A múltkori oldalon még bőven nem láttunk mindent a poznańi közösségi közlekedésből, úgyhogy folytatom az útibeszámolót! Ezúttal egy kis nagyvasutat is mutatok, no meg föld alatt robogó villamosokat, mert hogy nem a már látott gyorsvillamos az egyetlen ilyen létesítmény a városban. Az óvárosi főteret viszont nem mutatom meg, mert oda el kell menni személyesen :)
Poznań, a grand unionok városa - második rész
Tour de Trams 2020, hetedik rész
... már tudniillik a Balatonfüredig villamos vontatással közlekedő vonatok megindulása előtt leugrottunk IC-vel (aki nem vonat, hanem egy vasútbarát) az északi part érintett szakaszára dízeleket nézni egy utolsó (?) alkalommal. Mivel nem szeretném, ha a kommentszekció a vasutas fórumokhoz hasonlóan dízelesek és nemdízelesek csataterévé változna, kérem, senki se akarja itt kifejteni a véleményét arról, hogy szerinte kell-e madzag ide, vagy nem kell. Ez csak egy rövid bejegyzés lesz négy képpel és egy videóval, semmi több.
Káptalanfüreden emlékeim szerint egy általános iskolai osztálykiránduláson jártam először és utoljára, úgyhogy kitaláltam, hogy itt is akarok fotózni egyet. A felsővezeték oszlopait ugyan "fényképészetileg" nem a jó oldalra rakták, de azért így is lett egy ilyen Bzmotos fotóm. Pardon: 117-es sorozatos fotóm :)
Valamivel korábban láttunk egy Balatonfüreden fekve maradt Desirót, aztán egyszercsak azt mutatta az EMIG, hogy Székesfehérvár felől lefelé vágtat egy magányos remot Szergej. Könnyen kitalálható volt, hogy a Desirót jön elvontatni, és lám: a mozdony elején a hagyományos csavarkapocsra rá volt szerelve a Desiróhoz szükséges Scharfenberg szükségcsatlás! Szerintem ilyet még nem láttam élőben.
Poznań (ejtsd "poznany") a lengyel állam bölcsője, a X. századtól egyházi, a XI.-től pedig királyi székhely, Nagy-Lengyelország (Wielkopolska) fővárosa. Ahogy az ország nyugati és északi részei, a XVIII. század végétől ez az ősi város is porosz/német fennhatóság alá került, ők Posennek hívták. Az I. világháború után a lengyel állam újjászületésének katalizátora, a nagy-lengyelországi felkelés is innen indult, kulturálisan pedig máig fontos hely, úgyhogy egy ideje már el akartam jutni ide. Ja, meg mert irtó klassz villamoshálózatuk is van :) A "grand union" kereszteződés, melynél bármelyik irányból bármelyik másikba át lehet haladni, közismerten nagy kedvencem - hát, itt rögtön hat ilyet is találunk, ami valószínűleg Európa-, ha ugyan nem világrekord!
Poznań, a grand unionok városa
Tour de Trams 2020, hatodik rész
Biztosan észrevettétek, hogy mostanában nem voltak aktuális budapesti villamosos témájú bejegyzések. Ez azért van, mert új hobbit találtam magamnak: elkezdtem gyerekkorom audio kazettáit gyűjteni, nehezítésképpen bontatlan csomagolásban (már hogy a kazetták ne legyenek bontottak, bár voltaképp preferálnám, hogy én se:). Na jó, ez így nem igaz, de tényleg begyűjtöttem pár eredeti fóliában figyelő régi kazit az eBayről...
Közel 11 éve azt írtam, hogy egy BASF króm-dioxid volt az egyik legszebb kazetta, amit valaha láttam. Nos, a másik kedvencem szintén BASF volt, méghozzá valami ilyesmi:
Ez itt egy valószínűleg '82-es gyártású "LH extra I". Ez a szín (ami persze a színtévesztésem miatt lehet, hogy nem az, amit más lát) rettentően bejött akkor, és bejön ma is! Öcsém kapott egyszer egy ilyet, valószínűleg valami jó jegy miatt; egy téli kirándulás során merült fel, hogy szeretne egy saját kazettát (még nem túl régen volt kazettás magnónk) és azon nyomban megvették neki a talán még ma is meglevő mátrafüredi bazársoron. És majd' negyven évvel később most végre nekem is lett egy ilyenem :)
De a BASF nyolcvanas évek első felében gyártott kazettái mind nagyon tetszenek, nem csak a sárga. Ez itt szintén egy IEC Type I példány, csak eggyel jobb minőségű, mint a sárga.
A következő kategória a Type II volt, melyből én csak a króm-dioxidosakat ismertem, pedig mint azóta kiderült (már hogy számomra), volt más összetételű mágnesezhető réteggel bevont szalagú is. Kisgyerekként ezekre csak a nyálamat csorgattam: szüleimnek voltak ilyenjei - játszani jó volt nekünk a Type I is :)
Ez még mindig Type II, csak egy kategóriával jobb minőségű. Kicsit már változott a fólia dizájnja, ezért úgy tippelem, '84-es gyártású lehet.
Type III-as kazettáról csak meséltek az osztályban, hogy valaki már látott olyat, pedig ha lett volna mondjuk a fentebbiből, akkor imádtam volna. Ezek a színek annyira nyolcvanas évek, vagy még inkább hetvenes évek vége, nem?
A PESA nevét mi is ismerhetjük: ők gyártották Szeged alacsonypadlós villamosait. Ezen felül a nagyvasúti szektorban is erősen nyomulnak, egyre látványosabb motorvonatokat előállítva. A cég központja Bydgoszcz városában van, ahol bár közlekednek PESA villamosok, de messze nem ezek adják a városi közlekedés gerincét, hanem az örök lengyel klasszikusok, a "kocka Konstalok". Érdekes egy üzem ez, a városra pedig örökké emlékezni fogok az itt felfedezett hideg leves, a chłodnik miatt. Ha valaki tud arról, hogy Pesten főznek ilyet, gyorsan írja meg kommentben! :)
Bydgoszcz, a PESA otthona, sok Konstallal :)
Tour de Trams 2020, ötödik rész
Múltkor morogtam egy sort arról, hogy az egykor szép Kálvin tér hogyan vált tűzfalak sora által szegélyezett puszta átszállóhellyé, de maradt még pár emlékezetes foghíjtelek gyerekkori emlékeim közt, úgyhogy folytatnám a felsorolást.
A Bajcsy-Zsilinszky út/Andrássy (akkor Népköztársaság) út(ja)/József Attila utca kereszteződése is elég szellős volt akkoriban, lásd fentebb. Ez a kép 1975-es, amikorról még nem lehetnek emlékeim, de később is mindenféle reklámok színesíthették a falakat, míg a nyolcvanas évek második felében fel nem épült ide a ma is itt álló, Finta József által tervezetett irodaház. Itt jegyzem meg, hogy számomra a foghíj miatt azóta is itt kezdődik a Bajcsy-Zsilinszky út, ...
By Unknown photographer – Original: Magyar Királyi Honvéd Légierő Scan: Arcanum/Mapire Fortepan - FOTO:Fortepan — ID 109128: Adományozó/Donor: Magyar Királyi Honvéd Légierő., Public Domain, Link
... pedig igazából a Deák tértől indul. Ez történelmileg alakult így: ahogy az a fentebbi, 1944-es légifotó jobb szélén látszik, az Akvárium Klub és környezete helyén eredetileg végig házak álltak. A Deák téren a "Két törökhöz címzett" házzal kezdődött a sor, ...
_t%C3%A9r._Fortepan_79963.jpg#/media/File:József_Attila_utca_a_Bajcsy-Zsilinszky_út_felé_nézve,_jobbra_az_Erzsébet_(Engels)_tér._Fortepan_79963.jpg)
By FOTO:FORTEPAN / UVATERV, CC BY-SA 3.0, Link
... és a József Attila utcánál a Marokkó-udvarral fejeződött be, mely még ezen az 1959-es képen is áll. Ha valaki esetleg nem tudja, hol járunk, itt van ugyanez a hely ma:
De mindegy, ez nem tartozik a témához, csak gondoltam, hátha valaki nem tudta eddig, hogy nem mindig volt ilyen nagy az Erzsébet tér :)
És térjünk át (pun not intended) egy másik ikonikus térre: a Blaha ma is elég gáz, ahogy kinéz, de még rosszabb volt, amíg az Akácfa utca nyugati oldalán a fentebb látható foghíj díszelgett.
Szakállas - és nem igazán polkorrekt - poén, hogy a lengyel szavak kiejtésének kitalálása a leírt betűk alapján külön tudományág, de megnézném azt a lengyelül nem tudó magyar embert, aki elsőre eltalálja, hogyan kell kimondani Grudziądz nevét! Jópofa kis város ez, mindent túlélő villamosüzemmel, és elég előrehaladottnak tűnő óváros-rehabilitációval. Ráadásul én duplán jól éreztem magam az ex-német "gömbölyű" DÜWAG villamosok miatt!
A nálam kicsivel idősebbek még emlékezhetnek azokra az időkre, amikor két csepeli HÉV is volt. Pontosabban volt a "Határ út - Csepel HÉV", és volt a "Csepeli Gyorsvasút". A kettő közül már csak az utóbbi létezik, pedig ha még húsz évet kibírt volna a másik, akkor ma a 3-as villamos a vágányain átjárhatna a szigetre. Csak hát eléggé elöregedett egy viharvasút volt ez már a hetvenes években, sokadik életüket élő öreg járművekkel:
Méghozzá nekem nagyon tetsző öreg járművekkel, úgyhogy most egy bejegyzés erejéig ezek a visszafogottan formatervezett kéttengelyes síndöcögények következnek Tomáš Dvořák felvételein. Például ez a vezérlőkocsis szerelvény itt fent, mely a HÉV ma is létező Pesterzsébet felső állomásáról a kelebiai vasútvonal fölött éppen a Gubacsi híd felé kanyarodik. A jelek szerint az itt dolgozók szerethették ezt a járatot: a járművezető vidáman fogja a menetkapcsolót és a fékkart, a kalauz hölgy pedig egyenesen belemosolyog a fotóapparátba :)
Készítette: LaSza - A feltöltő saját munkája, CC BY-SA 2.0, Hivatkozás
Csak hogy térben és időben el tudjuk helyezni a vonalat: az eredeti csepeli HÉV a ráckevei vonalból ágazott ki; az utasforgalom 1912-ben indult rajta. 1938-ban összekötötték a pesterzsébeti HÉV szárnyvonallal, ekkor egy ideig közvetlen járat közlekedett Pacsirtatelep és Csepel közt. Amikor '51-ben megindult a Csepeli Gyorsvasút, ezt a járatot gyorsan megszüntették. Ez később tévedésnek bizonyult, ezért 1959-től ismét HÉV járt a Határ út/Gubacsi út torkolata és Csepel közt. A viszonylat végül a BKV idején, 1978-ban szűnt meg végleg.
Régen ezen a viszonylaton mindenféle más jószág is járt, az utolsó években viszont az M.III jelzésű motor-, és a P.III jelzésű pótkocsik uralták a látványt. Ezek eredetileg a kistarcsai Gép- és Vasútfelszerelési Gyárban készültek az 1910-es években, Ganz villamosberendezéssel (már hogy a motorkocsik), majd az ötvenes évek végétől a Füzesi főműhelyben acélvázasították őket. A homlokfal tetején elhelyezkedő viszonylatjelző tábla, tőle jobbra-balra a szellőzőkopoltyúkkal erősen az ugyanott acélvázasított villamosokat idézte, viszont ezeknek a kocsiknak meg is hosszabbították az alvázát, így dupla széles teleszkópos ajtókat kaphattak. A rákosszentmihályi HÉV 1970-es megszüntetéséig elsősorban ott közlekedtek, aztán kerültek át ide; utolsó éveiket itt töltötték.
Az azonos kinézetű kocsik jelentősen eltérő életutakat jártak be. Az előző képen látott 229-es például kézi (közvetlen) menetkapcsolós M.III-asként kezdte pályafutását (akkor valahogy így nézett ki), aztán a '40-es években M.II jelzésű távkapcsolású motorkocsivá alakították (ez azt jelentette, hogy a vezetőállásáról immár több motorkocsit is vezérelhettek egy szerelvényben). 1960-ban acélvázasították, innentől kezdve ismét M.III-asnak nevezték. Az itt látható 238-as motorkocsi viszont eredetileg egy P.III típusú pótkocsi volt (ilyesmi kinézettel), míg 1961-ben az acélvázasítással egy időben hajtást nem kapott. Ebben az állapotában láthatjuk 1979-ben Csepelen, már használaton kívül.
Tavaly ősszel már lelkesedtem egy sort, hogy milyen klassz Toruń óvárosa, most itt az ideje, hogy megnézzük a város villamosait is! Se méretében, se színességében nem mérhető Łódźhoz, de még bőrig ázva is megért néhány órát:
Toruń, ahol esett, mint a fene, de mégis jó volt
Tour de Trams 2020, harmadik rész
Örömmel tölt el, hogy a város nemrég szegényebb lett egy elég látványos foghíjjal, melynek helyére szállodát építettek a Baross téren:
Namármost ízlések és pofonok, hogy valakinek tetszik vagy nem tetszik az új épület, az viszont biztos, hogy jobban néz ki, mint az, ami előtte volt ugyanott:
És ez nem a második világháború óta nézett így ki, mert itt sosem állt állandó épület, valahogy mindig foghíj maradt az amúgy élettől pezsgő téren! Erről pedig az jutott eszembe, hogy még gyerekkoromban, a nyolcvanas években is mennyire a foghíjtelkek és tűzfalak városa volt Budapest. Nosza, lássunk pár példát!
By Leó Feszler - http://budapestcity.uw.hu/03-muemlekek/05/Danubius-kut/index-hu.htm (dead link), CC BY-SA 3.0, Link
A Kálvin tér az én életemben sosem nézett ki jól. Gyakorlatilag csak régi képekről - lásd fent - tudom, hogy ez egykor egy reprezentatív nagyvárosi tér volt, nem csak egy átszállóhely, amin az ember úgy igyekszik átrohanni, hogy lehetőleg minél kevesebbet nézzen körül (pedig már akkor is komoly átszállóhely volt, hiszen innen indult egykor az első pesti lóvasút, később pedig átment rajta az első normál nyomtávú budapesti villamosvonal!).
1987-ben viszont így nézett ki a tér - aki nem ismerné fel: a Kecskeméti utca torkolata felé nézünk. Hozzáteszem, hogy Lengyelországban és a volt NDK területén ma is látni ekkora foghíjakat belvárosokban, de az ember a szűkebb hazájától mindig többet vár el. Persze volt szerethető része még ennek a kopasz felállásnak is, például a városfal "lenyomata" a bal oldali üres telken. Máig nem tudom, hogy amit ott láttunk, azt utólag építették oda, vagy tényleg ennyire egyben megmaradt itt a fal. Egyébként határozottan úgy rémlik, hogy itt volt valahol az a bódé is, ahol életemben először ettem hotdogot (vagy hamburgert?), szóval fontos történelmi események tanúja volt az a foghíjtelek :)
A gyermeki lelkemnek kedves másik motívum a "mosószeres fa" - a Növényolajipari és Mosószergyártó Vállalat reklámja - volt az északi foghíjtelken (melyet a jelek szerint parkolónak használtak). Általános megoldás volt akkoriban, hogy a látványos helyeken levő tűzfalakat hirdetőtáblának használták, de ebben a festett fában valahogy volt spiritusz - de persze ettől még elég igénytelen volt a tér összhatása. Egyébként érdekes, hogy a szocialista hiánygazdaságban úgy nyomták a reklámokat, hogy abba a tőkés nyugat is belepirult volna!
A Budapest ostromában végzetesen megsérült két ház üresen maradt helyére a rendszerváltás körül épült fel a Korona szálló, mely az osztrák pénzből való olcsó szállodaépítés legrosszabb pillanatait is überolni tudta oda nem illőségével. Panelekből van összerakva, de cirádás összekötő izéje van a Kecskeméti utca fölött, meg ferde teteje, kutyaház alakú tetőtéri ablakokkal. Az NDK-ban nagy hagyománya volt a paneles retróépítészetnek, de ide ez szerintem kevés. Értékelem, hogy igyekeztek úgy tenni, mintha több épületet látnánk, nem egyet, de erre a térre szerintem a komplexum egyik fele se illik. Sosem tetszett ez a szálloda, de persze akkor még nem sejtettem, hogy a tér másik oldalát nemsokára még jobban szétépítészkedik...
A tér másik oldala is csonka volt, ez itt például a Baross utca és az Üllői út közti kiszögellés, ahová a jelek szerint évtizedeken át nem bírtak jobbat kitalálni, mint falra mázolt hirdetéseket. A Pataki Ágis Fabulon-mozaik sokak emlékezetében megragadt, én viszont érdekes módon a Lehel hűtőgépek logójára emlékeztem erről a sarokról. Most a Fortepannak köszönhetően kiderült, hogy tényleg volt ott egy olyan:
Ez megy most