HamPLÓ

Az első néhány balatoni hajóút után felmerült bennem a kérdés, hogy vajon át lehet-e értelmes idő alatt utazni a tó egyik sarkából a másikba. Néhány héttel később aztán Jazzcool felvetette, hogy végig kellene hajózni a tó egyik sarkából a másikba, úgyhogy kénytelen voltam itinert csinálni. Természetesen simán végig lehet hajózni egy nap alatt, csak nem egyetlen járattal, hanem többször átszállva. Mivel modern "vonali" hajókat nézegetni nem annyira érdekes, ebben a bejegyzésben elsősorban az útközben látott régieket mutatnám meg, mert elég sok veteránnal találkoztunk. A végén aztán van egy videó magáról az utazásról, magyarázó feliratozással - örülnék, ha legalább néhányan megnéznék azt is, mert jó sokat dolgoztam rajta :)

Először törpöltem egy sort azon, hogy Siófokról kellene Keszthelyre menni, vagy fordítva, vagy hogy esetleg belefér-e Almádiból indulni vagy oda érkezni, de végül Keszthelyről indultunk és Siófokon végeztünk. Gyorsan meg is vettem a jegyeket. Az első közvetlen IC-vel kényelmesen leértünk, fotóztunk egy remot Szergejt az állomáson, aztán irány a kikötő! Sajnos nem a képen látható Helkával mentünk, de ha valakit esetleg érdekelne ez a hajó, megnézhetjük gyorsan:

Szerencsére a videón látható állapot csak átmeneti volt az 1891-ben vízre bocsátott jármű életében: 1977-ben leállították, később partra tették, leforgatták rajta a fentebbi jelenetet, a kilencvenes évek közepén pedig visszakerült a tóra. 2023 nyarán a nyugati végeken sétahajózott, Keszthelyre kitelepülve, ezért állt itt.

És itt egy másik hajó is, amivel nem mentünk. Ez a Hableány természetesen nem azonos a néhány éve Budapesten balesetet szenvedettel, ráadásul nem is igazi lapátkerekes gőzös, hanem egy 2000-ben épült motoros, mely kinézetében a XIX. század második felének gőzöseit idézi. 

A nap első hajója, amivel utaztunk is a Héviz motoros volt, Balatongyörökig; onnantól Badacsonyig "testvére", a Keszthely vitt bennünket. Az imént látott Hableánnyal ellentétben ők valódi veteránok, hiszen 1960-ban, illetve 1963-ban épültek! Badacsonyban másfél órás ebédszünet következett, némi vasútvideózgatás kíséretében. A következő etap során modern hajóval szeltük a habokat, a Lelle nevűvel. Nem rossz gép, de azért nem egy váci vízibusz :)

Földvár felé félúton (se) láttuk ezt a múzeumhajót a boglári kikötőben. A Balaton nevű csavargőzös 1872-ben épült, de már 1878-ban átkerült a Dunára. A hajoregiszter.hu adatai szerint 1978 után a Lágymányosi-öbölben állt, majd '81-ben szállították ide. Alsó általánosban egy osztálykirándulás során néhány órát a kikötő mellett töltöttünk, akkor párszor körbejártam őt, de emlékeim szerint messze nem nézett ki ilyen jól, inkább egy partra vetett roncsnak tűnt. Szerencsére azóta rendbetették, úgyhogy ennél szebb már csak akkor lehetne, ha vízen lenne :)

Az előbb lelkendeztem a váci alumínium vízibuszokról, most itt van egy vitorlás rokonuk: a Phoenix testét Vácott gyártották, majd a hajót Balatonfüreden fejezték be 1956-ban. Akkor még Galyatetőnek hívták (már hogy a hajót, nem Balatonfüredet:), és a SZOT-é volt.

Az 1927-ben épített Tünde motoros a Csongor testvére. 2023 nyarán Balatonlelléről sétahajózott; mi is arrafelé láttuk, ahogy előbb elment mellettünk, majd "üldözni" kezdett bennünket.

2022 a magaspadlós Ikarusok búcsújának éve volt. Szeptember elején mondta egy ismerősöm, hogy ha klasszikus Ikarust akarok fotózni BKV színekben, akkor most csináljam, mert ősz végéig el fognak tűnni. Ez elsősorban a 200-as sorozatra vonatkozóan vágott földhöz, mert a 400-asok soha nem voltak olyan mennyiségben jelen, hogy városképet meghatározó járműként gondoljak rájuk. A 200-asok utódjául szánt család tagjai finoman szólva nem voltak olyan sikeresek, mint elődeik; ebben valószínűleg része volt a rendszerváltásnak is, de magát a konstrukciót se találták annyira el. Száz szónak is egy a vége: az ő távozásuk nem kavart fel lelkileg... de azért egy kicsit velük is foglalkoztam az utolsó napjaikban:

A 400-as Ikarusok búcsúja: 415, 435, 405
Tavasz a "Nagy Piros Tehenek" földjén

A MÁV immár évek óta minden nyáron két hétvégét retróparadicsommá változtat a Balaton északi partján. Idén soványabb volt a felhozatal a korábbinál: kevesebb régi mozdony vett részt a programban, emiatt ritkábban jött látnivaló. A némileg gluténmentes programot végül hajózással dobtam fel, úgyhogy nem unatkoztam :)

Az egyvágányú vasút jelentős hátránya, hogy a szembejövő (nevezzük most így) vonatoknak valahol ki kell térniük egymás elől, és ha valamelyik irány megcsúszik, a szembejövő irány is meg fog, hiszen addig nem mehet tovább, míg a szembejövő meg nem érkezik. Ez a késés természetesen átadódik a mögöttük jövő vonatokra is, úgyhogy teljesen normálisnak számít, hogy többet várnak egymásra, mint amit a menetrend ír, és a vasutasok sokszor a keresztek (=az egymás elől kitérések) áthelyezésével próbálják a lehető legkisebb késést kihozni az adottságokból. Ez alapvetően nem jó így, de most volt egy olyan mellékhatása, hogy Badacsonytomajon kényelmesen fotózgathattam a vonatomat addig, amíg megjött a szembejövő.

2023 számomra a Badacsony éve volt: jártam itt autóval, vonattal és hajóval - a helikopter viszont sajnos idén is kimaradt. Az imént látott badacsonytomaji várakozás után leszálltam Badacsony megállóhelyen, és megvártam a következő régi vonatot. Pontosabban régieset... vagy nem is tudom, minek nevezzem. Az MDmot motorvonatokkal a mostani húszas korosztálynál idősebbek szerintem mind találkoztak. A típust szívesen fotóztam (többször is elutaztam az ország különböző sarkaiba, hogy utazzak velük), de nem voltam róla jó véleménnyel: a MÁV eredetileg egy modern motorvonatot szeretett volna a hatvanas évek végén, ehelyett a Ganz-MÁVAG egy hagyományos elrendezésű (mozdony + kocsik + vezérlőkocsi) ingavonatot gyártott neki, a tengelyterhelés csökkentése érdekében könnyített kivitelben. A fűtőgenerátor a vezérlőkocsiba került, a mozdony üres részét pedig poggyásztérnek nevezték ki, és mindenki örült, amíg el nem jutottunk oda, hogy a könnyített kivitel miatt a kocsik és a mozdonyok se voltak tovább üzemeltethetők. Bár van megőrzött szerelvény, a kocsik nincsenek használható állapotban, a "poggyászmozdonyt" viszont sokszor használják, általában kisebb tehervonatok és üzemi menetek mozgatására. Most egy hagyományos kék kocsikból álló szerelvényt akasztottak rá, ami szerintem jópofán nézett ki, még akkor is, ha közlekedéstörténetileg akár zagyvaságnak is nevezhetnénk :)

Ez az "utazok kicsit, leszállok, fotózok valamit, felszállok az ellenkező irányba menő valamire, utazok kicsit vele, leszállok, fotózok, felszállok a megint ellenkező irányba menőre, és így tovább" módi meglepően szórakoztató! Régebben jobban szerettem, amikor valaki kocsival elvitt, de igazság szerint összesen 8-10 fotóhely van, ahol jó fényben lehet fotózni úgy, hogy utána a kocsiba visszaugorva a következő fotóhelyet is eléri az ember, emiatt mindenki ezen a 8-10 helyen tolong. A vége meg az, hogy 20-30-40 embernek van meg ugyanaz a vonat ugyanott :) Az iménti szám egyébként konzervatív becslés, mert a 7345-ös út Tapolca előtti fénysorompójánál sokszor inkább egy 80 és 100 közti szám reális. A fentebbi fotón a szepezdfürdői ívet látjuk: itt csak 20-30 ember szokott összezsúfolódni a sorompónál, de csak azért "csak", mert több egyszerűen nem fér el. Mondjuk lehet, hogy mindezt nem kellett volna leírni, mert ezután senki sem fog kocsival elvinni :)

Egyszerűen csak szép: Nohab vékony csíkos gyorsvonati szerelvénnyel Keszthelyen. Ez az állomás modernizálva lett a közelmúltban, de nem kapott aluljárót, így megmaradt a hangulata. A büfében meg finom hotdogot adnak, idén többször is miattuk menekültem meg az éhenhalástól :)

Tapolcától idáig az imént mutatott nohabos vonattal jöttem, vissza a kettővel előtte látott MD mozdonyossal mentem, ...

Ez, ez meg ez után még mindig nem fogytam ki a nyári balatoni vasutas videókból! Ráadásul ebben egyátalán nincs is Nohab. Van viszont magyarázó felirat!

Idén meglehetősen sokszor ugrottam le hosszabb-rövidebb időre a Balatonra. Elsősorban hajózni, bár volt két nem-hajós nap is, de azokról már írtam itt és itt. Miután kipipáltam a Bahart és a maszekok majdnem összes hajóját, logikusnak tűnt, hogy az év utolsó menetrendszerinti járatát is megnézzem. Na de melyik vonalon? Mivel idén még az eddiginél is jobban megszerettem Badacsonyt, a Fonyód - Badacsony viszonylatra esett a választásom.

Október 23-án döbbenetesen szép időben vártam a Füred katamaránt Fonyódon. Ez egy jópofa kikötő, a mólót szándékosan a túlpartra, a Gulácsra irányították, mert régen még ilyen apróságokra is figyeltek. Vidám hangulat volt: a hajóállomás dolgozói csákót hajtogattak maguknak az immár értelmüket vesztett menetrendi lapokból, és azokban feszítve várták az utolsó indulást.

Ötkor indultunk Badacsonyba, ragyogó fények közepette. A mólók közül kihajózáskor kitágul az ember előtt a világ, ezért különösen praktikus volt, hogy katamarán jár itt, mert annak az előre néző nyitott fedélzetéről jól lehet előre nézelődni, míg a legtöbb "vonali" hajón csak oldalra és hátrafelé lát rendesen az ember.

Az út a túlpartig alig fél óra. A hajót az időponthoz képest meglepően sokan várták. Sokan csak kívülről akarták megnézni az utolsó visszaindulást, mások tényleg a túlpartra igyekeztek, de olyanok is voltak, akik hozzám hasonlóan postafordultával mentek vissza Fonyódra.

Az utolsó menetek kihaladását folyamatos kürtszó szokta kísérni, a badacsonyi kikötés előtt pedig egy piruettet is csinált a hajó. Azt hiszem, hogy ezt inkább kívülről kellett volna videózni, de persze a pörgő hajón lenni se volt rossz! Ezek a katamaránok nem kimondott gyorsulási és gyorsasági bajnokok, de egy helyben pörögni elég jól tudnak.

2021-ben nagyon bejött a ferihegyi Ikarus találkozó, aztán 2022-ben valamiért nem mentem ki. Oké, nem "valamiért", hanem mert lusta voltam. De talán nem is baj, ha nem buszrajongóként nem szaturáltam túl magam Ikarusokkal, mert így annál jobb volt látni a sok öreg vasat:

Két évvel korábban egy Faros pörgött a népligeti buszpályaudvar és az Aeropark közt, és idén is erről volt szó, aztán mégis ez a szép volánsárga 266-os jött. Amivel én speciel teljesen ki voltam békülve, mert az elmúlt 20 évben többet utaztam Farossal, mint ilyennel. Illetve hát ez is faros, mert farmotorja van, laprugós futóművekkel: a 266-os tulajdonképpen a 66-os Faros ráncfelvarrása volt a 200-as sorozat elemeinek felhasználásával. Keskeny első ajtó, kéziváltó, huhogva pattogós haladás - imádtam!

Természetesen volt igazi Faros is (tudom, más Bözsiként ismeri őket, de én csak Farosként hallottam emlegetni gyerekkoromban), nem is kis számban.

Hogy a népligeti ráhordóval mi lett, azt nem tudom, de később egyet vontatóval vittek el, szóval nem ez volt az ő napjuk!

Kicsit még mindig furcsa, amikor alig látszanak a repülőgépek a buszoktól :) A felhozatalra nem lehetett panasz, bár még mindig nem láttam olyan MAN-emblémás rövid buszocskát, mint amivel gimnázium elsőben osztálykirándulni mentünk. Valami ilyesmi lehetett - én is csak akkor, egyszer láttam ilyet, szóval nem lehetett egy gyakori típus. De még az is lehet, hogy volt ilyen jelen, csak én nem vettem észre..?

A 200-asok korelnöke ez az 1970-es gyártású 250-es turistabusz volt. Itt-ott még különbözött attól, ahogy később megszoktam a típust, például furcsa volt, ...

... hogy csak egy ajtaja van. Imádtam viszont, hogy a kurzív változat helyett nagybetűs I K A R U S felirat jelzi a gyártót. Ez a gép a hetvenes évek elején nagyon dögösnek tűnhetett a sok krómozással és a dupla fényszórókkal!

A "négyszeműek" eleve a kedvenceim a 200-asok közt, valószínűleg azért, mert Pesten ritkán láttam ilyet. Hát, itt most volt pár belőlük!

A 211-est csak téeszbusznak hívom, bár Pesten szerintem valamelyik állami építőipari vállalat emblémájával láttam a legtöbbet belőle. A laprugós, IFA motoros midi nem volt kifinomult masina, de pont ezért olcsó volt, és emiatt állítólag az Ikarus legnagyobb számban eladott típusa lett. Ez a konkrét példány a Palota és a Clark Ádám tér közt járó siklópótlót idézi meg. Pontosabban nem tudom, pótlásnak nevezhető-e az, amit csinált, hiszen akkoriban egyszerűen nem volt Budavári sikló, csak egy omladozó téglagödör tátongott a Várhegy oldalában, azaz nem volt mit pótolni. Magára a "V" járatra egyátalán nem emlékszem, szerintem ez nekem teljesen kimaradt. 

Ezt az emeletes csodát eddig mindig elkerültem: 1964 körül két rendes 556-osból építették, de egyke maradt. 2001 körül véletlenül belefutottam egy kelet-pesti gyártelepen; elég kopott állapotban volt.

2022 klassz volt a Gyermekvasúton: elkezdett rendszeresen járni az Mk48-as, újra lett működő gőzmozdony, sőt, kicsivel később lett még egy. A jól sikerült évet stílusosan zárták: egy kétnapos járműkiállítással Csillebércen, melyre a gőzösök által vontatott különvonatok hordták az érdeklődőket. Mondjuk én ennek ellenére busszal érkeztem :)

Év végi járműkiállítás és gőzösözés a Gyermekvasúton
2022. december 28-29.

Ha azt gondoltátok, hogy kifogytam az ilyen és ilyen balatoni videókból, akkor nagyot tévedtetek :) A változatosság kedvéért ez a filmecske most a "bézés Nohabbal" indul, de nem Nohabbal folytatódik, hanem sima bézével, mert az jellemzőbb jármű volt az elmúlt hónapokban Badacsony körül. Kicsit rájuk is csodálkoztam, mert nem rémlik, hogy az utóbbi nyarakon (a nyári szezonon kívül az más téma) túl sok Bz-t láttam volna itt; emlékeim szerint akkoriban inkább Desirók járkáltak az északi parton Tapolcától keletre (is). Na mindegy. A továbbiakban láthatunk 11 kocsis (!) Erzsébet-táboros vonatot, Balatonfenyvesről induló kisvasúti szerelvényt, Flirtöt és tehervonatot Földváron, utóbbit francia mozdonnyal:

Van egy hajó Balatonfüreden, amivel már korábban is szemeztem, még mielőtt rámjött volna a hajómánia - a Jókai motorosról van szó:

Ahogy alakjából sejthető, a Kelénhez hasonlóan ő is gőzösként kezdte életét, csak annál kicsit később, 1913-ban. Először Budapesten találkoztam vele 2000 körül, amikor annyira érdekes látványnak találtam villamosfotózás közben, hogy a síneket otthagyva lesétáltam az előtte levő pontonra lefotózni:

Ezután nem találkoztam vele többet a fővárosban; később kiderült, hogy azért, mert visszakerült a Balatonra. Ennél persze sokkal bonyolultabb pályafutása (pályaúszása?) volt: 1945-ben elsüllyesztették, csak három évvel később került ismét forgalomba. 1955-ben zárt kormányosfülkét kapott, 1963-ban dízelmotorossá alakították, illetve a felépítményét is átépítették. Valamikor a hetvenes-nyolcvanas évek fordulóján a Körösre került, ahonnan egy félbeszakadt felújítás után a kilencvenes években mentette ki jelenlegi tulajdonosa. 

A felújítások során kapott hegyes orr miatt a hajó meglehetősen hasonlít a tó két másik nagy ex-gőzösére, a Kelénre és a Helkára. Összehasonlításként itt egy fotó az utóbbiról:

Bevallom, amíg nem figyeltem jobban oda, testvérhajóknak gondoltam őket, mert távolról szinte csak a színe különböztette meg a két másiktól :)

2023 augusztusának végéig egy kivételével a Bahart összes vonali és sétahajójával utaztam, de ez a magántulajdonban levő darab valahogy kimaradt. Sokáig úgy voltam vele, hogy majd jövőre kipipálom őt is, aztán szeptember közepén csak rábeszéltem Mariannt arra, hogy ugorjunk le Füredre naplementézni. Mondjuk nem volt nehéz :)