HamPLÓ

Amióta ráálltam, hogy állványra rakott kamerával készítek tematikus videókat, nem nagyon tudok mit kezdeni peronon várakozás közben, kézben tartott kamerával készített, hétköznapi dolgokat megörökítő snittekkel. Törölni nincs szívem őket, de persze tudom, hogy ennél érdekfeszítőbb dolgokat is találni a neten. Naszóval, most egy ilyen videó következik - Cirmos, Flirt, Gigantos tehervonat az erősen négyvágányosodó Budafok-Márnembelváros megállóhelyen:

Már úgy értve, hogy az itt látható két kép közül melyik készült (ex-)Ost-Berlinben, és melyik (ex-)West-Berlinben?

Persze minimális turisztikai ismeretekkel felvértezett olvasók számára nem túl nehéz kérdés, de azért valahol vicces, hogy mennyire hasonló a látvány, ha az ember az Alexanderplatz-on (fent) és a Zoologischer Garten pályaudvarnál néz ki az S-Bahn csarnokából. És ha előbbinél süt a nap, másiknál nem, már nem is annyira egyértelmű, hogy melyik a barátságtalanabb, nem?

Múlt héten - erős Nohab-fotózási vágytól vezérelve - úgy terveztem, hogy a hétvégét a Balatonon töltöm. Aztán amikor olvastam, hogy milyen kánikula lesz, inkább lemondtam róla. Végül fél napot mégiscsak ott töltöttem - értelemszerűen a forróbbik felét, mert ez ilyen mazochista műfaj :)

Az első nohabos fotóhelyen találkoztunk egy ismerőssel, illetve egy külföldi fotós csoporttal, kicsivel előtte pedig egy késésben levő vonattal, amit a következő állomástól másik mozdonynak kellett húznia, mert kidőlt a Csörgő az elejéről. Egy újabb helyszínen tartózkodó kolléga (volt egyátalán valaki, aki nem volt lent a tónál?) mondta, hogy Szergej húzta tovább. A fene egye meg, az is jó fotótéma lett volna... na mindegy! Egy órával később és negyven kilométerrel arrébb aztán nem értettem, mire készül annyira rá az a német fotós csapat, amelyik ugyanazt a helyet nézte ki magának, mint mi. Hát erre - visszafelé is a Szergej húzta a vonatot:

Szóval mégis lett Szergejes képem :) Oké, tudom, nem "klasszik" (mint amivel két hete találkoztunk Móron), hanem "remot" (új motorral modernizált - kevésbé hangos és kormos - verzió), de akkor is örültem neki. Még akkor is, ha két évvel ezelőtt még rendesen is lehetett találkozni velük...

... hiszen "rendetlenül" még érdekesebb a dolog. Csak az utasokat sajnáltam, pedig ekkor még messze volt a nap vége, ami Balatonfüreden gázolást, a déli parton pedig mozdony meghibásodást hozott, sok-sok késéssel.

De utóbbiról mi Interszitivel nem tudtunk, mert ott álltunk a nádasban a Fűzfői-öbölben, a mobilom meg lemerült (nem kecskekörömért, hanem akkumulátorilag), és csak annyit láttunk, hogy nem jön a Nohab. Kisvártatva még mindig nem, aztán még mindig nem, aztán egyszercsak eldübörgött a korábban látott Szergej Füred felé. Egy szintén a svéd mozdonyra várakozó salzburgi vasútfotóssal (nem csak a magyar vasútbarátok nem voltak otthon aznap a jelek szerint:) találgattuk, hogy vajon csak Tapolcára/Füredre/ki tudja hova megy vissza, vagy újabb elhúzni való vonat akadt a számára, amikor megállt egy autó az út szélén, és kikiabáltak belőle, hogy gázolás volt Füreden, ne várjunk tovább a Nohabra. Pislogtunk, pislogtunk, ám hirtelen dübörgést hallottunk az öböl távolabbi részéből, Almádi felől. Megadtuk a bizalmat annak, hogy a hír ellenére az bizony egy EMD motor, és továbbállás helyett inkább vártunk... és szerencsére igazunk lett! Tudom, ahhoz képest, hogy valaki meghalt egy vonat kerekei alatt, csak halkan szabad örülni, de egyórányi forró sziklán egyensúlyozás után azért jó volt nem úgy hazaindulni, hogy potyára égettük szét magunkat a napon.

Persze videóztam is: a fentebbi filmecskében láthatjuk a 17-es Nohabot, a Szergej által segélyezett vonatot, egy Csörgős átrobogást, majd a nádasból elkapott mozdonyparádét is. A snittek kicsit hosszabbak a szokásosnál, hogy végig lehessen hallgatni, ahogy felerősödik majd elhalkul a motorok dübörgése.

És a végén itt van megint a svéd is. A nap ugyan már nem úgy sütött, ahogy akkor sütött volna, ha időben jött volna, de már olyan régóta akartam egy ilyen fotót csinálni, hogy nem érdekeltek az ilyen részletek :)

"Nem csak a szépet és régit kell fotózni" című sorozatunk mai részében...

Legutóbb Berlin kapcsán ejtettem szót arról a kelet-német szokásról, hogy régi utcák foghíjait panelházakkal tömték be. Amikor ilyet látok, mindig elgondolkodom azon, vajon igazuk volt-e, hogy házgyári termékekkel próbálkoztak, vagy eleve kudarcra voltak ítélve - hiszen panel nélkül, zsaluzott betonnal, sőt, téglával is el lehet rontani régi utcákat (erre itthon is viszonylag könnyen lehet példát találni), ahhoz képest ez talán olcsó és gyors volt, és akár valami érdekes is kisülhetett belőle.

Talán akad építész - vagy műértő -, aki meg tudja mondani, mennyire panelház ez itt: a szerkezete is házgyári elemekből van, vagy csak a külseje? Jól láthatóan megpróbáltak eltávolodni az "egyszínű kocka" című sablontól: van kiugratás, beugratás, többféle borítás (sima beton, kétfajta csempe, kétfajta kavicsos), több szín; gyakorlatilag mintha nem is egy házat látnánk, hanem több egymás mellett állót. Önmagában nem szép, de ha autóval mész el mellette, lehet, hogy észre se veszed a két régebbi téglaház közt, hogy itt valami más van.

Persze nem mindig erőltették meg magukat ennyire, ez az épület itt például alig különbözik a hazai lakótelepek utolsó generációjától, pedig annyira Berlin közepén van, hogy a sarkánál levő metrómegálló a Stadtmitte, azaz "Városközép" névre hallgat! Ez egy kései városrehabilitációs program emléke, innen pár száz méterre Hitler egykori Új Kancelláriájának és bunkerjének helyén is hasonló házak állnak, ami rögtön azt is megmagyarázza, miért tűntek el erről a környékről a régi házak...

Máskor jobban megpróbáltak elszakadni az egyszerű formáktól, mint például itt, a Nikolaiviertelben. Az azért látszik, hogy nem valódi boltozatos árkádról van szó, de este egész hatásos az álca! Egyébként Berlin Mitte nevű negyedében ennél sokkal cifrább panelek is vannak, de még nem jutottam el odáig, hogy lefotózzam őket - majd ha egyszer nagyon sok időm és memóriakártyám lesz :)

És itt egy lipcsei kép, ami ebből a szögből voltaképp egész elfogadható. Az azért feltűnő, hogy eltértek a régi emeletektől: igyekeztek ugyanakkora tetőmagasság mellett minél több lakóteret bezsúfolni a házba.

Mivel a (közepesen alacsonyan repülő) madárperspektívából fotózott Berlinhez senki se szólt hozzá (pedig azt hittem, hogy ha eleget várok, Rocko mindenképpen ír majd valamit), megint videó következik, nagy, olajos, pöfögő-dübörgő, és kisebb, de majdnem ugyanannyira olajos, pöfögő-dübörgő gépekkel. Először két Csörgő-indulás a Balaton menténről:

... majd egy gyorstalpaló arról, hogy mit érdemes tudni a budapesti buszokról (azon túl, hogy ezekben a napokban viszonylag szerencsésnek mondható, akinek nem kell velük utazni):

Az útileírás második részét ma se sikerült megcsinálni, de legalább elkezdtem, ami ilyen időjárás mellett szerintem már önmagában is eredménynek könyvelhető el :) Vannak viszont képek, amik kimaradtak a villamosokra koncentráló oldal anyagából, ezeket annak idején inkább ide töltöttem fel. Ideje felhasználni őket (párat még feltettem melléjük)!

Chorzów felől Katowice központja felé menet. Szerintetek miből van az úttest? Úgy néz ki, mintha viacolor lenne, az meg mintha nem erre való lenne :O A környék közúti infrastruktúrája felemás: Rybnik környékén régi 3-as utas hangulat volt, ugyanakkor Gliwicétől olyan soksávos gyorsforgalmi utak és autópályák járják át az iparvidéket, hogy az ember csak nézett. Pláne, hogy némelyik öt éve még nem is volt ott!

Mondjuk ez itt fent pont megvolt akkor is, ráadásul nem is autópálya, hanem gyorsforgalmi út: a Drogowa Trasa Średnicowa. Ha minden igaz, ezt még a nyolcvanas évek közepén kezdték építeni, majd félbehagyták, hogy a kilencvenes években legalább egy részét befejezzék. Érthető módon a Katowicéhez közelebbi részét, ahol a városközpontban alagút is van, meg toronyházakkal szegélyezett rész, hogy az ember úgy érezze, hirtelen egy másik bolygóra került :)

Az előbbi úthoz jól passzolt Będzin felé menet az S86-os, amit a hetvenes-nyolcvanas években építettek, és ami igazából nem is része a nemzeti gyorsforgalmi úthálózatnak, csak úgy megcsinálták, hogy legyen. Ahogy elnézem, itt azért történt bővítés a hetvenes-nyolcvanas évek óta...

... amire szükség is lehetett, mert a délutáni csúcsban még így is bedugult :)

A sziléziai útileírás második részét szerettem volna ma már belinkelni, de nem volt időm foglalkozni vele, hát itt van helyette egy videó. Tipikus életképek: szilis inga indul, railjet késik (de legalább három nyelven is bemondják!), Desiro rohan át Budatétényen, végtelennek tűnő tehervonat csattog megint Budafokon, lepókhálózás miatt összesen csak két indulás kiírva a Déliben, de az egyik azok közül aznap nem is jár (akkor miért írják ki?), Gigant rohan magányosan Budatétényen át, túlterheletlen Taurus a 80-as fővárosi szakaszán, kis sárga izé zöld kocsival, és ÖBB-s taurusos tehervonat (gondolom az árvízi terelés miatt jött csak erre) Budafokon:

Rég írtam már Szegedről, és még régebben szerepeltek régi szegedi képek a blogban, hát most pontosan ez fog következni. Természetesen nem Indiáról lesz szó, hanem a gömbölyű orrú csuklós villamosokról, melyek valószínűsíthetően benga méreteik (ne a mai csuklósokra gondoljunk összehasonlításképpen, hanem a régi kéttengelyesekre!) miatt kapták a "Benga", majd az ebből kialakult "Bengáli" becenevet. Tudom, a típus rajongói szerint a bengáli tigris adta az ihletet, de aki ezt elhiszi, az még sose látta a nevezett nagymacskát ;)

3-as villamos a Dugonics téren, amit az IQ-fighter körökben népszerű tévhittel ellentétben nem Dugonics Tituszról neveztek el, mert ilyen nevű embert nem ismerünk, ellentétben Dugonics Andrással. A képen látható 653-as pályaszámú kocsi fura szerzet volt: mindkét végén volt vezetőfülkéje, de csak az egyik oldalán voltak ajtók. 2000-ben aztán összetörte egy kamion, ami pályafutása végét jelentette. Egyébként a 3-as ekkor még nem itt végződött, hanem a Somogyi utcában elment egészen az 1-es villamos vonaláig.

Ez a Bengáli viszont még mindig megvan, sőt: ő a Szegedi Közlekedési Társaság legújabb nosztalgia villamosa! A képeket nézegetve tűnt fel, hogy a villamosok nem voltak akkoriban túlságosan feltáblázva, itt még a viszonylatjelzést se nagyon látom...

A Kiskundorozsmára járó 7-es villamos 1977-ben megszűnt, de a 3-as egy ideig még elment az Előregyártó telepig (micsoda név!), csak '84-ben rövidítették vissza a Postás Sporttelepig (ami régen a szintén ütős "Rabtemető kitérő" névre hallgatott). Azóta persze még visszább vágták - ez egy ilyen vonal.