-ast is láttam, amik gyanúsak, hogy csak egy másik rendezvényről átjőve tették tiszteletüket. Jó kis pörgés volt!

Összegyűlt pár maréknyi kép a vírusvédelmi lezárások szünetéből, 2020/21-ből. Van itt minden, mint a búcsúban: gőzös, Balaton dízellel és villannyal, Púpos a Zagyva völgyében, végre emeletes vonat a MÁV-nál, egy nagyon pici Gyermekvasút, meg még egy kis ez+az:

Vasúti vegyesfelvágott 2020/21 I-II.
424-es üldözés Rákosrendezőtől, a Balaton északi partján még dízellel és már villannyal, KISS, Gyermekvasút, meg még ez+az

... futottam össze ezzel a három hajóval. Ez a kisváros az 1920-as években vált komoly hellyé, amikor a szomszédos Gdańsk még Freie Stadt Danzig néven futott, ami miatt Lengyelország úgy érezte, szüksége lenne egy nagy kikötőre, ami csak az övé. Meg is épült. A belváros építészetileg egész érdekes, legalábbis én szeretem a XX. század első felének modernjét, amiből sok van itt. Villamos helyett viszont csak trolijuk van, úgyhogy közlekedésbarát szempontból inkább a kikötőt szerettem volna megnézni. Vagy legalább azt a részét, amit meg lehet nézni:

És milyen jól tettük, hogy legurultunk ide! Kezdetnek ez a fehér szépség fogadott bennünket: a Dar Pomorza egy 1920-ban Hamburgban (még "Prinzeß Eitel Friedrich" néven) épült fregatt, mely életének nagy részét kiképzőhajóként töltötte. 

1983 óta áll itt úszó múzeumként. Nem tudom, ki hogy van vele, de én azokra az árbócokra álló helyzetben se mernék felmászni, nem hogy a hullámzó tengeren - ennek ellenőre lenyűgözően szépnek találom az egészet!

Ez a szépség viszont nem valódi, bár nekem teljesen karibi hangulatom lett tőle: a Regina eredetileg a hatvanas végén épült, és így nézett ki, amíg 2005 körül idézőjeles kalózhajóvá nem alakították.

Júniusban ment már egy nagyot az egyirányú Bengálik prototípusa, a 3720-as pályaszámú fehér (elvileg elefántcsontszínű, de színtévesztő vagyok, ezért nem tudom pontosan, hogy az milyen:) bálna, de október második hétvégéjén ismét előkerült, az N18-as nosztalgia járat utolsó idei üzemnapja alkalmából:

Sajnos az időjárás nem játszott együtt velünk, olyan "se napfény, se borult" idő volt, hogy egy idő után nem erőltettem a fotózást. Viszont jó volt mozgásban látni (és hallani) a már új korában se valami fejlett, viszont kétségtelenül jópofa kinézetű járgányt.

Az irányított utasáramlás viszonylag rövid epizód volt a budapesti villamosközlekedés történetében, ezért most azokhoz fordulnék, akik emlékezhetnek arra, amikor az ülőkalauzos járművek közlekedtek: mennyire működött az elképzelés a valóságban? Elég nagy volt a széles ajtajú hátsó peron ahhoz, hogy a kalauznál sorban álló utasokat befogadja? Tudott haladni a sor, vagy volt mondjuk olyan, hogy valaki pár megállóra felszállt, és nem jutott időben előre a leszálláshoz? Elméletben tudom, hogyan kellett volna kinéznie ennek, de nem tudom, hogy ez mennyire volt reális azokban az időkben, amikor a nyitott peronos járművek ajtajában néha szó szerint fürtben lógtak az utasok...

Idén a szokásosnál több időt töltöttem a Szabadság hídon, főleg gyalog, és feltűnt, hogy a több éve tartó folyamatnak köszönhetően ez a híd immár saját jogon is attrakció lett. Már nem csak átmennek rajta a turisták a Nagycsarnoktól a Gellért szállóig, hanem fotózgatják a díszeit, a korlátot, a címert a kapuzatok felett - de még a villamosokat is, ami számomra is meglepő :)

Ab van Donselaar fotója a hetvenes évek második felében készült a még más színben tündöklő hídról

Lehet, hogy ez az attrakcióvá válás (amit az elmúlt két évben valamennyire biztosan megtolt a Lánchíd lezárása) azért meglepő nekem, mert gyerekkoromban ez volt az egyetlen Duna-híd, amin sokszor átmentem gyalog, jellemzően nagyival a Csarnokba vagy dédihez. Bár tetszett a híd szerkezete, sőt, még a színe (lásd a fenti képet) is, akkori fejjel nem tudtam volna értelmezni a koncepciót, hogy külföldi turisták egymást fotózzák a főtartó felső övén. A turisták a Várba, a Hősök terére és a Hortobágyra jártak, mit kerestek volna ennyire délen? Ez csak egy közlekedési útvonal volt, egy használati tárgy!

2004. május 1-jén be(mű)füvesítették a hidat

Később is ezen a hídon keltem át a legtöbbször gyalog, és a kilencvenes években messze nem volt olyan romantikus, mint az esti Lánchíd, ennek megfelelően nem nagyon kellett a többi járókelőt kerülgetni, és az embert se centizgették a biciklisek. Ha bárkit megkérdeztem volna, hogy mi jut az eszébe a Szabadság hídról, tutira a turulhoz felmászó, és onnan leugró öngyilkosjelölteket említették volna. Ez volt "a leugrós híd"; számtalan alkalommal kellett körbegyalogolnom a Petőfi vagy az Erzsébet híd felé, amikor az 1-es buszt és a villamosokat leállították, mert valaki felmászott a kapuzatra. Aztán 2004. május 1-jén, az EU-ba belépés ünneplésekor lezárták a hidat, ami hirtelen tele lett emberekkel - szerintem sokan akkor fedezték fel maguknak ezt az építményt. Valami műfüvet is leterítettek, ami két perc alatt lekopott, de az emberek szerencsére nem lefelé néztek, hanem felfelé! A legtöbbüknek új volt a látvány, pontosabban a nézőpont, ahonnan látták a hidat. Ezután évről évre egyre többen lettek, akik nem csak átmentek a hídon, hanem leültek a főtartó felső övére (ennek gyorsan kellene egy frappánsabb nevet találni!) beszélgetni, naplementét nézni. És ettől szép lassan elkezdett permanens utcabál hangulata lenni a helynek!

Én az összes budapesti hidat imádom (na jó, a Chuck Norrist nem), de ezt gondolom a legbarátságosabbnak. Légies szerkezet, sok apró részlettel, és át lehet menni az egyik oldaláról a másikra, amit mondjuk a Lánchídon nem lehet a járdák és az úttest közti merevítőtartók miatt. Abból hiába csinálnának gyalogoshidat, középről alig lehetne kilátni; egyszerűen nem alkalmas ilyesmire, hiába van a panoráma kellős közepén. Amikor 2016 körül kitalálták a Szabadság híd időszakos gyalogosítását, magam se rajongtam az ötletért, és később is zavart, amikor hétvégén emiatt nem járt napközben a 47-es villamos, hisz napközben szinte senki nem volt a hídon a hőség miatt, csak este telt meg. Ma viszont azt gondolom, hogy ennél jobb gyalogos+biciklis+villamosos híd a világon nem lenne, bár úgy sejtem, hogy az autósok egy része szerint menjek a fenébe :)

A jelek szerint ez most egy ilyen gyermekvasutas hét :) Ugyanaznap láttam ezt a vonatot is: a jó idő miatt a szokásosnál jóval többen akartak kisvasutazni, olyannyira, hogy a Ganz nosztalgia nem lett volna elég hozzájuk. Előkaptak hát egy plusz kocsit, plusz egy plusz mozdonyt, hogy meg is mozduljon az egész. De nem Mk45-öst, hanem egy Mk48-ast, hogy én is örüljek! Sok lehetőségem sajnos nem volt a rendhagyó szerelvény megörökítésére, de azért egy kemény egyperces videó kijött belőle:

A budapesti Gyermekvasútról szóló bejegyzéseimet gyakran kezdem úgy, hogy valami újra van. Volt már "Ismét minimozdony a hegyen", "Ismét Mk48-as a Gyermekvasúton!" és "Ismét füstölgés a Széchenyi-hegyen". Most pedig... hát... szóval ismét egy "ismét" jön :)

Aki október második vasárnapján arrafele járt, jó másfél évnyi kihagyás után láthatott gőzöst a keskeny nyomtávú budai hegyivasúton. Gőzmozdonyok itt igazából csak nagyon az üzem történetének elején jártak, aztán hosszú ideig csak dízelvontatás volt. 2000-ben érkezett meg a bejegyzés témája, a 490,056 pályaszámú mozdony Balatonfenyvesről, vele indultak el a gőzösös nosztalgiavonatok. Később az addig szoborként szolgáló 490,039 is működőképessé lett téve. Ezeknek a gépeknek időről-időre komolyabb vizsgákon/nagyjavításokon kell átesniük, és most valahogy úgy jött ki, hogy 2021 januárja óta egyik se járhatott.

A 056-ost Debrecenben újították fel, ahol alaposan ki is próbálták, mielőtt visszahozták. Budán aztán csináltak vele még egy próbamenetet, majd két nappal később rárakták egy különvonat elejére. A próbamenet se volt csúnya, lásd fentebb, ...

... de a személy- és teherkocsikat egyaránt felvonultató különvonat még különlegesebbnek tűnt. Itt éppen Virágvölgy állomáson látjuk várakozni. Ami nem látszik a képen: tőlem jobbra és balra egy csomó másik fotós.

A többszintes hidak nem igazán számítanak különlegességnek. Még Amerikáig se kell elmennünk értük, hiszen van ilyen Lisszabonban, sőt: Pozsonyban is. A varsói Most Gdańskinak mégis van valami egyedi hangulata. Már tudniillik az alsó szintjének:

Amikor először jártam Varsóban, ez a híd valahogy kimaradt. Nem is tudtam a létezéséről; most viszont a nap első programja volt, hogy eljöjjünk ide. Ott is ragadtunk egy időre, mert nem csak fotózni, hanem videózni is akartam:

A filmecske egyes jeleneteiben sorban jönnek a villamosok, de a valóságban azért voltak jó pár perces szünetek... aztán hirtelen megint jött két-három tuja. Nem is akármilyenek: többnyire a PESA különböző alacsonypadlósainak variációi. Azért szerencsére pár "Akvárium" is tiszteletét tette.

A Most Gdańskit, azaz a Gdanski hidat 1957 és 59 közt építették, egy 1875-ben átadott, szintén emeletes (közúti és vasúti) híd pilléreire. A két esemény közt finoman szólva történt egy s más: az eredeti emeletes átkelő keskenynek bizonyult, ezért építettek mellé egy tisztán vasúti hidat. Aztán 1915-ben az oroszok mindkettőt felrobbantották. Aztán a németek helyreállították őket, majd elhagyták a várost, majd a második világháború során (1944-ben) felrobbantották őket. A vasúti hidat 1946-47-ben újra megnyitották, a közúti híd helye viszont üresen maradt - egészen az ötvenes évek második feléig, amikor ismét egy kétszintes átkelő építése mellett döntöttek, csak ezúttal villamossal. A két híd ma is egymás mellett áll, az unatkozó közlekedésbarát tehát a villamosok mellett vonatokat is láthat!

Nem állítanám, hogy közlekedésbarátként rossz időket élek mostanában. Nem csak az október végéig minden hétvégén járó N19-es miatt, mert ezen felül is mindig van valami: hol HÉV, hol troli, hol busz, és persze állandóan villamos. Szeptember 17-18-án például az Európai Mobilitási Hét alkalmából lezárták a Szabadság hidat és a Vámház körutat, hogy telepakolják villamosokkal. Többek közt régiekkel is:

Szombaton szeretek sokáig aludni, de most kimentem a nyirkos-hűvös későhajnalba (nekem a reggel ilyenkor 12-ig tart), hogy elkapjam a Fővám tér felé tartó tujákat, pontosabban annyit, amennyit el lehet kapni anélkül, hogy az ember megszegje a téridő működési szabályait (értsd: egyszerre kellett volna több helyen lennem ahhoz, hogy mindet lefotózhassam valami érdekesebb helyen). Itt például legújabb kedvencem, az 1522-es mozgolódik az autók elől elzárt Szabadság hídon.

Végül le tudtam mozgás közben kapni az 1522-est a Szerémin és a Körtéren, az egyirányú Bengálit a Gellért téren, és körülbelül mindent a hídon vagy a Fővám téren. A régi villamosok mellett jelen volt egy Muki és egy hóseprő is, plusz néhány modern típus. A nap végén aztán mindegyiket levideóztam, ahogy Kelenföld kocsiszínbe mentek aludni.