A nálam kicsivel idősebbek még emlékezhetnek azokra az időkre, amikor két csepeli HÉV is volt. Pontosabban volt a "Határ út - Csepel HÉV", és volt a "Csepeli Gyorsvasút". A kettő közül már csak az utóbbi létezik, pedig ha még húsz évet kibírt volna a másik, akkor ma a 3-as villamos a vágányain átjárhatna a szigetre. Csak hát eléggé elöregedett egy viharvasút volt ez már a hetvenes években, sokadik életüket élő öreg járművekkel:
Méghozzá nekem nagyon tetsző öreg járművekkel, úgyhogy most egy bejegyzés erejéig ezek a visszafogottan formatervezett kéttengelyes síndöcögények következnek Tomáš Dvořák felvételein. Például ez a vezérlőkocsis szerelvény itt fent, mely a HÉV ma is létező Pesterzsébet felső állomásáról a kelebiai vasútvonal fölött éppen a Gubacsi híd felé kanyarodik. A jelek szerint az itt dolgozók szerethették ezt a járatot: a járművezető vidáman fogja a menetkapcsolót és a fékkart, a kalauz hölgy pedig egyenesen belemosolyog a fotóapparátba :)
Készítette: LaSza - A feltöltő saját munkája, CC BY-SA 2.0, Hivatkozás
Csak hogy térben és időben el tudjuk helyezni a vonalat: az eredeti csepeli HÉV a ráckevei vonalból ágazott ki; az utasforgalom 1912-ben indult rajta. 1938-ban összekötötték a pesterzsébeti HÉV szárnyvonallal, ekkor egy ideig közvetlen járat közlekedett Pacsirtatelep és Csepel közt. Amikor '51-ben megindult a Csepeli Gyorsvasút, ezt a járatot gyorsan megszüntették. Ez később tévedésnek bizonyult, ezért 1959-től ismét HÉV járt a Határ út/Gubacsi út torkolata és Csepel közt. A viszonylat végül a BKV idején, 1978-ban szűnt meg végleg.
Régen ezen a viszonylaton mindenféle más jószág is járt, az utolsó években viszont az M.III jelzésű motor-, és a P.III jelzésű pótkocsik uralták a látványt. Ezek eredetileg a kistarcsai Gép- és Vasútfelszerelési Gyárban készültek az 1910-es években, Ganz villamosberendezéssel (már hogy a motorkocsik), majd az ötvenes évek végétől a Füzesi főműhelyben acélvázasították őket. A homlokfal tetején elhelyezkedő viszonylatjelző tábla, tőle jobbra-balra a szellőzőkopoltyúkkal erősen az ugyanott acélvázasított villamosokat idézte, viszont ezeknek a kocsiknak meg is hosszabbították az alvázát, így dupla széles teleszkópos ajtókat kaphattak. A rákosszentmihályi HÉV 1970-es megszüntetéséig elsősorban ott közlekedtek, aztán kerültek át ide; utolsó éveiket itt töltötték.
Az azonos kinézetű kocsik jelentősen eltérő életutakat jártak be. Az előző képen látott 229-es például kézi (közvetlen) menetkapcsolós M.III-asként kezdte pályafutását (akkor valahogy így nézett ki), aztán a '40-es években M.II jelzésű távkapcsolású motorkocsivá alakították (ez azt jelentette, hogy a vezetőállásáról immár több motorkocsit is vezérelhettek egy szerelvényben). 1960-ban acélvázasították, innentől kezdve ismét M.III-asnak nevezték. Az itt látható 238-as motorkocsi viszont eredetileg egy P.III típusú pótkocsi volt (ilyesmi kinézettel), míg 1961-ben az acélvázasítással egy időben hajtást nem kapott. Ebben az állapotában láthatjuk 1979-ben Csepelen, már használaton kívül.
Ez megy most