HamPLÓ

Nemrég színpompás villamosos felvételeket láthattunk Balt Korthals Altestől, most viszont átállunk a fotózás sötét oldalára, már tudniillik hogy a fekete-fehér képekhez, merthogy ilyeneket is készített:

A képekhez sajnos nem kaptam dátumokat, de valahogy olyan őszi délutáni hangulat honol ezen a fotón, mely a Jászai Mari téren készült, ahol az azóta betömött aluljáró építése előtt középperon helyett szélső járdaszigetek voltak a villamosmegállóban. (A móka kedvéért a budai hídfőnél pedig korábban szigetperon volt, mely helyett a ma is használt szélső peronok épültek, igaz, nem ugyanakkor. Csak a változás örök, a következetesség nem szempont:)

1700-as ikerkocsi gurul a Váci út felé az Árpád úti lejtőn, melyen a villamosvezetőknek a Duna (Újpesti-öböl) közelsége (nyirkosság, pára sínre lefagyása) miatt amúgy is különösen oda kellett figyelniük a megcsúszás-megfutamodás elkerülésére.

A külföldi villamosfotósok egyik kedvenc helye a pesterzsébeti hurokrendszer volt, mely a lakótelep megépítése előtt még kisvárosiasabb - hogy azt ne mondjam: falusiasabb - volt.

Az előbbi képen a 31-es a Török Flóris utcában még befelé igyekezett a hurokba, ez az ikerkocsi viszont már kifele megy az Ady Endre utcán át. Itt ma is jár villamos, csak most már jobbra kanyarodik, ...

... míg '79-ig továbbment egyenesen, mint ez az Ezerötszázas teszi "mindjárt". A kerítés sarkát szépen lekerekítették akkor, hogy a mai vágány be tudjon fordulni.

Körülbelül azóta el akartam jutni a wolsztyni gőzösökhöz, amióta először hallottam róluk. Már többször úgy tűnt, hogy lemaradtam róluk, mert az interneten biztosra mondták, hogy vége a nosztalgikus jellegű, ám valójában közforgalmú üzemnek, aztán tavaly augusztusban mégis ott voltam, és utaztam egy ilyen menetrend szerinti vonattal:

Wolsztyn, ahol még nem ért véget a gőzöskorszak
Tour de Trams 2020, nyolcadik rész

Mostanában többször is elidőztem a fortepanon, és már nem is tudom, mit kerestem, amikor szembejött ez a fotó:

Ez elvileg a Kígyó utcai Mézes Mackó. Akik még nálam is fiatalabbak (felháborítóan sokan vannak:), azok talán nem is tudják, hogy a Mézes Mackók a gyorsbüfé és az édességbolt keverékei voltak a szocializmusban, azaz rettentő izgalmas helynek számítottak egy kisgyerek számára. Lehetett itt kávét és hidegkonyhai cuccokat helyben fogyasztásra kapni, de lehetett italt és sütit becsomagolva elvinni is. Itt bővebben bemutatják a "Mackó áruházláncot", nem is húznám az időt a bemutatásával. Ami jelen esetben megfogott a fotón, az az, hogy az eladói pultot jobbra látjuk, a pénztárat viszont balra. Merthogy nem ugyanott fizettél, ahol rendeltél, illetve ahol megkaptad az árut, mert a pultosok nem kezeltek pénzt. Nekem olyan emlékeim vannak, hogy az ember a pultnál kiválasztotta, mire van szüksége, erről kapott egy cetlit, ...

A múltkori oldalon még bőven nem láttunk mindent a poznańi közösségi közlekedésből, úgyhogy folytatom az útibeszámolót! Ezúttal egy kis nagyvasutat is mutatok, no meg föld alatt robogó villamosokat, mert hogy nem a már látott gyorsvillamos az egyetlen ilyen létesítmény a városban. Az óvárosi főteret viszont nem mutatom meg, mert oda el kell menni személyesen :)

Poznań, a grand unionok városa - második rész
Tour de Trams 2020, hetedik rész

... már tudniillik a Balatonfüredig villamos vontatással közlekedő vonatok megindulása előtt leugrottunk IC-vel (aki nem vonat, hanem egy vasútbarát) az északi part érintett szakaszára dízeleket nézni egy utolsó (?) alkalommal. Mivel nem szeretném, ha a kommentszekció a vasutas fórumokhoz hasonlóan dízelesek és nemdízelesek csataterévé változna, kérem, senki se akarja itt kifejteni a véleményét arról, hogy szerinte kell-e madzag ide, vagy nem kell. Ez csak egy rövid bejegyzés lesz négy képpel és egy videóval, semmi több.

Káptalanfüreden emlékeim szerint egy általános iskolai osztálykiránduláson jártam először és utoljára, úgyhogy kitaláltam, hogy itt is akarok fotózni egyet. A felsővezeték oszlopait ugyan "fényképészetileg" nem a jó oldalra rakták, de azért így is lett egy ilyen Bzmotos fotóm. Pardon: 117-es sorozatos fotóm :)

Valamivel korábban láttunk egy Balatonfüreden fekve maradt Desirót, aztán egyszercsak azt mutatta az EMIG, hogy Székesfehérvár felől lefelé vágtat egy magányos remot Szergej. Könnyen kitalálható volt, hogy a Desirót jön elvontatni, és lám: a mozdony elején a hagyományos csavarkapocsra rá volt szerelve a Desiróhoz szükséges Scharfenberg szükségcsatlás! Szerintem ilyet még nem láttam élőben.

Poznań (ejtsd "poznany") a lengyel állam bölcsője, a X. századtól egyházi, a XI.-től pedig királyi székhely, Nagy-Lengyelország (Wielkopolska) fővárosa. Ahogy az ország nyugati és északi részei, a XVIII. század végétől ez az ősi város is porosz/német fennhatóság alá került, ők Posennek hívták. Az I. világháború után a lengyel állam újjászületésének katalizátora, a nagy-lengyelországi felkelés is innen indult, kulturálisan pedig máig fontos hely, úgyhogy egy ideje már el akartam jutni ide. Ja, meg mert irtó klassz villamoshálózatuk is van :) A "grand union" kereszteződés, melynél bármelyik irányból bármelyik másikba át lehet haladni, közismerten nagy kedvencem - hát, itt rögtön hat ilyet is találunk, ami valószínűleg Európa-, ha ugyan nem világrekord!

Poznań, a grand unionok városa
Tour de Trams 2020, hatodik rész

Biztosan észrevettétek, hogy mostanában nem voltak aktuális budapesti villamosos témájú bejegyzések. Ez azért van, mert új hobbit találtam magamnak: elkezdtem gyerekkorom audio kazettáit gyűjteni, nehezítésképpen bontatlan csomagolásban (már hogy a kazetták ne legyenek bontottak, bár voltaképp preferálnám, hogy én se:). Na jó, ez így nem igaz, de tényleg begyűjtöttem pár eredeti fóliában figyelő régi kazit az eBayről...

Közel 11 éve azt írtam, hogy egy BASF króm-dioxid volt az egyik legszebb kazetta, amit valaha láttam. Nos, a másik kedvencem szintén BASF volt, méghozzá valami ilyesmi:

Ez itt egy valószínűleg '82-es gyártású "LH extra I". Ez a szín (ami persze a színtévesztésem miatt lehet, hogy nem az, amit más lát) rettentően bejött akkor, és bejön ma is! Öcsém kapott egyszer egy ilyet, valószínűleg valami jó jegy miatt; egy téli kirándulás során merült fel, hogy szeretne egy saját kazettát (még nem túl régen volt kazettás magnónk) és azon nyomban megvették neki a talán még ma is meglevő mátrafüredi bazársoron. És majd' negyven évvel később most végre nekem is lett egy ilyenem :)

De a BASF nyolcvanas évek első felében gyártott kazettái mind nagyon tetszenek, nem csak a sárga. Ez itt szintén egy IEC Type I példány, csak eggyel jobb minőségű, mint a sárga.

A következő kategória a Type II volt, melyből én csak a króm-dioxidosakat ismertem, pedig mint azóta kiderült (már hogy számomra), volt más összetételű mágnesezhető réteggel bevont szalagú is. Kisgyerekként ezekre csak a nyálamat csorgattam: szüleimnek voltak ilyenjei - játszani jó volt nekünk a Type I is :)

Ez még mindig Type II, csak egy kategóriával jobb minőségű. Kicsit már változott a fólia dizájnja, ezért úgy tippelem, '84-es gyártású lehet.

Type III-as kazettáról csak meséltek az osztályban, hogy valaki már látott olyat, pedig ha lett volna mondjuk a fentebbiből, akkor imádtam volna. Ezek a színek annyira nyolcvanas évek, vagy még inkább hetvenes évek vége, nem?

A PESA nevét mi is ismerhetjük: ők gyártották Szeged alacsonypadlós villamosait. Ezen felül a nagyvasúti szektorban is erősen nyomulnak, egyre látványosabb motorvonatokat előállítva. A cég központja Bydgoszcz városában van, ahol bár közlekednek PESA villamosok, de messze nem ezek adják a városi közlekedés gerincét, hanem az örök lengyel klasszikusok, a "kocka Konstalok". Érdekes egy üzem ez, a városra pedig örökké emlékezni fogok az itt felfedezett hideg leves, a chłodnik miatt. Ha valaki tud arról, hogy Pesten főznek ilyet, gyorsan írja meg kommentben! :)

Bydgoszcz, a PESA otthona, sok Konstallal :)
Tour de Trams 2020, ötödik rész

Múltkor morogtam egy sort arról, hogy az egykor szép Kálvin tér hogyan vált tűzfalak sora által szegélyezett puszta átszállóhellyé, de maradt még pár emlékezetes foghíjtelek gyerekkori emlékeim közt, úgyhogy folytatnám a felsorolást.

A Bajcsy-Zsilinszky út/Andrássy (akkor Népköztársaság) út(ja)/József Attila utca kereszteződése is elég szellős volt akkoriban, lásd fentebb. Ez a kép 1975-es, amikorról még nem lehetnek emlékeim, de később is mindenféle reklámok színesíthették a falakat, míg a nyolcvanas évek második felében fel nem épült ide a ma is itt álló, Finta József által tervezetett irodaház. Itt jegyzem meg, hogy számomra a foghíj miatt azóta is itt kezdődik a Bajcsy-Zsilinszky út, ...

By Unknown photographer – Original: Magyar Királyi Honvéd Légierő Scan: Arcanum/Mapire Fortepan - FOTO:Fortepan — ID 109128: Adományozó/Donor: Magyar Királyi Honvéd Légierő., Public Domain, Link

... pedig igazából a Deák tértől indul. Ez történelmileg alakult így: ahogy az a fentebbi, 1944-es légifotó jobb szélén látszik, az Akvárium Klub és környezete helyén eredetileg végig házak álltak. A Deák téren a "Két törökhöz címzett" házzal kezdődött a sor, ...

By FOTO:FORTEPAN / UVATERV, CC BY-SA 3.0, Link

... és a József Attila utcánál a Marokkó-udvarral fejeződött be, mely még ezen az 1959-es képen is áll. Ha valaki esetleg nem tudja, hol járunk, itt van ugyanez a hely ma:

De mindegy, ez nem tartozik a témához, csak gondoltam, hátha valaki nem tudta eddig, hogy nem mindig volt ilyen nagy az Erzsébet tér :)

És térjünk át (pun not intended) egy másik ikonikus térre: a Blaha ma is elég gáz, ahogy kinéz, de még rosszabb volt, amíg az Akácfa utca nyugati oldalán a fentebb látható foghíj díszelgett.

Szakállas - és nem igazán polkorrekt - poén, hogy a lengyel szavak kiejtésének kitalálása a leírt betűk alapján külön tudományág, de megnézném azt a lengyelül nem tudó magyar embert, aki elsőre eltalálja, hogyan kell kimondani Grudziądz nevét! Jópofa kis város ez, mindent túlélő villamosüzemmel, és elég előrehaladottnak tűnő óváros-rehabilitációval. Ráadásul én duplán jól éreztem magam az ex-német "gömbölyű" DÜWAG villamosok miatt!

Grudziądz, a kicsi
Tour de Trams 2020, negyedik rész