Annyit írtam Berlinről az utóbbi években, hogy ideje végre arról is írni, hogy miért írok annyit róla. Nem lesz történelemóra, nem akarok semmilyen attrakciót, régi vagy új épületet rábeszélni senkire, inkább csak megpróbálom körbeírni, miért a német főváros szerepel a legtöbbet a blogban Budapest és a villamosok után.
Mivel nem ott élek, a válasz nem szimplán annyi, hogy "mert gazdagabb és csillogóbb, mint a XI. kerület". Ráadásul egyértelműen nem is a szépségéért szeretem, mert Berlin messze nem Budapest - de még csak nem is Bécs vagy Párizs ;)
Kezdjük azzal, hogy Berlinnek nincs olyan történelmi (ön)képe, mint az említett városoknak, de még egy olyan utcája sincs, ami megközelítőleg ugyanúgy néz ki, mint száz évvel korábban. Nincsen hegytetőn álló vár, nincs lenyűgöző skyline, se tengeröböl sziklákkal. Nem itt áll a világ legrégebbi vagy legmagasabb akármije, és időjárásilag is van nyerőbb hely ennél. Az általános vélekedéssel ellentétben ugyan van pár kastélya, sőt, még erődje is, de nem ez teszi érdekessé, hanem hogy egyszerre régi és új, és folyamatosan változik.
Manapság mindenütt Dubait mutogatják, ahogy az egész világot lepipáló felhőkarcoló-bokrok nőnek ki a majdnem semmiből, és szerintem Berlinben is valami hasonló történik 1990 óta. 2005-ben egy lebontott börtön, egy kihalt teherpályadvar, és egy kikötő romjainak szomszédságában épült a Hauptbahnhof, ami ezután még éveken át a semmi közepén állt, ...
... 2015-re viszont már körbenőtte a város. És még messze nincs vége az átalakulásnak: ezen a képen nem látszik, de lassan mindkét irányban ránőnek az iroda- és egyéb komplexumok a sínekre, ...
... ugyanakkor a nagy felfordulás közepette ez az 1898-ban épült fogadó is itt tudott maradni a helyén. Ezen a környéken nem sok épület élte túl a második világháborút: először Hitler Welthauptstadt Germania projektje miatt gyalulták le a városszövet egy részét (a Spree kanyarjában állt volna a Nagy Csarnok, valahol ott, ahol a bejegyzés második képe készült), a maradékot pedig a harcok pusztították el. A kép jobb szélére egyébként az új belügyminisztérium sarka lóg be, ennek a helyén régen rendezőpályaudvar volt.
Egy másik el nem veszett épület is van a közelben - a lábánál húzódó katlanban régen valószínűleg a rakpartra vezető sínek húzódtak, most meg Németország politikai központjának szélén áll!
A Potsdamer Platzról többször is írtam, az onnan nyíló Lepiziger Platzról viszont nem nagyon. Ennek elsősorban az az oka, hogy egyelőre nem igazán tér, inkább csak építési terület. 2005-ben pedig egyenesen foghíj hátán foghíj volt: a néhány már épülő ház mellett simán rá lehetett látni a nyolcvanas években a Birodalmi Kancellária helyére épített panelházakra!
2015-ben már majdnem bezárult az oktogon alakú térfal - de csak majdnem, mert a bal szélen látható ház igazából nem ház, csak állványzatra húzott vászon. Remélhetőleg valamikor tényleg építenek ide valamit :)
"Berlin-former Potsdamer Platz-1982" by Lyricmac - Own work. Licensed under CC BY-SA 3.0 via Wikimedia Commons
Hogy az imént mutatott fejlődést értékelni tudjuk, érdemes megnézni, hogyan nézett ki a tér helye 1986-ban. Ekkor még az imént említett panelok se álltak, csak a nyolcszög egyik csúcsát formázó úttest mutatta, hol járunk.
A tér egyik szegletében a fák alatt a Fal néhány darabja emlékeztet a történelem eme fejezetére - nem háromszögeltem ki, de az "antifasiszta védőfal" hátországi kerítése kb. tényleg ott húzódhatott. A térség alatti metró- és S-Bahn alagutak, illetve a hozzájuk tartozó aluljárók miatt itt volt a legszélesebb a halálsáv, pont ezért kellett eltűnnie a környékbeli házaknak is.
2015 júniusában ezt lehetett a Reichstag tetejéről látni, ha az ember a Friedrichstrasse felé nézett. A képet a tévétorony uralja, illetve az NDK egyik hetvenes években emelt presztizsépülete, a Nemzetközi Kereskedelmi Központ. Körülöttük pár régi épület, pár vadonatúj, és néhány panel. Utóbbiak lehet, hogy nemsokára a múlté lesznek, mert néhány évvel ezelőttig a bal szélre belógó partot is...
... egy sor ilyen kockaépület díszítette. Ezek 2015-re eltűntek, gondolom, előbb-utóbb a túloldalon is tudnak valami jobbat a tesójuk helyére építeni. Minden város változik, de olyan látványos tempóban, mint Berlin, talán csak a kínai metropoliszok alakulnak át.
És az az érdekes, hogy az átalakulás ugyan nagy felbolydulással jár, de azért nem áll meg az élet. Itt például az Unter den Lindent láthatjuk, amint épp metró épül alatta, forgalomkorlátozással és tereléssel, de ha csak 90 fokkal elfordulunk, ...
... a helyzet ismét idillinek tűnik. Az előtérben a Lustgarten zöldellik, mögötte az Altes Museumot láthatjuk. A kis parkocska nincs túlcizellálva, de mennyire jó már, hogy el lehet terülni a fűben? A háttérben újabb darukat látunk: a Pergamon Múzeumot szanálják - az meg nem látszik, hogy a hátunk mögött éppen újraépítik a császári palotát. Jó lehet építési vállalkozónak lenni errefelé, van meló bőven :)
Utolsó bekezdésnek még egy régi-új összehasonlítást szántam: a Múzeum-sziget és az Alexanderplatz közt áll a XIII. századból származó Szűz Mária-templom, melynek látványa jól demonstrálja, hogy Berlin nem az elmúlt 65 évben szokott rá a folyamatos változásra. Az 1880-as évekig ugyanis polgárházak takarták ki a templom alsó részét:
„Neuer Markt, Berlin 1880“ von Friedrich Albert Schwartz - Baeblich-Becker Scanned from Janos Frecot & Helmut Geisert: Berlin in frühen Photographien 1857–1913. Schirmer/Mosel, Munich 1984. ISBN 3-88814-984-3.. Lizenziert unter Gemeinfrei über Wikimedia Commons
... aztán ezeket lebontották, hogy az akkori időkhöz illő reprezentatív teret alakítsanak ki a piac helyén, nagyvárosiasabb arculattal, Luther-emlékművel:
"Berlin Mitte St. Marienkirche Lutherdenkmal 1906" by Unknown - http://www.zeno.org - Zenodot Verlagsgesellschaft mbH. Licensed under Public Domain via Wikimedia Commons
A templom körüli negyed ugyan megsérült a világháborúban, de csak a 60-as években tűnt el teljesen - egy berlini ismerősöm mesélte, hogy gyerekkorából emlékszik arra, hogy nem mindig volt ilyen üres a tévétorony környéke. Az egykor ott állt házak helyét többek közt a nyolcvanas évekre elkészült Marx-Engels-Forum foglalta el ...
„Berlin02“ von Michael Wassmer aus France - Flickr. Lizenziert unter CC BY 2.0 über Wikimedia Commons
... amit viszont mostanában kaptak szét az U5-ös metró hosszabbítása kapcsán. A két nevezett úriember szobra még megvan, bár nem az eredeti helyén, és valószínűsíthető, hogy nem is fognak visszakerülni. Sőt, az eltűnt negyed felélesztéséről is hallani néha, szóval ki tudja, mit lehet majd 50 év múlva ugyanitt fotózni - nagy eséllyel nem ugyanazt, mint most.
Elég csapongósra sikerült ez a bejegyzés; remélem, azért lesznek, akik végigolvassák :) Érdekelne, hogy csak én látom ilyennek Berlint, vagy más is szereti benne a sok változást? Azt persze el kell mondjam, hogy nem örülnék, ha Budapest is ilyen gyorsan változna, hiszen az azt feltételezné, hogy az "eredeti" Budapestből alig maradt valami - bár ez talán most is így van, hiszen a XIX. század végén gyakorlatilag eltűnt az addigi Pest 90%-a... Egy sikeres, működő város mindig változik, de mindig meg is tart valamit - hogy mennyit, az a történelmi szinten értelmezhető szerencsétől függ. Berlinnek nem volt szerencséje, de ez érdekes eredményhez vezetett, nekem legalábbis tetszik. Ti mit gondoltok?
Ez megy most