HamPLÓ

Az valószínűleg mindenkinek megvan, hogy a Városliget volt az 1896-os millenniumi ünnepségek részeként megrendezett Ezredéves Országos Kiállítás helyszíne. Ez azonban nem az első kiállítás volt itt; a korábbiak többek közt olyan tárgyi emlékeket hagytak ránk, mint az Olof Palme-ház vagy az Iparcsarnok (mellyel még fogunk találkozni a bejegyzés során). Az 1896-os rendezvény szintén örökül hagyott nekünk pár ma is látható épületet, például a Műjégpályáét, a Kós Károly sétány hídját, a Vajdahunyad-vár koncepcióját (a ma látható épületcsoport néhány évvel később, már nem ideiglenes jelleggel épült), vagy éppen a Közlekedési Múzeum eredeti központi épületét. Finoman szólva sem volt üres akkoriban a "Lizsé"!

Rögtön az elején azt szeretném kérni, hogy senki se kezdjen a kommentekben politizálni. Ez a bejegyzés egy rácsodálkozós emlékezés, melynek nem célja a jelennel foglalkozni, sem azzal, hogy ki szerint mit kellene csinálni a Városligettel.

Ez a vásárváros funkció nem múlt el a millenniummal, sőt, egészen az 1970-es évek elejéig megmaradt. Mai ésszel szinte felfoghatatlan, hogy a fentebbi fotó a Napozórét helyén készült! A Groupama-székházon kívül már semmi sem áll a rajta látható épületekből!

Nevezett irodaház itt is látható a háttérben, az előtér hangulata és építészeti stílisa pedig nem nagyon különbözik attól, amit gyerekkoromban a kőbányai vásárvárosban láttam. Érdekes módon a vásárok odaköltözése után nem minden tűnt el innen: itt-ott megmaradt egy-egy csarnok vagy éppen egy büfé - valamint a képből felül kilógó világítótorony, amire még bőven emlékszem. Ma már persze rég nincs meg az se - de félreértés ne essék, nem hiányzik :)

Az érthetőség kedvéért itt egy 1966-os kép, ami az ellenkező irányból néz visszafele, talán pont a már kétszer is említett irodaházból fotózva. Jól felismerhetők rajta az imént látott építmények. És hogy mi az a nagy tömb az előtérben? Hát az, amit később Petőfi Csarnok néven frekventáltam, hol a benne működő repülési múzeum, hol pedig koncertek miatt! De nem ez volt az első épület ezen a helyen:

Júniusban úgy döntöttem, hogy összekötöm a kellemeset a nem-feltétlenül-azzal. Pozsonyban ugyanis megint megrendezték a "Rendez" nevű vasúttörténeti találkozót, az oda vezető vasútvonalon azonban Nagymaros és Zebegény közt ráomlott a hegy a pályára. Én viszont nem akartam kerülni, úgyhogy kipróbáltam az átszállós-pótlóbuszos műsort - ami tökéletesen működött! Egy újabb átszállás után már ott is voltam Galántán, ahonnan egy gyönyörű kék gőzös által vontatott fapados kocsiban ülve jutottam el a Szlovák Vasúti Múzeumba. Valamiért nagyon bírom a szlovák vasúti rendezvényeket, úgyhogy most is remekül éreztem magam. Voltak gőzösök, dízelek, és volt Kofola is, csak azt nem ittam, mert utálom :)

Rendez 2022, Pozsony
Gőzösparádé (meg még ez+az) a Szlovák Vasúti Múzeumban

UI: Szerintem ezt már kérdeztem, de még mindig nem tudom a választ: mikor érdemes kitennem az ilyen oldalakat? Már csütörtök estére elkészültem vele, de direkt nem akartam hétköznap felrakni, mert kinek van olyankor kedve/ideje végignézni egy teljes weboldalt, hogy érdekli-e az embert egyátalán. De lehet, hogy mégis pont hétköznap este olvasnátok ilyesmit, kikapcsolódásként, még akkor is, ha tökre nem érdekelnek benneteket a csehszlovák gőzmozdonyok, hétvégén meg inkább kirándultok, családoztok gép előtt ülés helyett? Na nem azért kérdezem, mert kívánságműsorrá akarom változtatni a blogot, hanem mert frusztráló, hogy összesen 3 visszajelzés jött rá 18 óra alatt :) És ez nem (csak) hiúsági kérdés, de több este egy ilyen oldalt megcsinálni, és ha már megcsinálom (bár természetesen senki se kérte, úgyhogy nem is várhatok érte semmit), akkor legalább azokhoz jusson el, akiket esetleg érdekel...

Maradt még néhány fel nem használt régi kép a múltkori Ikarus 260-as és 280-as búcsúztató bejegyzésekhez, sajnálnám nem feltenni őket!

Most is a 12-es busszal kezdeném, csak az Üllői útnál. Az Üllői út és a Nagykörút kereszteződéséről leginkább az maradt meg bennem kiskoromban, hogy állandóan megállították a forgalmat, hogy átmehessen Ferihegy felől/felé valami fontos ember konvoja: Mercedes rendőrautók kék-piros villogókkal, és egy csomó fekete batár. Nem tudom, milyen államfőket sikerült kifognunk, de többször belefutottunk ilyesmibe; a harmadiknál már csak röhögtünk rajta.

Ez a kép már 260-assal kiadott 10-est ábrázol a Karinthy Frigyes út/Budafoki út kereszteződésben, azaz későbbi, mint amikor a járattal hazafele jártam a suliból. A helyszín viszont az egyik legsúlyosabb budapesti tömegközlekedési katasztrófához köthető: 1986 áprilisában egy technikai hibák sorozata miatt megállni képtelen 6-os villamos itt gázolt el egy 10-esen közlekedő 280-ast. A baleset négy halálos áldozattal járt.

Batthyány tér, eltűnt vagy megváltozott dolgokkal: hátul a villamos még UV, és nem megy tovább, annál is hátrébb pedig, a Kossuth Lajos tér sarkán még a csúnya szocmodern irodaház áll. És középen egy gombszemű 260-as szemez velünk a 11-esről. Érdemes megnézni a jobboldalt várakozó taxikat is: van ott Suzuki, Ford Sierra, Citroen BX - meg egy Kockalada.

Idén Adventi Villamos van Fényvillamos helyett, és én speciel üdítőnek találom a változtatást: az ünnepi hangulatot számomra megadja a visszafogottan feldíszített belső tér is (kicsit nyomasztónak találom más városokban, amikor kandallót meg mindent felraknak egy tujára, de ez persze csak az egyéni nyomorom, mert világos, hogy sokan meg azt szeretik) és a motorok ismerős visítása. Ráadásul mivel ez a járat világosban közlekedik, fotózni és videózni is könnyebb :)

Hétközben a 2-esen járkál fel-alá délután, hétvégeken viszont elkalandozik mindenfelé. Első alkalommal például Hűvösvölgybe. Itt ugyan régen cseppet sem volt megszokott az UV, hiszen az 56-os a kéttengelyesek birodalma volt, de szerintem ennek a végállomásnak bármilyen villamos jól áll! Az 56A déli vége, főleg a Bartók Béla út viszont igazi UV felségterület volt:

A 200-as Ikarusok búcsúja lassú folyamat volt számomra. Hat éve már úgy csodálkoztam rájuk egy éjszakai kirándulás során, hogy "jééé, a Széll Kálmán téren még van belőlük", mert felénk, Dél-Budán már rég nem utaztam ilyennel. Persze annyira azért nem elefántcsonttorony Dél-Buda, hogy ne tudjam, hogy még 2022-ben is közlekedtek a pesti oldalon 200-asok, de utasként már évek óta nem volt szerencsém hozzájuk. Aztán idén szeptemberben valaki szólt, hogy gyorsan kezdjem el fotózgatni őket, mert még ősszel kiselejtezik az összeset. Nehezen befogadható volt a koncepció, hogy eltűnnek, hiszen az én eddigi életemben épp annyira a városkép részei voltak, mint a Halászbástya, vagy az omladozó vakolatú épületek...

Aztán tényleg eljött a búcsú, bár még egy héttel korábban se lehetett tudni, mikor lesz: november 11-én járt utoljára 260-as és 435-ös, de a hivatalos közleményben azt írták, hogy a 280-asoknak még van néhány hete. Aztán a rákövetkező kedden már tudni lehetett, hogy azon a pénteken járnak utoljára.

És elérkezett 2022. november 18., egy barátságtalan, esős nap. Az előző hetek rohangászós fotótúrái után nem akartam túlságosan bő lére ereszteni a búcsút, úgyhogy csak munka után mentem ki a Keletihez, az onnan induló 20E, 30 és 30A viszonylatokon közlekedő példányokat megnézni. Ismét megállapítottam, hogy a 200-asok utoljára a nyolcvanas évek közepén néztek ki ilyen szépen: egy darab reklám se volt rajtuk, csak szép, egységes fényezés. Persze némi krómozás itt-ott hiányzott róluk a gyerekkori állapotokhoz képest, de kimondottan csinosak voltak, ha lehet egy buszra ilyet mondani. Belülről ugyan látszott, hogy nem dísztárgyakról van szó, de fotózni jó volt őket!

Állványt nem vittem magammal, mert nem akartam a fotósok közt tülekedni, úgyhogy maradt a magas ISO és a lélegzetvisszafojtva exponálás. Káposztásmegyeren, a 20E külső végállomásán különösen vigasztalanul esett az eső, valószínűleg sok buszrajongó hangulatának megfelelően; szerintem viszont tisztességes búcsú volt ez, aminek már rég meg kellett volna történnie. Szerencsére nosztalgiakocsinak megmarad több példány is, úgyhogy nem kell huszonvalahány évet várni a következő utazásra, mint a 180-asnál!

Múlt vasárnap, a 200-as Ikarusok búcsúhétvégéjén meg akartam örökíteni egy csuklóst ott, ahonnét az első élményeim származnak róluk: a Dayka Gábor utcánál a Budaörsi út felett húzódó felüljáróról. Ahogy azonban leszálltam a buszról, hiányérzetem lett ennél a saroknál:

Bár '84-ben elköltöztünk a szűken vett környékről, utána még vagy 15 éven át majdnem minden nap elmentem egyszer-kétszer itt a Budaörsin, így a mentális térképemen nem kerítés volt ott, ahol most a frissen festett rácsokat látjuk, hanem ...

... egy trafik. Pontosabban már rég csak egy bódé. Fogalmam sincs, mikor működött utoljára, talán a kerítés mögött található kollégium egykori lakói emlékeznek rá - a Google Streetview-n mindenesetre már 2011-ben is zárva volt. Játékbeszerző helyként izgalmas intézény volt ez számomra: például itt vettek nekünk tesómmal olyan bábut, aminek a hátába egy kis ejtőernyőt lehetett tömni, ami kinyílt, ha feldobtad a magasba, a bábu pedig lassan leereszkedett a földre. Legalábbis elméletileg, mert nekünk sose működött :) Kis kereséssel kiderült, hogy volt ilyesmi játékból többfajta: csúzlis meg zsinórral felhúzható is, a miénk szerintem nem az utóbbi volt.

Hogy kipihenjük az elmúlt másfél hét buszos bejegyzéseit, mára valami egészen mással készültem; igaz, csak egy videó erejéig:

Régebben jellemzően csak rövid snitteket raktam fel a felvételeimből, pontosabban nagy részüket fel se raktam, a villamososak (és budapesti éjszakások) kivételével. Most viszont összevágtam egy picit hosszabb videót 2011 telén és őszén készült gyermekvasúti jelenetekből - szerintem ezeket se tettem fel eddig, legalábbis nem találtam meg őket (ebben a formában semmiképp). A videó leglátványosabb része természetesen a gőzös, a legérdekesebb viszont szerintem az, ahogy egy vonat elvontat egy elromlott mozdonyú másik vonatot Jánoshegyről!

Az Ikarus 260-asok után immár a 280-asok ideje is lejárt! Nem tudom, miért, de a csuklósokat valamiért mindig reprezentatívabbnak éreztem a gyártót tekintve, mint a kéttengelyeseket: ha valahol Ikarus városi buszról volt szó, mindig egy csuklós jelent meg lelki szemeim előtt...

Amikor elkezdtem viszonylag sokat buszozni, évekig semmi más se közlekedett a városban, csak 200-as Ikarus (legalábbis a BKV-nál, mert volánosból még Farost is láttam). Épp ezért nehéz megmondani, hogy melyik volt az az Ikarus 280-assal közlekedő viszonylat, amire leginkább emlékszem, mert a 180-asok 1979/80-as selejtezése és a 435-asok 1994-ben kezdődö elterjedése közt ez volt a budapesti csuklós busz, és semmi más. De persze azért vannak emlékeim néhány járatról :)

A 12-es busz mai szemmel nézve furcsának tűnik: egyrészt körjárat volt, tehát nem volt végállomása, ahol visszafordult, másrészt 100%-ban párhuzamos volt a 4-es villamossal, ami ma nem kívánt párhuzamosságnak minősülne. Persze akkor szükség volt rá: amennyire emlékszem, a busz és a villamos is állandóan tele volt - csak előbbi egyre többször ragadt bele a dugóba. Ez az állapot '89-ig tartott, amikor a 12-est kivették a Nagykörútról.

A 4-es villamossal nem párhuzamos szakaszra még óvodás koromból emlékszem: a Vincellér utcai megállóban szálltunk fel, a Karolina útnál (amit itt már egy évtizeddel később látunk, bár a fekete Volga miatt '89-nél korábbinak tűnhet a kép) pedig leszálltunk, előrementünk, és felszálltunk az előttünk várakozó 12-esre, ami hamarosan el is indult. Mert hiába volt körjárat a 12-es, azért a sofőröknek és buszoknak néha pihenniük kellett! Úgy rémlik, sokszor mindkét oldalon várakozott 1-2 busz, bár néha mintha egyből továbbmentünk volna. Jellemző egyébként, hogy világosan emlékszem arra, hogy a Vincellér utcánál a szemközti megállóban éppen RÁBA masztikátorokból terítették az aszfaltot, amíg vártuk ezt a bizonyos 12-est, de hogy hova mentünk, arról már fogalmam sincs :)

A másik oldali "végállomásról" sokkal konkrétabb emlékem a '87 januári nagy havazás hétfője, amikor nagy nehezen lejutottunk idáig a hegyről, abban a reményben, hogy innen majd a 12-essel tovább lehet menni, de tök üres volt minden. Se itt, se a másik oldalon nem állt busz, és se BKV-s, se más ember nem látszott sehol, még a tartózkodó is zárva volt! Fel-alá rohangásztunk, hogy ne fagyjunk meg, míg végre jött egy csuklós (nem biztos, hogy 12-es volt, mert azokban a napokban minden arra ment, amerre épp tudott), és elvitt bennünket a Budafoki útig, ahol aztán az iskolában kiderült, hogy nincs tanítás, úgyhogy akár otthon is maradhattunk volna. Voltak, akik az iskolától pár száz méterre levő otthonukból se jöttek be - akkor tanultam meg, milyen érzés baleknak lenni :)

Itt jegyzem meg, hogy ezeken a képeken általában kései állapotú 280-asokat látunk, a most nyugdíjba menőkhöz hasonló kinézettel, de eredetileg ezen a típuson is kis ablakok voltak, meg keskeny műszerfal a vezető előtt. Akkoriban nem dolgoztak 20-25 évig a buszok, hisz mindig jött helyettük új, úgyhogy a régebbi modellek hamar eltűntek*  - kivétel volt például ez az étkeztető alkalmatosság, mely '73-ban kezdte pályafutását, '80-ban lett guruló menza, és a kétezres évekig meg is maradt ebben az állapotban. Persze az ajtajai egy részét elvesztette az átépítéskor, de ne aggódjunk: a járgány ma is megvan, és a BKV tulajdonában az 1973-as állapotban való feltámadást várja - ami állítólag nincs is már messze!

* Itt szeretném megemlíteni, hogy az Ikarusok  később hosszú időkre megmaradása legfőképp az ún. vázcserés felújításoknak köszönhető, melyek miatt egy több évtizedes 200-asban legtöbbször már nem sok van a gyártáskori vasból. Itt lehet erről olvasni.

De vissza az emlékekhez: XI. kerületiként az 1-es alapjárat volt; szerintem többet utaztam vele, mint a 7-essel. Igazából persze egész Budapestnek az alapjárata volt, mert ez volt a város első buszvonala 1915-ben a Dózsa György út és a Bajcsy-Zsilinszky közt (persze egyik utat se így hívták akkoriban). Millió emlékem van az 1-esről, például egy Petőfi Csarnokos - már nem tudom, milyen - koncertről hazafelé jövet egy 280-ason hallottam először a Tankcsapda "Az élet a legjobb méreg" című dalát, az utazóközönség ugyanis azt énekelte az Oktogontól a Gellért térig.

2022. november 11-én a 260-as mellett egy másik Ikarus sorozat is nyugdíjba ment (bár egy utolsó Ikarusos nosztalgiahétvégén azért még láthatjuk vonalon) a BKV-tól: a 435-ös. Akik nem tömegközlekedési járművek típusjelzéseinek megjegyzésével töltik napjaikat, azoknak itt van egy kép, erről a jószágról van szó:

A 200-as sorozat utódjául szánt 400-asok finoman szólva nem voltak olyan sikeresek, mint elődeik. Ebben valószínűleg része volt a rendszerváltásnak is, de magát a konstrukciót se találták annyira el. Pedig igyekeztek már kezdettől fogva mindent belepakolni, például nyugati motorokat (DAF) és váltókat (ZF), de a BKV-hoz így is csak száznyolcvanvalahány példány került, és Oroszországot leszámítva külföldre se adtak el túl sokat (bár hozzánk elég közel, Pozsonyban pont viszonylag nagy számban lehetett velük találkozni).

A 435-ös legfőképp abban különbözik a 280-astól, hogy a motorja hátul, az utánfutóban van, azaz tolócsuklós - ezzel a megoldással korábban a néhány hónapja látott 284-esnél kísérleteztek az Ikarusnál. Én nem tudom megítélni, hogy a becsuklásgátló mennyire működött jól, vagy hogy az utánfutó milyen gyakran próbálta megelőzni a kocsi első részét kanyarodáskor, de utasként nem volt rossz a busz: könnyebb volt fellépni rá, az utastere pedig tágas volt. Mindezt viszont csak álló helyzetben tudta értékelni az ember, mert menet közben a motor zavaróan hangos (és füstölős) tudott lenni, maga a jármű pedig hajlamos volt pattogni, ugrálni. Erről persze a kitűnő budapesti utak is tehettek, de nekem néha úgy tűnt, mintha a jármű megtalálta volna a sajátfrekvenciáját, és annak megfelelően hullámzott volna haladás közben. A kicsit lejjebb látható videó egyik jelenetén fel is lehet ezt fedezni, szinte mókás, ahogy fel-le lengedezik a csukló...

Az alább belinkelt oldalt azért csináltam, mert a minap már sokadszorra akadtam bele abba, hogy blogírás közben meg akarom említeni, valamelyik kocsit melyik közlekedési vállalat üzemeltette, de nincs mit odalinkelnem a rövidítés alá, hogy az is értse nagyjából, miről van szó, akinek nem mindene a közlekedéstörténet. Nem sorolom fel az összes céget, nem is mondok el mindent róluk, csak annyit, amennyi alapján el lehet helyezni őket térben és időben - és esetleg meg lehet jegyezni őket valami érdekesség kapcsán:

Cégtörténetek: budapesti villamosvasutak
Látszólag sokan voltak, igazából kevesebben - de azért bele lehet zavarodni