HamPLÓ

Ezek a képek már megjárták az Index címlapot és az albertfalvai facebook csoportokat is, de én csak nemrég akadtam beléjük, úgyhogy most akkor is ezek következnek, ha nem számítanak újdonságnak. Ha esetleg valaki azt olvasná ki a magyarázószövegekből, hogy fikázom a környéket, annak gyorsan elmondom, hogy helybeli vagyok, ráadásul választottan, nem beleszületetten :)

Amikor kicsi voltam, apu mesélte, hogy a Fehérvári úton régen HÉV-ek jártak. Én ezen eléggé kiakadtam, mert nekem a HÉV-et a hosszú NDK kígyók jelentették, és el nem tudtam képzelni, azok hogyan fértek el ott. Később kiderült, hogy bár hosszúak, de mégis villamos jellegűek voltak az itt közlekedő zöld szerelvények; itt fent rögtön látunk is egyet a Körtér felé menni a Csonka János térnél, ahol a kép készítésekor, 1960-ban még nem állt a Kismotor és Gépgyár modern épülete, ami tönkrevágta a fél körtér jellegű közterület alaprajzát.

Érdekes, hogy ma mennyivel zöldebb a környék! Részben persze azért, mert a Google StreetView képe nem télen vagy kora tavasszal készült, mint (sejtésem szerint) a régi. "No meg nem fekete-fehér filmre" © sako :)

A Barázda utca (jobbra) magasságában vagyunk - a vele szemközti Major utca (balra) akkor még becsatlakozott a Fehérvárira. Egy dél felé tartó villamost is láthatunk: ezek 1963-ig együtt közlekedtek a HÉV-ekkel. Érdekes egy időszak lehetett, mert a felsővezetékben 550 volt volt, a HÉV-eknek azonban 1000 kellett volna. Ennek köszönhetően a zöld szerelvények lassan, úgymond "félgőzzel" tudtak közlekedni, a teljesítményüket csak a budafoki kocsiszíntől kifelé tudták kihasználni, ott ugyanis nem kellett a villamossal közösködni, mehetett az 1000 (később 1100) volt a madzagba...

Bár a régi kép bal oldalára ráült egy lakótelep, jobbra még meglepően sok megvan az előbb látott épületekből. A jókora fák azért jól állnak a látképnek!

Az Andor utcában én is sokszor láttam a Fehérvári utat keresztező tehervonatot, de a kép bal alsó sarkában a kábelgyárba kanyarodó vágány már rég nem volt meg akkor, pedig még zajlott némi teherszállítás a villamosvonalon a Budalakkba és a BHG-ba. A jobb szélen egy Ikarus 60-ast láthatunk, mögötte pedig egy 4-es villamost, az ugyanis akkoriban a budafoki kocsiszínhez járt.

Hát... ez a hely azért nem lett szép később se. Próbálom kitalálni, mit írjak ide, de nem jut eszembe semmi azon kívül, hogy a valóságban azért nem olyan élhetetlen, mint ahogy ez a széleslátószöggel torzító panoráma sugallja.

Egy pozsonyi nosztalgiavillamosozás kapcsán már meséltem a Csehszlovákiában a hatvanas évektől gyártott Tatra T3-as villamosokról, melyek majdnem annyira hozzátartoztak a keleti blokk nagyvárosainak utcaképéhez, mint a kopott zakóban cigiző rosszkedvű emberek. Ez volt _a_ villamos a "béketábor" nagy részében - e téren Magyarország volt a kivétel, ami erősítette a szabályt -, úgyhogy a fél világon össze lehetett futni a lentihez hasonló (sokszor ugyanígy piros-krém festésű) tujákkal:

2001-ben T3.RP típussá átalakított 1966-os T3-as, háttérben a prágai várral

A T3 prototípusát 1960-ban mutatta be az akkor éppen a Československé vagonky Tatra, sdružení národních podniků egyesülés irányítása alatt működő egykori Ringhoffer Művek. Az előd T2-esnél könnyebb szerkezetű, de ugyanúgy PCC gyorsítóműves, és ugyanúgy két és fél méter széles járműveket egészen a kilencvenes évekig gyártotta az 1963-ban a ČKD konszernbe átszervezett smíchovi üzem, melynek akkor a néven kívül (már) semmi köze nem volt a Tatra autókat tervező kopřivnicei céghez.

1987-es gyártású T3SUCS Pohořelec megállónál

Ezek a villamosok máig a prágai utcakép részét képzik, de mielőtt elkezdjük a vasútbarátok körében különösen népszerű "régen minden jobb volt/ezekben még volt anyag/a mai villamosok bezzeg nem fognak hatvan évig közlekedni" morgolódást, szögezzük le, hogy a látszat ellenére a prágai T3-asok nagy része újabb, mint a Ganz csuklósok, sőt, sokuk fiatalabb a budapesti Tatráknál vagy a hannoveri villamosoknál is! És nem csak arról van szó, hogy az évek során egyre korszerűbb villamosberendezéseket raktak ugyanazokba a kasztnikba, hanem arról, hogy az utódnak szánt csuklós KT8D5 típus gyártásának csúszása miatt a nyolcvanas években újra elkezdtek gyorsítóműves T3-asokat építeni, gyakorlatilag ugyanolyanokat, mint a hatvanas években (később persze korszerűsítették egy részüket).

Ha valaki azt hiszi, hogy a múltkori után nem tudok még két percnyi pozsonyi főpályaudvari forgalmat berakni ide, akkor az nem ismer engem:

De hogy legyen valami változatosság (szeptemberre szinte már fejből tudtam, mikor milyen vonat jön melyik vágányra, annyit jártam ott), itt van három percnyi tehervonat, kezdve egy szép magánvasúti Laminátkával, folytatva dupla Pleháccsal, majd egy Traxx-szal:

Egyszerűen nem tudtam rávenni magam, hogy csináljak valami rendes bejegyzést a hosszú hétvégére. Másnál is ilyen hamar jelentkezett a tavaszi fáradtság? :)

2018 igen jó év volt repülőgépekre kattintgatási szempontból: fényképeztem Tegelen, jártam Budaörsön és Schwechaton, fotóztam-videóztam privátgépeket Ferihegyen. Sőt, ezen felül is készültek képek, amiket még nem mutattam meg - ezeket szeretném most megosztani azokkal, akiket érdekel az ilyesmi, a villamosos website-om életképes oldalainak stílusában, tehát nem túlkomolykodva a dolgot:

Ferihegyi vegyesfelvágott

Mint már említettem, október elején kimondottan vonatozni és villamosozni mentem Prágába. Jó előre kinéztem magamnak egy öreg dízelmozdony által vontatott kirándulóvonatot, amivel Rakovník állomásáig lehetett utazni. Kicsit ugyan kiakasztott, hogy a menet csak odáig tart, hiszen én a cseh állami vasúttársaság, a ČD múzeumába szerettem volna eljutni, az onnan alig tizenhárom perc (!) vonatozásra levő Lužná u Rakovníkába, de belenyugodtam, hogy egy órával később megy egy áramvonalasított almásláda oda, majd megvárjuk azt. Némi internetezés után kiderült, hogy két héttel korábban volt valami vasutasnap-szerűség Prága környékén, amikor a képek alapján szétkülönvonatozták magukat a cseh vasútbarátok, úgyhogy nem is nézegettem tovább, hogy nincs-e valami gőzös aznap, hiszen azt gondoltam, azokról lemaradtunk. Aztán egyszer csak felbukkant egy régi ismerős: egy "Nemesasszony"!

Egészen pontosan az történt, hogy a dízeles kirándulóvonat elindult a prágai főpályaudvarról, és ahogy befutottunk első megállóhelyünkre, Smíchovba, a szomszéd peronnál ott állt egy jó hosszú nosztalgiavonat, élén a képen látható gőzmozdonnyal. Nagyon belelkesültem, mert abból, hogy ugyanarra állt az orra, mint amerre mi mentünk, azt a következtetést vontam le, hogy ugyanarra is fog menni. A kocsinkban utazó magyar vasútbarátok (mert mindig mindenütt vannak magyarok) egyike megnyugtatott, hogy jól tippelek, ő részben azért a vonatért jött, nem csak úgy proli módra dízelezni, mint mi (na jó, ezt csak én tettem hozzá:). Hohó, mégis fogok gőzöst látni!

Így aztán Berounban, ahol a vonatunknak irányt kellett váltania, a mozdony körbejárása (=a vonat egyik végéről a másikra átállás) közben kamerával a kézben vártam a gőzöst. Szépen elpöfögött mellettünk, aztán visszaszálltam a dízeles vonatra, és felpöfögtünk Rakovníkba.

Ott leszállva lett csak világos... pontosabban sötét, mert eléggé beborult. De világos is lett, mégpedig az, hogy a gőzösös vonat hamarabb felér a múzeumhoz, mintha megvárnánk a menetrend szerint vonatot, ráadásul fel is lehet rá szállni, nem csak végállomástól végállomásig lehet vele utazni. Hejj, ha ezt már Berounban tudtam volna! Mondjuk nem kérdeztem meg...

Mivel innen csak egy újabb irányváltással tudott a vonat továbbmenni, a gőzmozdony itt is körüljárt. A folyamatot levideóztam, majd felpattantam az egyik öreg személykocsiba. Igazi fapados jószág volt, és nem csak névileg, mint a Ryanair Boeingja, ami Prágáig hozott :)

Azon gondolkoztam a minap, hogy miért van az, hogy gyerekkorom Sky Channeles reklámjai máig kellemes emlékek, a német műholdas tévék hasonló klipjei kapcsán viszont semmi nosztalgiát nem érzek. Pedig annak idején hatalmas dolog volt a Knight Rider az RTL Plus-on ("Er kommt! Knight Rider! Ein Auto... ein Computer... ein Mann!"), illetve állandó nézői voltunk a Glücksradnak a Sat.1-on, mégsincs az az "akkor még a rossz is jobb volt" érzésem velük kapcsolatban.

Pedig a jelmondatok ugyanúgy bevésődtek az agyamba, például a fentebbi darabban elhangzó "Alles, was ein Bier braucht", ...

... vagy az, hogy "Knorr, essen mit Lust und Liebe". Ráadásul ezeket a szövegeket értettük is, ellentétben a korai Sky Channeles időkkel, amikor fogalmunk sem volt, mit jelent az, hogy "Cleaner it can't be" (jutalompontért megfejthetitek kommentben, hogy minek volt ez a mottója). A "Knorr-család" egyébként éveken át ment a német csatornákon, a youtube-on rákeresve gyakorlatilag addig csinálták ezeket a filmecskéket, amíg fel nem nőttek a bennük látható gyerekek.

Ami nagyon megragadt bennem, az az, hogy a német reklámokban valamiért állandóan énekeltek! És asszem ezzel meg is fejtettem, mi a bajom velük: hogy túlságosan olyanok, mint a rendszerváltás utáni magyar rekámok. Pontosabban teljesen ugyanolyanok, csak másképp ejtik ki bennük az "r" betűket :) Persze azért náluk is voltak aranyos próbálkozások:

Ha elhagyjuk a mai pozsonyi főpályaudvar épületét, és a városba vezető út mentén lesétálunk úgy 300 métert, egy viszonylag dísztelen, ám gyanús kinézetű épület elé jutunk:

A gyanú tárgya, hogy ez itt valami vasúti dolog, és bizony jogosan gondolunk erre: 1848-tól ez volt a Bécs - Marchegg - Pozsony vonal végállomása! Nem sokáig használták, mert 1851-től már átmenő forgalom zajlott a mai pályaudvar területén át, miután megnyílt a vaspálya Pest felé, Párkányon és Vácon át. A fejállomás épületei viszont megmaradtak, és 1999-ben itt, pontosabban az egykori raktárakban nyílt meg a Szlovák Műszaki Múzeum, a ZSSK és civilek együttműködésével a Pozsonyi Közlekedési Múzeum. Hogy bejussunk, meg kell kerülnünk az indóházat, felkapaszkodni a töltés másik oldalára, és már meg is érkeztünk!

Egy csendes, bensőséges hangulatú múzeumról van szó, ahol a magamfajta vasútbolond persze hamar az udvar felé veszi az irányt, ...

... hiszen ott állnak bármely közlekedési múzeum legfőbb látványosságai, a mozdonyok :) Hogy épp mit láthatunk, az a neten található képek alapján időről-időre változik: hol jön valami, hol elvisznek valamit. A fentebbi képen a Škoda első saját fejlesztésű gőzmozdonyának, a ČSD 534.0 sorozatának egy példányát láthatjuk. Ez a konkrét mozdony 1947-ben épült, de a típust még a húszas évek elején tervezték.

Valamivel hátrébb egy jóval kisebb gőzöst is láthatunk az osztrák cs. kir. Államvasutak 97-es sorozatából, 1902-ből, természetesen már csehszlovák színekben.  Az ott mögötte pedig egy Laminátka.

Aranyos kis masina, épp múltkor mutattam egy másik ilyet a pozsonyi vasúttörténeti múzeumból. Ahogy látható, a fényviszonyok nem voltak az igaziak, de ezzel együtt kellett élnem.

A régi felvételi épület hátsó fertálya: az említett 2-3 év alatt innen indultak a vonatok Bécsbe. Kicsit furcsa, hogy megmaradt az indóház, de hozzá kell tenni, hogy nem ez a legrégebbi még meglevő pályaudvari épület Pozsonyban, az ugyanis az egykori szentgyörgyi (később nagyszombati) lóvasúté: bár funkcióját rég elvesztette, még ma is áll!

Elég fura dolog történt: Prágában töltöttem egy hétvégét, és ahogy hazaértem, már mennék is vissza. Ez azért furcsa, mert messze nem ez volt az első ottani látogatásom, és soha nem éreztem így. És nem a villamosok miatt mennék vissza, mert sose azok miatt mentem oda, hanem várost látni, romantikázni, illetve egy alkalommal repülőmúzeumozni. 1987 óta mindig ugyanúgy reagáltam a száztornyú városra: szép, klassz utcákkal, tele történelemmel, de furcsán beszélnek az emberek, turisztikailag túl van hype-olva, a villamosaik meg csúnyák :) Most meg bár kivételesen kimondottan vonatozni és villamosozni mentem, valahogy elkapott a város hangulata, az emberekkel, a boltokkal, sörözőkkel - és még a metróállomások dizájnja se tűnt annyira barátságtalannak. Akár azt is el tudnám képzelni, hogy ott éljek egy ideig, pedig nagyon kevés olyan hely van a Földön, amire ezt jó szívvel rá tudom mondani. Persze nem mondom, hogy kimondottan akarnék ott élni, csak nem zárnám ki, ha ott kellene :) Fura. A másik fura dolog meg ez, a Károly hídon:

Először azt hittem, esik, automatikusan fel is húztam a kapucnit, aztán konstaltáltam, hogy a kezemen nem érzek csapadékot, és az úttest is száraz. Közelebb húzódtam a korláthoz és a mögötte kavargó valamihez, ami ekkorra már inkább havazásnak tűnt. Elég ufó látvány volt! Jobb híján nem tudok mást elképzelni, mint hogy valami rovarok repültek rá a hidat megvilágító reflektorok fényére, de mifélék? A sima szúnyog/muslinca/molylepke nem így néz ki, nem húz "csíkot". Valami szitakötőszerűség lenne, esetleg kérész, ami a hosszú potroha miatt tűnik úgy, mintha csóvája lenne? Nem a kamera alacsony frame rate-je miatt tűnnek csíknak, élőben is így nézett ki...

2017-ben előre nem tervezetten estem be egy kassai fűtőházi nyílt napra, illetve a ruttkai vasutas gyermeknapra, ahol annyira megtetszettek az addig furcsának tartott (cseh)szlovák vonatok, hogy 2018-ben is akartam magamnak valami ilyesmit szervezni. Kassára végül el is jutottam, de valahogy nem volt ugyanolyan hangulata, mint egy évvel korábban, Ruttkáról pedig azt se tudtam, megrendezik-e abban az évben, úgyhogy inkább a Szlovák Köztársaság Vasúti Múzeumának (Železničné múzeum Slovenskej republiky) hasonló eseményét néztem ki magamnak. Jól tettem, mert nagyon élveztem a programot, na meg a döbbenetesen olcsó különmeneteket!

Rendez 2018: parádé a Szlovák Vasúti Múzeumban I-II
A közép-európai gőzmozdonyok 'Ki Kicsodája', dízelek, emeletes vonat, meg még ez+az

A tavaly novemberi BKV-s felvonuláson már nézegettem ezt a buszt, melynek felbukkanása meglepetésként ért, de akkor még nem lehetett utazni vele. Aztán múlt péntek este azt a hírt kaptam, hogy másnap ő lesz az egyik jármű az N109-es nosztalgiajáraton, és már tudtam, hogy megint nem fogom kialudni magam :)

Az Ikarus 60-ast 1952 és 59 közt gyártották Mátyásföldön - ez a példány konkrétan 1955-ös. Régivágású "trambusz", azaz a Steyr-licensz Csepel motor a vezetőfülkében bömböl, a kocsiszekrényt pedig egy teherautószerű alváz hordozza. A típus formaterve az akkori időknek megfelelően puritán, ami mára kedvesen régimódivá nemesedett.

Én már csak képen és makettben láttam kék-ezüst festésű 60-ast, és bevallom, sose gondoltam volna, hogy valaha is utazni fogok ilyennel. Az utóbbi húsz évben szerencsére sok ilyen "tévedést" éltem meg: repülhettem Li-2-essel, újra utazhattam Füzesi-kasztnis villamossal Budapesten, zötykölődhettem Ikarus 620-assal... szóval azt hiszem, nincs okom panaszkodni :)

Az utastér elég spártai, de ami engem a legjobban meglepett, az az, hogy az ablakokat az utoljára az UV-kon látott módon, kurblival lehet fel- és letekerni. És persze itt is ott van a vezetőfülke hátfalánál az a párnázott pad, amire valószínűleg minden gyerek fel akart térdelni, hogy a vezetőt figyelje: