HamPLÓ

Hat év után megint lejutottam a tapolcai Ikarus-találkozóra. Nem maradtam sokáig, de azért a fő "műsorszámot", a felvonulást megnéztem. A nap sütött, a Rába hátsó hidak pedig perceken át huhogtak, ahogy elhaladt a konvoj, mi kell még? :) A fő kedvencem egyébként nem busz volt, hanem a bulldog arcú Csepel "Kázmér" az áforos tartálykocsival, a második helyezett pedig az NDK-s Ikarus 180-as.

2023 májusa-júniusa még a Balatonra ráhangolódásról szólt, aztán elkapott a gépszíj: először csak mindegyik nosztalgiahajóval akartam utazni legalább egyet, aztán már minden motorhajóval is! Ez a mostani fejezet leginkább régi járművekről fog szólni - és naplementékről. Meg arról, amikor egy régi járműről nézed a naplementét. A régi hajók itt 1891 és 1963 közt épülteket jelentenek, de azért persze modern hajózást is fogunk látni, például egy maratoninak érződő Keszthely - Siófok túra kapcsán:

Balatoni nyár 2023: gőzös, sétahajók, vízibuszok és naplementék
Második fejezet, első oldal

UI: Nem passzív-agresszív visszajelzéskikényszerítési céllal írom le, de feltűnő, hogy mennyivel kevesebb reakciót kapok a hajós oldalakra a villamososakhoz képest. Nem igazán értem, hogy a közlekedésbarátok többsége miért ragad le egyetlen modalitásnál: vannak ugye a villamos- és vasútmániások, akik közt van némi átjárás, de a repülőmániások már egy eléggé másik halmaz. A hajók iránt pedig valamiért egyik csoport se igazán érdeklődik, pedig ezek is naaagy, hangos masinák, tele régi vagy épp pontosan hogy új technikával. Ráadásul szerintem a Badacsony vagy a Tihanyi-félsziget sokkal szebb hátteret biztosít a fotózáshoz, mint mondjuk a Róbert Károly körút vagy a közvágóhídi végállomás :)

A Mahart dunai kirándulóhajóinak "szentháromsága", a Táncsics, a Rákóczi és a Hunyadi szerintem nem csak az én gyerek- és ifjúkoromnak voltak visszatérő szereplői. Utaztam rajtuk a nagyival, a gimnáziummal, haveri társaságokkal is. Igaz, akkoriban nem figyeltem, hogy konkrétan melyikre szállok fel, úgyhogy nem biztos, hogy mindhárom megvolt, emiatt rámjött, hogy menni kellene velük egy-egy kört, amíg megvannak. Sajnos nem tudom, ez lehetséges lesz-e még, mert a Táncsics egy ideje (talán már évek óta?) nem mozdult el az Újpesti-öbölből, úgyhogy marad a másik kettő. Amikor aztán valakitől tippet kaptam, hogy március utolsó hétvégéjén a Rákóczi fogja a szentendrei járatot teljesíteni, már tudtam, hogy azon a hétvégén enni fogok egy lángost Szentendrén :)

Vigadó tér: beszállás, ahogy régen is. Igaz, manapság már nem itt alszanak a Mahart-Passnave hajói, hanem a Bem tér fölött, ahonnan le kell jönniük ide, de sebaj, legalább le tudtam kapni, ahogy kiköt!

Valamikor a nem rettentő távoli múltban gyakorlatilag zárt bálteremmé építették át a felső fedélzetet, ami esztétikailag szerintem nem tett jót a hajónak. Igaz, én úgyis elöl, a kormányállás előtti nyitott napozófedélzeten akartam utazni. Szerintem eredeti formájában nézett ki legjobban a hajó, de úgy én már nem láthattam.

Útközben elmentünk az egyik tesó, a Hunyadi mellett, ő sokkal jobban hasonlít eredeti kinézetére. Ez a hajó a sebességet sugalló ferde vonalakkal és a nyitott részekkel szerintem sokkal harmonikusabb látvány, mint a Rákóczi, ahol az eredeti vonalvezetés és a kocka felső fedélzet ütik egymást. De persze ízélések és pofonok, én a Rákóczinak is örültem!

A képválogatás második részében járunk néhány helyen a MOL-toronytól kezdve Nagymaroson át Esztergomig, de a végén persze megint a Balatonnál kötünk ki :)

És ebben is van Nohab!
A 2023-as év különböző peronokon Nagymarostól Komáromig, Kelenföldtől Révfülöpig

A minap véletlenül vettem észre, hogy egy helyett két fehér hajószépség áll az Akadémia előtt a Dunaparton. Akkor az új (igazából nem az, járt már itt) jövevényről mutattam pár képet, most nézzük meg a régebb óta Budapesten dolgozót is:

Az április 20-án megrendezett hajós kirajzáskor az Európa rendezvényhajón utaztunk, és valahol a Március 15. térnél tűnt fel, hogy a Gróf Széchenyi mellé érve felvettük annak tempóját, és együtt haladunk a Margit híd felé. Mivel éppen vacak idő volt (negyed órával korábban még esett az eső, tíz perc múlva viszont kisütött a nap), azt gondoltam, hogy fotózáshoz nem jók a fények, de videózáshoz igen, megörökítem hát, ahogy elhalad az Országház előtt. Aztán leesett, hogy ez a hajó valószínűleg soha nem fog így odapózolni nekem az épület elé, úgyhogy talán mégis fotózni kellene - így készült a fentebbi kapáslövés.

Érdekes volt ebből az irányból figyelni, illetve hallgatni a lapátkerék forgását. Legutóbb a Kisfaludy nosztalgiahajón volt ilyesmire lehetőségem, de az azért játék ehhez képest :) A Gróf egyik érdekessége, hogy nem gőzös: a lapátkereket gyártása óta villanymotor hajtja, melyet dízelmotor lát el árammal. Másik érdekességnek azt találtam, hogy más nyomott hagyott maga után a vízen, mint a többiek hajócsavarjai: szélesebben induló kettős V alakút.

A múltkori vonatos oldalról teljesen hiányoztak a svéd mozdonyok; ebben a válogatásban fel fognak bukkanni, de majd igyekszem nem túlzásba vinni őket :)

Legutóbb a 2007-es vonalbezárások előtti beutazások során vonatoztam annyit Magyarországon, mint 2023-ban! Most is sokfelé találkoztam Bézével, de a színvonal szerintem határozottan emelkedik a főbb vonalakon, bár a klíma még mindig kényes kérdés a nem új építésű járműveken. Távolabbra viszont nem lehet Flirttel vagy KISS-szel utazni. Pontosabban most lehetett, mert voltak olyan vonatok is, de öregnek éreztem magam hozzájuk :)

Bőven voltak érdekességek: ebben az évben menetrend szerinti vonatokon is lehetett gyerekkorom kedvencei: Nohab vagy Púpos által húzott vonatokon utazni! Volt pár egzotikum is, például a svédacél által vontatott Bézés személy, amit többször ki kellett próbálnom, és az se volt semmi, amikor néhány jegyvizsgálót már látásból megismertem az IC-ken. Sajnos ezért nem járt kedvezmény :) Amúgy ez még csak az első oldala ennek az élménybeszámolónak:

Ebben most elég sok Nohab van... de azért Púpos meg minden más is!
A 2023-as év különböző peronokon a Tisza-tónál, a Balaton partján és másutt

2023. október 23-án rajta voltam az év utolsó Fonyód - Badacsony járatán, és már a kikötéskor tudtam, hogy rajta kell majd lennem az első 2024-esen is, ...

... úgyhogy március 29-ének reggele a fonyódi mólón talált, melynek még mindig zseniális tulajdonsága, hogy egyenesen "neki van vezetve" a túlparti Gulácsnak. Az idő nem volt olyan szép, mint októberben, de egy őszi naplementével nehéz is lett volna versenyezni...

Üres volt a kikötő is, nem nagyon láttam még ilyennek. Azok a színes kis házak a túlparton irtó helyesek, nem tudom, hogy folyamatosan lakják vagy csak nyárra bérlik ki őket vitorlázók. Az első hajóra - a Siófok katamaránra -  nem csak mi vártunk, bár nyilván nem volt hatalmas tolongás.

Badacsony felé tartva elhussant mellettünk a Lelle motoros: ő a katamarán tartaléka/váltótársa ezen a viszonylaton. Vele a tavalyi nyár során hetven kilométert utaztam, úgyhogy nem sajnáltam, hogy az első járatot nem ő teljesítette. Jópofa volt, hogy már a kifutásunk előtt ott körözött a nyílt vízen, és csak amikor kiértünk, húzott el mellettünk, hatalmas integetések közepette. Nagyon tetszik ez a családias viszony a hajósok közt!

A kikötők másutt is elég üresek voltak (kivétel a befagyás ellen mesterségesen védettek), a víz nem különben: ez volt az egyetlen vitorlás, amivel találkoztunk; vélhetően ő is valamilyen szezon eleji próba miatt futott ki.

Kicsit videóztam az első menetet, de az enyhén beborult ég miatt a végeredmény nem lett olyan hangulatos, mint az utolsó átkelésről készült. És sajnos nem volt kürtölve indulás-érkezés és pörgölődés se. Talán kicsit sokat írok a tavalyi utolsó napról, de tényleg különleges élmény volt, ahogy sok helybeli és hajós is eljött búcsúzni! De vissza a jelenbe: mivel a következő vonat majdnem két óra múlva indult, mentünk egy vissza-Fonyódra-majd-vissza-ide menetet is. Ezeken az utakon már rendesen voltak utasok, ami kicsit meglepett.

Miután eltelt az idő az extra oda-vissza úttal, átvonatoztunk Balatonfüredre: a következő etap az egyik új katamarán, a Balaton nevű kipróbálása volt. Egy nappal korábban a szezonnyitó alkalmával már lehetett volna tesójával, a Tomajjal menni, de nem bírtuk kivárni mire vége lesz az időben alaposan megcsúszott ünneplésnek, úgyhogy másfél óra várakozás után inkább hazamentünk. 

Természetesen nem ez az első Balaton nevű hajó a tavon: a legutóbbi emlékezetes névrokon az egykori Beloiannisz volt. Ezen a képen a felső fedélzetről eső kilátást láthatjuk, mely menetirányban kimondottan kevés a régi katamaránokhoz képest.

A Jókai ex-gőzös fehérre festetten elcsípése után egy újabb véletlen és meglepő fotólehetőségbe botlottam a napokban:

Ez a kép néhány hete készült a Széchenyi rakpartnál: ő itt a Gróf Széchenyi, egy dízel-elektromos hajtásrendszerű lapátkerekes hajó. 1940-ben Korneuburgban építették Stadt Passau néven, és nem utólag lett dízeles, hanem már eleve így készült. Valamikor a 2000-es évek elején került magyar tulajdonba, és már jó ideje a Duna budapesti szakaszán dolgozik az egyetlen tényleg régi (tehát nem utánépített) személyszállító hajóként.

Ez a kép pedig most hétvégén készült. A "Gróf" most is ott van, de az ott előtte nem szellemkép, hanem a testvérhajója, a Stadt Wien. Ő egy évvel korábban épült ugyanott, és az ő Brown-Boveri generátorait is Sulzer motorok hajtják. Ez a hajó is hosszabb ideje magyar rész(?)tulajdonban van, de eddig Ausztriában üzemelt - az interneten talált információ alapján idén viszont Budapesten fog dolgozni.

A nap nem könnyítette meg a fotózást, de azért ebből a szögből is meg kellett örökítenem, innen ugyanis kicsit jobban látszik a lapátkerekes hajtás:

2024 áprilisában öt éjszakán át méréseket végeztek a Szabadság hídon: a hídszerkezet villamosok általi terhelhetőségét vizsgálták. Ismert erdei körökben az az általános nézet, hogy csak a vágányok egymástól való távolsága problémás a hídon (amivel tényleg van némi gond, főleg a többi budapesti villamosnál szélesebb Tatrák esetében), de többről van szó. Például a többi típusnál nagyobb tengelyterhelésű CAF-ok által generált statikus és dinamikus terhelésről. Természetesen egy-egy alkalommal, lassan és üresen, úgy, hogy közben semmilyen más villamos nem mozog a hídnyílásban, átmehetett eddig is, de a "Pesti Fonódó" projekt tervezéséhez tudni kellene, hogy számolhat-e a tervező a modern típusokkal a mindennapi forgalomban, vagy valami speciálisan a 128 éve épült, közben egyszer félig a Dunába robbantott híd "képességeihez" gyártottat kellene vásárolni. Persze a CAF-on kívül a többi típus is sorra került, például a Combino és a TW6000. 

A tesztsorozat utolsó éjszakáján egy UV motor + pót + motor szerelvénnyel csináltak próbafutásokat. Ez a szerelvényösszeállítás a legstabilabb pont volt a híd életében, hiszen a 49-es villamos 1957-től egészen 2007-ig így közlekedett! 

A teszt úgy nézett ki, hogy a homokzsákokkal megpakolt szerelvény különböző sebességeken áthaladt az egyik vágányon oda-vissza, majd ugyanezt megtette a másik vágányon is. A sebesség 5 és 40 km/h közt változott, a hidat eközben műegyetemes szakemberek figyelték száz körüli mérőeszköz jelzésein keresztül. A kocsik külsején látható pöttyözésről azt hittem, hogy a mérésekhez kell, mint a pingponglabdás kezeslábasok a motion capture felvételeknél, aztán felvilágosítottak, hogy csak a fényvillamos LED-füzéreinek rögzítéseit látom :)

A Jókai gőzös 1913-ban Óbudán épült, majd darabokban szállították Siófokra, ahol összerakták. 1945-ben a németek felrobbantották; 1946-ig a vízben pihent, majd a balatoni hajósok kiemelték és 1948-ra újra üzemképessé tették. 1963-ban - a balatoni gőzösök közül utolsónak - dízelesítették, a hetvenes évek végén pedig selejtezték. Ezután a Körös(ök)re került, ahol nem nagyon kezdtek vele semmit, így a nyolcvanas évek közepére szó szerint partra vetett roncs lett belőle. A kilencvenes évek második felében Tiszalökön elkezdték felújítani, majd félkészen a Vanyolai Hajózási Kft-hez került, akik a Tiszáról a Dunára hozták át, majd vissza a Balatonra. A cég a közelmúltban elkezdte felszámolni magát, így a hajó tavaly év végén a Bahart tulajdonába került. Az idei szezonnyitón fehérre festve bújkált a többi hajó mögött, múlt hétvégén viszont már teljes szépségében látni lehetett a siófoki kikötő túlsó oldalán:

Nagyon várom már, hogy utazni is lehessen vele! Amíg erre lehetőség lesz, itt egy képes beszámoló tavaly szeptemberből, még a régi színben, régi tulajjal - és naplementével.