HamPLÓ

A második világháború utáni lengyel villamosgyártás a múlt héten látott N kocsival indult meg, de az egy öreg, kéttengelyes konstrukció volt, a jövő viszont a nagy befogadóképességű forgóvázas járműveké volt, mint amilyen a Konstal 13N típusjelzésű motorkocsija:

Nosztalgia 13N a chorzówi stadionnál, légvonalban körülbelül három kilométerre a kocsi szülőhelyétől

A modern négytengelyesek a harmincas-negyvenes évek fordulójától kezdve törtek előre: volt, aki maga tervezett ilyet, és volt, aki a műszaki megoldások legkifinomultabbjait licenszelte az Egyesült Államokból. A lengyelek eredetileg a svédektől szerettek volna új villamosokat venni, de a hidegháború keresztülhúzta a számításaikat.

Tatra T1 a prágai villamosmúzeumban

A csehszlovák Vagónka Smíchov viszont meg tudta vásárolni a PCC villamosok licenszét az amerikai Transit Research Corporationtől, aminek köszönhetően 1951-ben megjelent a fentebb látható Tatra T1-es. A típus tökéletes lett volna a lengyel villamosüzemek számára, de a prágaiak nem nagyon akarták továbbadni a kocsit, illetve annak műszaki dokumentációját. Végül 1955-ben két kocsit nagy nehezen eladtak a varsói közlekedési vállalatnak, de állítólag azt is csak politikai nyomásra.

A BN és az ACEC több száz PCC villamost gyártott - ezt itt például Brüsszelnek

A két kocsi egyike a chorzówi Konstalhoz került, ahol hamarosan papírra vetették a 11N jelzésű villamos terveit. Igen ám, de a villamosberendezéssel nem boldogultak, ezért (mivel a csehszlovákok ismét megtagadták az együttműködést) a belga ACEC-hez fordultak segítségért - ez a cég maga is rendelkezett a PCC villamosok licenszjogaival.

Clive Hepworthtől kaptam ezt a képet emailben múlt héten, gondoltam, megmutatom, hátha másnak is tetszik. Budapest, villamosok, gőzhajó, mi kell még?

Mondjuk az, hogy ma is legyen rendszeresen közlekedő gőzösös sétahajó Pesten? Gyerekkoromban többször is mentünk egy-egy kört a képen látható Petőfivel, hatalmas élmény volt! Emlékeim szerint a Margit-szigetet kerültük meg a Vigadó térről indulva; a felnőttek söröztek és beszélgettek, mi málnaszörpöztünk, illetve még inkább fel-alá rohangásztunk az óriásinak tűnő hajón. Tényleg, emlékezhetek olyanra, hogy a kéményt a hidak előtt megdöntötték, hogy ne akadjon beléjük? Aztán '83-ban leállították a hajót, majd '89-ben felújítás közben leégett. A kiégett "csontváz" sokáig Pesten pihent, aztán a neszmélyi hajóskanzenbe került, és bár gondolom, szándék van rá, a felújítása irgalmatlan drága lenne. Pedig kellene egy ilyen a városba! Felőlem akkumulátorról is melegíthetik a vizet a kazánban, csak lapátkerekes legyen :)

Jó tizenéve egyszer megpróbáltak rávenni arra, hogy elvonatozzak a trencsénteplici villamoshoz, de akkor nem voltam vevő az ötletre. Most viszont nem kellett kétszer mondani! Egyrészt azért, mert közben majdnem megszűnt a vonal, másrészt pedig régi buszok és egy kis nosztalgiavonatozás is a program része volt:

A trencsénteplici villamos 110. születésnapja
Nosztalgiavillamosozás és -vonatozás Hőlakon 2019 júniusában

Amikor kiderült, hogy az év utolsó előtti előtti előtti napját a felső-sziléziai villamoshálózaton utazgatással fogom tölteni, sejtettem, hogy nem fog kimaradni a bytomi 38-as vonal. Nézzünk csak rá erre a képre: ősi jármű, egyetlen vágány, öreg téglaépület a háttérben: hát nem ez minden villamosmániás nedves álma? Persze csak azért nedves, mert havazott egy kicsit, és rögtön el is elolvadt :)

És ez itt a képen a karácsonyi fények ellenére nem a helyi Fényvillamos, hanem a vonalon egész évben menetrend szerinti utasszállítást végző jármű! A mai 38-as útvonalán 1913-ban járt először villamos: az út közepén fekvő magányos, kitérők nélküli sínpár a belvárosból egy magasabban fekvő részre vezetett, ahol a XIX. század második felében temetőket nyitottak. Egykor egy kocsiszín is működött a felső végállomáson, de azt 1960 körül bezárták - a helyén ma egy sírköves működik.

Nem volt mindig egyértelmű, hogy itt villamosnak kell járnia: a vonalat 1979-ben egyszer már bezárták, de aztán 82-ben újraindították, immár a ma is használt 38-as számmal. Mivel a felső-sziléziai közlekedési vállalat alapvetően egyirányú üzemre van berendezkedve, két öreg - de kétirányú! - tuja közül jár valamelyik az 1350 méteres útvonalon; csak halottak napja környékén közlekedik mindkettő egyszerre, néhány méter távolságot tartva egymástól.

Az oldalaim (úgy a villamososak-vonatosak, mint a repülősök) készítése közben gyakran kijegyzetelek ezt-azt a képeken szereplő járművek gyártóival kapcsolatban. Néha felhasználom ezeket a jegyzeteket, néha nem, mindenesetre azt gondoltam, hátha mást is érdekelnének ezek a minimalista szösszenetek. Például kiderül belőlük, hogy a "villamosos Tatra" nem azonos a "teherautós Tatrával", de időnként mégis volt közük egymáshoz. Vagy hogy a kék kisteherautókat gyártó Avia azonos azzal, amelyik sugárhajtású vadászgépeket gyártott a világháború után. Vagy éppen látszik, hogy Škodából ma több is van, de régen se volt ez nagyon másképp. Mindezeken túl pedig megismerkedhetünk egy sor betűszóval: ASAP, AZNP, BAZ, TAZ... Persze ezek a jegyzetek nem pótolják a szakirodalmat, de még a wikipediát se, csak arra szolgálnak, hogy körülbelül el lehessen helyezni térben és időben, hogy ki mikor csinálta a mit. Mindezt teljesen szubjektíven, tehát kizárólag az általam érdekesnek gondolt eseményekre korlátozódva. A bejegyzéseket néhány képpel és linkkel is megpróbáltam illusztrálni, hogy ne legyen olyan száraz. Kattingassatok rájuk, ne dolgozzak már feleslegesen :)

Cégtörténetek: Csehszlovákia, Csehország, Szlovákia
Csak alap adatok: mikor mi, esetleg hol, Aerótól ZTS Martinig

A cseh KŽC Doprava magánvasút működését ránézésre nem a profitmaximálás igénye vezérli, hanem a vasútmánia: bár foglalkoznak menetrend szerinti személyszállítással, és van egy múzeumi vonaluk Česká Kamenice környékén, leginkább a fővárosban felbukkanó gépeik vannak szem előtt. Májustól októberig ugyanis minden hétvégén több kirándulóvonatot is indítanak Prágából. Igaz, nem túl távoli állomásokra, viszont régi mozdonyokkal, kocsikkal és motorkocsikkal. Ilyen kirándulóvonat volt a "rakovníki gyors", amiről nemrég írtam, de azon túl más gépeikkel is összefutottam azon az őszi reggelen a főpályaudvaron!

Kezdetnek itt van ez a Kocúr, avagy magyar nevén "Kandúr". Ő igazából nem öreg, hiszen 1980-ban épült, de azért 2019-ben már viszonylag szokatlan látványnak számított itt utassszállító vonattal. Pláne ezekkel a személykocsikkal.

A 6-os Bardotka gömbölyű khm... orrával bemutatta, miért is nevezték el Bardotkának a típust. Tényleg érdekes lenne tudni, hogy miért terveztek ilyen homlokfalat neki!

Nem kell megijedni, nem kell tudni, hol van Siechnice, vagy hogy miről híres - én se tudtam. Aztán Wrocławba érkezve azt láttuk, hogy a távolban ég az ég alja. Biztos valami külszíni fejtés van ott, vagy kőolajfinomító, ahol este is dolgoznak! Aztán másnap Katowice felé indulva még közelebb kerültünk a jelenséghez:

Fényképen, pláne mobillal készülten nehéz visszaadni a látványt, amihez hasonlót eddig csak hidrogénbomba robbanásáról szóló fotókon láttam. Gyorsan megszavaztattam facebookon, hogy mi lehet ez. Volt, aki szerint a Nap, de az egyrészt már rég lement, másrészt pedig nyugaton, és nem északkeleten egy körülbelül öt kilométer széles sávban...

NZA aztán kiguglizta: egy paradicsom-termesztő üzem fényét láttuk. Igen: paradicsom-termesztő. 43 hektárnyi üvegházban. Este is megvilágítva, hogy a növényeknek meglegyen a napi 18 óra világosság. Döbb. Állítólag este nyolckor lehúzzák a rendőnyöket, de most korán sötétedett, plusz párás, alacsony felhős idő volt, emiatt este hat körül úgy nézett ki az ég, mintha elérkezett volna a világvége.

Ne úgy képzeljük el, ahogy mondjuk Budakesziről látszanak Budapest fényei, vagy ahogy az Országház díszkivilágítása megvilágítja az alacsonyan levő felhők hasát, hanem úgy, hogy néha az onnan 13 kilométerre fekvő Wrocławból is látszik, elnyomva a városi fényeket.

Nos, én alapvetően imádom a paradicsomot, de asszem nem baj, hogy itthon nincs ilyen telep :)

Valaki múltkor megkérdezte, hogy voltam-e a szokásos évvégi Nohab-meneten, én pedig mondtam (írtam), hogy volt jobb dolgom: a Felső-Sziléziai Metropoliszban jártam. De persze nem kimondottan a katowicei pályaudvar miatt mentem oda, hanem villamosozni. Mert hát egy villamosbarátnak ez a hálózat egy fantasztikus élmény. A megérkezésünk estéjén azonban nem mentünk messzire, csak a régi piactér, a Rynek környékére:

Azt kell mondjam, hogy a belváros 2008-ban még kicsit lehangoló képet mutatott, most azonban tele volt élettel, csillogással! A videó második felében látható sétálóutca például akkor még így nézett ki, a bizonyos snittek hátterében látható karácsonyi vásár helye pedig így. Ja, magyarázó feliratok a "CC" gomb mögött, ahogy újabban szoktam.

Ez a videó persze csak a kezdet, tessék felkészülni a további felső-sziléziai képekre és filmecskékre! :)

A múltkori látogatásom során az egyik első dolog, amit a kassai repülőmúzeumban láttam, ez a "kétéltű" LIAZ tornyoskocsi volt:

Rögtön tudtam, hogy több szempontból is klassz helyen járok! Arra viszont nem számítottam, hogy két kisebb terem is tele lesz pakolva igazán öreg autókkal:

Ha jól sejtem, ezek a járgányok a Cassovia Retro Košice veteránklub tagjainak tulajdonai. Sajnos olyan kis helyen voltak összezsúfolva, hogy csak egy részüket tudtam lefotózni - egy másik csarnokban meg záráskor szó szerint majdnem rámlakatolták az ajtót, miközben kattintgatni próbáltam :) Ez itt fent mindenesetre egy Jawa Minor roadster. A harmincas évek második felétől '46-ig gyártották, 19 lovas motorral, amivel az aszfaltot talán nem szaggatta fel, de meglehetősen jól nézett ki.

A múltkor a pozsonyi közlekedési múzeumban mutattam egy "delfinorrú" Tatra 57-est, és itt is volt belőle. Rögtön több is:

Amikor 2008-ban először jártam Katowice fő pályaudvarán, a belváros fő bevásárlóutcája felől egy gyalogoshídon át lehetett átmenni a pályaudvar előtt elterülő buszpályaudvar felett. Sajnos nem fotóztam le a megoldást, ami érthetetlen, hiszen biztos volt ott mit nézni... de szerencsére a wikipediának van fényképe róla, úgyhogy meg tudom mutatni, hogyan érkezett meg az ember az állomásra akkoriban:

By Wasielgallery - Own work, CC BY 3.0, Link

A jellegzetesen szocmodern létesítményt 1972-ben adták át. Az építészek céljai valószínűleg nemesek voltak: legyen tágas, járja át a fény a függönyfal üvegtábláin át... csak a formavilág és az anyagválasztás nem volt az igazi, no meg karban se nagyon tartották.

By Flyz1 - Own work, CC BY 3.0, Link

Ehhez képest most decemberben a sétálóutcából híd helyett egy másik sétálóutcán át jutottam az állomásra, a buszpályaudvart ugyanis 2010 és 13 közt  elegánsan felülépítették egy plázával. A funkciót azért megtartották, csak már nem a felszínen, hanem a pincében, és vasútállomást is újjáépítették: mindössze néhány betongomba tetőszekció maradt meg a régiből.

By Andrzej Otrębski - Own work, CC BY-SA 3.0, Link

Mi tagadás, nem úgy néz ki belülről, mint régen! Bár itt jegyzem meg, bármilyen lelakott és szürke is volt a régi pályaudvar, nem féltem benne, annak ellenére, hogy éjfél körül jártunk ott. Ez egyébként egész Lengyelországra igaz volt: bármilyen lepukkant helyen jártunk, valahogy sose féltem attól, hogy valaki odajön hozzám, belém köt és megkésel. Ugyanezt a Blaha Lujza téri aluljáróról nem mindig tudom elmondani.