HamPLÓ

Egy ideje már rombolgatom azt a közkeletű tévhitet, miszerint a budapesti villamoshálózaton extrém pályaviszonyok vannak (a pályahibák más lapra tartoznak - bár abból is számos helyen látni rosszabbat). Bemutattam Stuttgartot, ahol úgy vágtattak a villamosok hegyre fel és hegyről le, ahogy nálunk vízszintesen sem, a friesenheimi sarkonfordulást, a másfél kilométeren át kapaszkodó würzburgi tujákat, és persze a környék fogaskerék nélküli rekorderét, a linzi Pöstlingbergbahnt. Most egy újabb meredekségi "rekorder" következik, Augsburgból:

Az Am Perlachberg egy kedves kis utcácska a városháza közelében - ahol történetesen villamos is jár. Eredetileg mindkét irányba itt mentek a kocsik, manapság csak lefelé gurulnak át. Ami bennünket érdekel, az a meredekség: egészen pontos adatokat nem találtam, de a biztosan túlzókhoz (egy helyen 23%-ot írtak, ami képtelenség) és felkerekítettekhez (legtöbbször 11%-ot említenek) képest a 104 ezrelék reálisnak tűnik. És az azért elég sok. Csak hogy kontextusba helyezzük: a svábhegyi fogas legmeredekebb részén (de ott se végig) ez az érték 110 ezrelék. Igaz, az egy jóval hosszabb lejtő része, nem csak 100 méter, viszont pont ezért van fogaskereke (az más kérdés, hogy ma már talán nem lenne arra se szükség). A fenti kép alapján persze azonnal eszébe jut az embernek a 6-os villamos egykori Siroki utcai fordulója is, de az csak 35 ezrelékes volt egy FVV-s kimutatás szerint - a különbség szerintem a képeken is látszik.

A lejtő miatt ez az utca az új járművek egyik fő fékpróbázási helye - a forgalomra azonban a lejtőnél is nagyobb hatással vannak a szabálytalanul parkoló autósok, akik állítólag elég gyakran feltartják a villamosokat. Bár csak alig több, mint egy órát tudtam a városban tölteni, videót is készítettem a hullámvasútról. Természetesen nem csak Combinók járnak ezen a szakaszon, de amikor ott voltam, csak azok jöttek:

A hangszermúzeum meglátogatása után folytattam a Potsdamer Platz környékének felfedezését: kezdetnek körbegyalogoltam az onnan délnyugatra eső részt. A berlini belvárosnak ezen a részén nagyon érződnek a háború előtti szanálások (itt vezetett volna át "Germánia világfőváros" észak-déli tengelye), a háború rombolása, és az azt követő évtizedek zsákutcaságának hatása: régi épületet alig találni, csak valamilyenmodern, másmilyenmodern és állítólagorganikusnevezikeztis alkotások sorakoznak nem különösebben rendezett sorban:

„2009-07-26-berlin-by-RalfR-16“ von Ralf Roletschek (talk) - Eigenes Werk, de:User:Ralf Roletschek Fahrradmonteur.de. Lizenziert unter GFDL 1.2 über Wikimedia Commons

Őszintén szólva - mivel nem szeretnék senkit se megsérteni, a biztonság kedvéért leírom, hogy ez csak magánvélemény - az egész környék inkább hasonlít egy csehszlovák metropolisz kényszeredetten posztmodern új központjára, mint Európa vezető gazdasági hatalmának székhelyének közepére... Aztán kicsit arrébb az ember a Landwehrkanalt szegélyező fákon túl hirtelen meglátja ezt az épületet:

Persze ez is modern, csak régebbi modern: 1930 és 32 közt épült Emil Fahrenkamp tervei alapján a Rhenania-Ossag Mineralölwerke AG számára, ami a Shell németországi képviselete volt. Emiatt a házat ma is Shell-Hausnak hívják, annak ellenére, hogy az építtető cég soha nem költözött be, mert időközben Hamburgba tette át székhelyét.

„Berlin, Tiergarten, Reichpietschufer, Shell-Haus“ von Beek100 - Eigenes Werk. Lizenziert unter CC BY-SA 3.0 über Wikimedia Commons

A lekerekítés és szögletesség keverése mindig képes levenni a lábamról, úgyhogy ez a ház is bejött, bár az időjárás és a fák miatt nem nagyon sikerült lefotóznom.

„Shellhaus3a“. Lizenziert unter CC BY-SA 3.0 über Wikimedia Commons

Az épületcsoport fémvázra épült (erről festményt (!) tudok mutatni), pórusbeton falazóelemekkel, római travertinnel borítva. És ezek a hullámok a homlokzaton! Streamline Moderne à la weimari köztársaság? Nem értek a művészettörténethez, viszont nagyon bejön, amit itt látok!

Külföldi beszámolóimat mindig igyekeztem úgy megírni, hogy adott esetben nem villamosmánok számára is fogyaszthatók legyenek, bár magam is érzem, hogy kicsit belefáradtam a műfajba az évek során. Kölnről viszont nehezen - vagy inkább sehogy se - bírnék keveset írni, ezért ezennel kísérletet teszek fent említett fáradtságom lerázására. A kölni témájú blogbejegyzések, illetve a legutóbbi müncheni és górzow-i villamosos oldalak annyira kevés visszhangot keltettek, hogy azt kell gondoljam, nem igazán sikerült eltalálnom velük a megfelelő érdekesség/képek száma/szöveg mennyisége/stílus arányt, úgyhogy a most következő két oldalon megpróbálok visszatérni korábbi, lelkesen ismeretterjesztő énemhez, bónuszként a szöveget megtömve történeti, technikai magyarázatokkal, linkekkel, tér- és sima képekkel. Az extra munka miatt legalább két-háromszor annyi ideig tartott, mire elkészültem, mint máskor, szóval csak remélni tudom, hogy lesz, aki elolvassa, neadjisten végigkattogtatja a képeket, linkeket, és a végén még tetszik is neki az egész ;)

Kölni tömegközlekedési életképek 2014 nyaráról I-II.
A Stadtbahn lelkivilága, megnyitott és lezárt alagutak, vonatforgatag a Hauptbahnhofon, és persze villamosok, hidak, villamosok, hidak...

Tulajdonképpen nem sok szerencsém volt ezzel a látogatással: az ott töltött körülbelül 46 óra nagy részében esett az eső, de legalábbis borult volt az ég - ha pedig nem, akkor azért, mert akkora szél volt, hogy az elfújta a felhőket. Ezen felül több vágányzárba is belefutottam, jelentősen leszűkítve a fotólehetőségeket. Mégis rettentően élveztem ezt a majd' két napot, és ez remélhetőleg átjön a beszámolón is!

Nem készültem el azzal, amit ma terveztem megosztani, úgyhogy "ma is konzervvért iszunk": itt egy nyári videó a berlini S-Bahnról. A nyitókép szerintem meglehetősen jól sikerült, egyszerre van rajta a XIX. (maga  a Stadtbahn, amin a szerelvény halad), a XX. (a Bayer reklámos ház) és a XXI. század (a Zoofenster tornya) - de később láthatunk NDK tervezésű szerelvényt, pár pillanat erejéig a korábban már bemutatott Schöneberget, és épp működésben levő menetzárat is - bővebben lásd a feliratokat:

Az idei nyár nem bővelkedett fotós kirándulásokban, de az utolsó hétvégén pótolva lett ez a hiányosság: Interszitivel két napon át üldöztünk mindenféle normál nyomtávú nagyvasakat. Az első nap végefelé már túl voltunk a Badacsony körüli vonatüldözésen, meg még annyi minden máson. Épp elindultunk volna hazafelé, amikor hirtelen azt a hírt kaptuk, hogy az egyik Tapolca felé tartó vonatot Csörgő helyett Szergej vontatja. Ez persze igazából úgy hangzott, hogy "628 271 a 196564641234634-en", de a lényeg az volt, hogy bónusz fotólehetőséget dobott nekünk a gép:

A bónusz bónusza pedig az volt, hogy a szép piros, de a jelek szerint állandóan betegeskedő 265-ös Szergej helyére beugró 165-ös mellett egy további klasszikus szovjet gépet is lefotózhattunk az északi parton - és ez elég nagy dolog, mert jellemzően remot Szergejek szoktak beugrani, nem modernizálatlanok! Mivel ekkor már elég laposan sütött a nap, folyamatosan azt néztük, hol van még egyátalán rendes fény, és végül a szepezdfürdői felüljárón kötöttünk ki.

A fák ugyan már árnyékot vetettek a vonatra, de ez tulajdonképpen jól is nézett ki. Na, és amikor elment alattunk a mozdony..! A lentebbi videón is látszik, hogy majdnem fellöki a füst az állványt :)

Valamiért (egészen pontosan azért, mert a vincseszterem tele van ilyen témájú képekkel és videókkal) úgy érzem, hogy mostanában elég sok vaskerekű bejegyezés fog születni, ezért gyorsan ellövöm az ugyancsak mostanában készült autós képeimet, hogy a nem villamos- és vasútmán olvasók se érezzék magukat hanyagolva.

Az persze látszik, hogy nem mentem túl messze a sínektől az első kép elkészítéséhez: a puchbergi pályaudvar mellett parkolt ez a szép régi Bömös.

Majdnem leírtam, hogy sajnos nem tudom megállapítani, a Neue Klasse mely tagjáról van szó, aztán rájöttem, hogy lefotóztam a típusjelzést is :) Nem olyan csinos, mint a 2000ti, de azért csúnyának se mondanám!

És rögtön a másik véglet: egy Simson Schwalbe. Érdekes, hogy tavaly Köln belvárosában láttam egyet, most meg Münchenben - a jelek szerint "nyugaton" kezd kultjárművé válni a "Fecske"? Egyébként (ha nem felejtettem el valamit) ez az egyetlen motorkerékpár jellegű jármű, amin ültem életemben: tizenvalahány évesen valaki hozott egyet a társaságba, és ki lehetett próbálni. Főleg az maradt meg, hogy már a második körre indulok, amikor elkezd kergetni egy kóbor kutya, miközben egy lefagyott, kátyús földúton próbálok nem elcsúszni a befagyott tócsákon. Őrületes egy üldözéses jelenet volt: tiszta Mission Impossible 2, csak robbanások (és Tom Cruise) nélkül. Hogy hogyan tudtam kezelni a váltót, meg hogy hogyan indítottam újra, ha lefulladtam (mert biztos lefulladtam) az első kör során, arra nem tudok visszaemlékezni, mert minden emlékemet elhomályosította, hogy bukás nélkül el sikerült menekülnöm a kóbor kutya elől :)

Keleten a segéd- és motoros biciklik jelentették az egyéni közlekedés egyetlen viszonylag olcsón elérhető fajtáját, az NSZK-ban pedig a mikroautók, mint például ez a Goggomobil. Ez egy kései verzió lehet, mert már nem előre nyílnak az ajtajai - ráadásul luxus kivitel, napfénytetővel és letekerhető ablakkal! 250 köbcentis, vagy kicsit nagyobb motorja is lehetett akár, de én csak azt tudom, hogy hihetetlenül aranyosan néz ki :)

Június végén a berlini közúti vasút (=lóvasút és/vagy gőzvasút és/vagy villamos) 150. szülinapját megnézni mentem Berlinbe. A fő attrakció egy ünnepi járműfelvonulás volt, de szombat-vasárnap egy kocsiszíni nyílt nap is a program része volt. A nem éppen belvárosi helyszínre kijutás az alkalomhoz illő volt: az Alexanderplatztól nosztalgia metróval lehetett Lichtenbergig eljutni, onnan pedig nosztalgia villamossal a remizhez:

Az 1910-ben épített, nyitott peronos motorkocsi szombaton - vélhetően a rossz időjárás miatti kevesebb érdeklődőnek köszönhetően - szólóban futott, másnap azonban egy 1908-as pótkocsit is hozzácsatoltak.

Ezen a képen jól láthatók a motorkocsi forgóvázai, melyek nem két egyforma méretű kerékpárból állnak, hanem egy kisebb és egy nagyobb kerekűből. Utóbbi van hajtva, előbbi az ívbeállást segíti; értelemszerűen a forgáspont nem a két tengely közt félúton, a forgóváz közepén van, hanem nagyobb súly esik a hajtott tengelyre - ezt a megoldást maximum forgóváznak nevezték. Egy időben sokfelé kísérleteztek ilyesmivel, még Budapesten is, de a környékünkön csak pár helyen, például Berlinben és Münchenben terjedt el - utóbbi helyen egészen a hetvenes évekig használtak ilyen futóművű kocsikat!

Úgynevezett "lomtalanítás" van a környéken, úgyhogy napok óta egyetlen lepratelep az egész kerület. Igaz, hogy ki van adva, mikor kellene kitenni az időnként kimondottan veszélyesnek számító hulladékot (pl. ajtók/szekrények üvegtáblákkal, kibelezett elektromos berendezések), de az emberek akkor érnek rá, amikor ráérnek... Tehát mondjuk hétfőn kellene kitenni, de az emberek hétfőn dolgoznak, csak hétvégén érnek rá, akkor tudnak otthon selejtezni, akkor van idejük lecipelni. De nem baj, a lényeg, hogy a szemételhordóknak kényelmes legyen.

Meg az is igaz, hogy elvileg tilos (és büntethető) lenne a turkálás, de mégis látni embereket, akik pontosan azt teszik. Beletúrnak a halomba, valamit kiemelnek, megnézik, rájönnek, hogy mégse kell, úgyhogy a hátuk mögé dobják, hadd legyen még nagyobb a kupleráj. Tudnám, miért lomtalanításnak hívják, ha egyszer pont az az eredménye, hogy telelomosodnak a közterületek :(

Amikor ezt a bejegyzést írom, még csak két perce van hétfő, de máris a péntek jár az eszemben - meg egy régi szám feldolgozásának feldolgozása:

A magyar szövegre szerény nyomott véleményem szerint nem érdemes nagyon odafigyelni, de a kilencvenes évek első felének Baross tere/Keleti pályaudvara elég alaposan bemutatásra kerül a klipben. Ma már nem tudom eldönteni, hogy én magam is láttam például azt a srácot a patkánnyal a nyakában ugyanott akkoriban, vagy csak túl sokat néztem ezt a videót :)

Érdekes dolgok zajlottak nyáron a Duna két partján. A budain az ipari csörömpölőket Tatrákra cserélték, amire azért volt lehetőség, mert a Lánchíd hídfőjében (Lánchídfőben?) futó alagutat, amibe a Ganzoknál szélesebb Tatrákat nem szívesen engedték le, elkezdték kiszélesíteni, a Clark Ádám téri visszafogón meg simán elfértek a szélesebb csehszlovák tuják is. Eközben a túloldalon szintén a lánchídi villamos aluljárón molyoltak, emiatt a Március 15 tér és az Eötvös tér közt egyvágányozás volt, párosával. Én meg persze mentem videózni: