Mostanában főleg Balaton, meg hajók. Meg balatoni hajók.
Tudnivalók
Egy Földön ragadt humanoid űrlény benyomásai az őt körülvevő világról, különös tekintettel Budapestre, a villamosokra, vonatokra, repülőgépekre, zenékre. Meg minden másra.
Ha tetszenek a bejegyzések, ajánld a blogot/bejegyzést ismerőseidnek - ha csak egy-egy képet mutatnál meg másoknak belőlük, akkor is kérlek, írd oda mellé a készítő nevét, és hogy hol találtad (mondjuk link formájában)! Köszönöm! (A tartalmak publikálása, pláne kereskedelmi célú felhasználása értelemszerűen a készítő(k) engedélyéhez van kötve)
A kommentek tartalma nem feltétlenül egyezik meg a blog írójának véleményével. Sőt, néha még a bejegyzéseké sem ;) A trollkodás, anyázás, a spammelés és a túlzott offolás pedig ki lesz moderálva, ha úgy látom jónak.
gigabursch:
Akkor útkilométer mutató alapján a leghatékonyabb a Helka volt.
Ahol együtt utaztunk és egy ajándék időjárású nap volt. (2024.11.09. 09:11)2024 totál lényegtelen statisztikái
Hamster:
@Carada: Fú, ez az egyik kedvenc válaszom a "miért kellene feloszlatni a helyesírási csúcsszerveket" kérdésre :) Sajno... (2024.11.08. 21:56)A névadójánál jóval mozgékonyabb Margitsziget
Budapest málhásai: a MukikIsmét Tomáš Dvořák képeiből válogatok, témául pedig a guruló fadobozhoz hasonlatos "motoros fedett teherkocsikat" választottam. Persze valószínűleg nagyon ritkán hívták őket így hosszúra nyúlt...
Végállomás, leszállás!Ez itt a bevezető hűlt helye. Normál esetben nyakatekert módon kellene felvezetnem, hogy mi a bejegyzés témája, és miért az, ami, de most egyszerűen csak pár érdekes régi képet szeretnék mutatni Ab...
BUMM nincs, de (majdnem) minden más abból a korszakból itt van :)A jelek szerint az elmúlt hónapokban egy kő alatt éltem (esetleg szatyorban), mert teljesen elment mellettem, hogy az archive.org nem csak elkezdte összegyűjteni az univerzum összes C64-es programját,...
A nürnbergi Colosseum és a Birodalmi Pártgyűlés TerületeAz ember nem mindig csak szép vagy kellemes dolgokat lát utazás közben, hanem néha zavarba ejtőeket is. Életem egyik legfurcsább koncertje volt a nürnbergi Rock im Park, melyen a zenekarok a Harmadik...
Komárnótól Komáromig, avagy az erőd velünk van II.Előzmény: (Rév)Komárom, és az ő naponta kétszer látogatható erődje
A komáromi erődrendszer a ma a szlovák oldalon levő Öreg- és Újvárból, a Vág torkolata körüli sáncokból és bástyákból, és három...
A Keletitől az Örs vezér teréig Noah Caplin képeinMostanában sokfelé jártunk régi képeken: a Moszkva téren, Soroksáron, a Duna-parton, a Hegyvidéken, de a zuglói hálózat kimaradt - és "zuglói" alatt most az Erzsébetváros északkeleti csücskén át...
Mi az: huszonöt emeletes, és átsüt rajta a nap?Természetesen a nyolcvan méteres pécsi magasház, melynek szomorú érdekessége, hogy 1977-től csak 1990-ig laktak benne, azóta üresen áll:
A hatvanas-hetvenes évek fordulóján a magyar városépítőket...
Hogy egy villamosüzemet meg akarnak szüntetni, az nem ritkaság. A most bemutatandó először az 1920-as években állt le, de újraindították. Aztán az 1940-es években megint elkezdték felszámolni, a második világháború után pedig két évig nem járt. Aztán újraindult, de a kétezres évek végén megint felmerült a megszüntetése. Végül 2017-ben tényleg leállították Gorzów Wielkopolski villamosait, de csak azért, hogy elkezdjék szinte teljes újjáépítését. 2022-es látogatásunkkor mind a három vonal újra járt, bár az egyik csonkán:
Valamikor '87 körül felújították a Budaörsi út befelé tartó irányának burkolatát, aminek köszönhetően szó szerint Budaörsig ért a dugó. Ez számunkra azért volt kellemetlen, mert arra kellett volna iskolába mennünk, úgyhogy édesapám elkezdett autós kerülőutakat keresni. Az egyik a budaörsi reptér mellett vezetett, a másik Őrmezőn és Kelenföldön át, az akkor még nem is létező Egér út nyomvonalához épített két aluljárón át. Utóbbi útvonal bevált, úgyhogy rászoktunk, és végül a felújítás vége után is mindig erre jöttünk. Utazás közben általában rádiót hallgattunk, és a Petőfi Rádió reggeli műsorában valakinek nagyon tetszhetett ez a szám, mert minden héten leadták legalább egyszer:
Azóta is, ha ezt a dalt hallom, a reggeli napfényben fürdő Szakasits Árpád út jut eszembe :) Az énekes hangja elég jellegzetes volt, ezért hamar felismertem, hogy ugyanaz lehet, aki a lentebbi slágert énekelte. Valami rég elfeledett filmhez íródott, melynek egyik szereplője fel is tűnik a klipben:
A Huey Lewis and the News névadója/arca/énekese/herflise, Huey Lewis érdekes fickó: a hatvanas évek végén egy fillér nélkül autóstoppolt Európában (és Észak-Afrikában), szájharmonikás utcazenészként keresve meg a napi betevőt, és állítólag egy spanyolországi fellépésen jött rá, hogy a zenélésből akar megélni. Híres viszont jóval később lett, a '78-ban megalakított, bár akkor még nem ezen a néven futó Huey Lewis and the News-zal. De vissza a klipekhez! A "Power of Love" kifejezetten a Vissza jövőbe első részéhez készült, de írtak egy másik dalt is hozzá, amit én valamiért jobban szeretek:
Nem kimondottan szoktam ilyen zenéket hallgatni, de olyan vidám, optimista hangulatuk van, ami számomra nagyon hiányzik a "rádiós zenékből" a kilencvenes évek eleje óta. Egyébként körülbelül ezen számok megírása közben megkeresték az együttest a Szellemirtók című leendő film készítői is, hogy írjanak nekik egy főcímdalt, de nem volt rá energiájuk. Végül valahol mégis ők írták, a legendás Ray Parker, Jr. dal ugyanis annyira hasonlított egy korábbi Huey Lewis nótára, hogy peren kívüli megegyezés lett belőle...
Hip to be square... Ez a szám is az előbb említett vidám, nyolcvanas évekbeli hangulatot adja vissza. Ehhez képest ez az a dal, ami az American Psychóban szól, miközben a főszereplő a dal szövegét méltatva megöli kollégáját. Furák ezek a filmek, csak baj van velük...
Úgy érzem, hogy a Heart and Soul se a Fields of Nephilim (őket ismeri valaki?), Cure és Sisters of Mercy rajongóknak íródott - viszont amikor az ember depis, ilyet kell hallgatni, nem Black Sabbathot. Egyébként zeneileg teljesen elfogadható rock ez, kimondottan jó gitár- és szintetizátorriffekkel, jó hangzással!
Az iparvágányon jellemzően gázolajat szállítottak a buszoknak, de van egy számomra rejtélyes előtörténete is: a második világháború alatt leállították a garázs építését, és a budai - később Füzesi - főműhely funkcióinak egy részét akartak ide áthelyezni. Buszos források leírják, hogy a telepen tolópaddal ellátott műhelycsarnokot alakítottak ki, ami beszkártos áttekintő vágányrajzokon szerepel is, de sehol nem találtam róla több infót, se képet, se semmit. A fentebbi rajzon vicces, hogy bár a dátum 1946-os, a Bartók Béla út még Horthy Miklós út néven szerepel rajta. Megkérdeztem néhány nálam okosabb embert, de senki sem tudta biztosra, hogy tényleg létezett-e ez a tolópados műhely, vagy csak tervezték...
De bárhogy is volt, maga a garázsba vezető vágány valóban létezett, és a hatvanas évekig használták, amikor a gázolaj szállítását közútra terelték. 1971-ben (lásd fentebb) már nem sok nyoma volt a Hamzsabégi úton, bár a telepre kanyarodó sínpár helyét még a kétezres évek közepén is fel lehetett ismerni.
2003. március 15-én az ország hagyományosan az Habsburg birodalom elleni felkelést ünnepelte - a borsodi megyeszékhelyen viszont pont ekkor indultak el a császárvárosból használtan vásárolt villamosok. A premierről már akkor írtam, úgyhogy most kicsit későbbi, 2003 őszi fotók következnek, amikor a motorkocsikhoz már megérkeztek a hozzájuk passzoló pótkocsik. Aznap sajnos csak egyetlen teljes szerelvényt sikerül elkapnom, fotóztam viszont sok Bengálit:
Az előző válogatásból hiányzott legkedvencebb típusom, az UV, úgyhogy itt a következő rész a forgalomból 2007-ben kivont villamosokról:
Egy holland villamosbarát ismerősöm mesélte, hogy ittjártukkor lenyűgözte őket a Moszkva tér forgalma, ahogy több vágányon előzgették-kerülgették egymást a járatok. Az élmény megértéséhez itt egy vágányrajz: a képen a 4-es a Széna tér felől jött, hogy a buszok felőli vágányról indulva járja körbe a teret. Az 59-es a Déli felől érkezett, a Vérmező utca mellől kanyarodott az első vágány mellé, aztán ugyanúgy körbejárta a teret, mint a két nagykörúti viszonylat, bár előtte néha pihent egyet, hogy a Farkasrétről leereszkedés közben felmelegedett fékellenállások visszahűljenek. A harmadik vágányra a 4/6-os és az 59-es is be tudott állni, plusz volt egy negyedik vágány is nekünk jobb kéz felé, amit az idáig az 59-es útvonalán érkező, de visszafordulás helyett a Szilágyi Erzsébet fasor felé továbbmenő 18-as használt. Eközben eme körforgalom belsejében egy kisebb hurokvágányon az 56-os (és '77-ig az 58-as) pörgött a fasor felől/felé. A 4/6-oson egyébként '78 késő tavaszáig jártak UV-k.
A Szent Gellért tér eme fotóján két dolog tűnhet fel: a Sziklatemplom befalazott, mesterséges kőmintával "álcázott" helye, illetve a már nem használt villanyrendőr "irányítótorony". Utóbbiról mesélte egy idős villamosvezető, hogy amikor még használták, egyszer a Szabadság híd közepén észlelte, hogy nincs üzemi fékje, és nem fog tudni megállni a hídfőnél. Őrülten elkezdte a pályacsengőt ütögetni, amit a toronyban ülő rendőr valahogy meghallott, és gyorsan reagálva mindenkit megállított, hogy a villamos át tudjon gurulni a csomóponton. Szerencsére a szerelvény nem ment elég gyorsan ahhoz, hogy a kanyarban (vasutasoknak: "ívben") kilépjen a vágányról, és végül a tér sarkán működő házasságkötő teremnél állt meg.
A Nagyvárad téren '76-ban már bőszen épült a metró, lásd az építési területet védő palánkot a háttérben, de a villamosok egy része - a Villanytelepről jövő 52-es és a 42-es - még továbbment a Kálvin térig. Ezen a képen előbbi járatot láthatjuk.
Gdańsk és Varsó közt útba ejtettünk két kisebb villamosüzemet is. Az elsőt, Olsztynt már bemutattam, most nézzük meg a régebbit, az elblągit! Csúnya nyomokat hagyott a második világháború ezen a városon, de a villamosok rendíthetetlenül közlekednek a régimódinak mondható hálózaton:
A MAN-nal kapcsolatban annak idején nagy reményeim voltak, főleg a dízelmotoros önjárás miatt, de trolis ismerőseim szerint nem volt egy kimondott sikertörténet a típus budapesti pályafutása. Eleve csak 15-öt vettek belőle, használtan - szerintem a nem kimondottan trolis környéken lakó budapestiek 99%-a nem is tud arról, hogy ilyen jármű is közlekedik a városban.
A 435-ösöket viszont érdekesnek találtam, bár rajongani nem rajongtam értük, hisz trolik :) Emlékszem, amikor megjelentek, valamelyik újság megírta, hogy elkezdtek kettétörni a csuklónál, ami nem volt bíztató kezdet. Gyorsan meg is erősítették a vázukat, azóta pedig eltelt 28-29 év. A két fentebbi "nem-hírhez" bónuszként pedig egy "nem-utóirat" is tartozik:
Bár a közúti forgalom előnyben részesítése ott is bevett gyakorlat volt évtizedeken át, a lengyelországi villamosüzemek még mindig sok tekintetben emlékeztetnek a második világháború előtti közép-európai nagyvárosi hálózatokra, melyek onnan nyugatra leggyakrabban eltűntek, foghíjassá váltak, esetleg valami metró felé közelítő hibriddé váltak (Stuttgart, Köln, Ruhr-vidék). Valószínűleg ezért is szeretek hozzájuk járni, mert például Wrocław jó értelemben vett időutazás a belvárost sűrűn átjáró vágánypárokkal, melyeket messze kifutó vonalak egészítenek ki (meg persze a kaja is jó:). Szczecin ugyanez a kategória, még ha kicsit kisebben is. Ráadásul új vonalakat is építettek 2015-ös látogatásom óta, plusz nosztalgiatuja is volt:
Az elmúlt két alkalommal (lásd itt és itt) fekete-fehér képeket láthattuk Balt Korthals Altestől, úgyhogy most ideje újra színeket vinni a villamosos utcaképekbe!
Ezt a forgalmi helyzetet sok villamosbarát megörökítette: 3-as villamos indul a Nyugati pályaudvar felé a Fóti útnál levő végállomásáról. A motorkocsi 1911 körül épült, a pótkocsik kicsit újabbak, 1953-asak. A hetvenes-nyolcvanas évek hangulatát, amire még én is emlékszem, szépen kiegészíti jobboldalt a kék-fehér ZiL, távolabb pedig egy MaZ.
A leginkább csak "ecseriként" emlegetett Használtcikk piachoz 1967 és 1980 közt járt ki az 51A, az 51-es villamos betétjárata, mely egy hurokvágányt is kapott itt a forduláshoz. A fotón ikerkocsikat látunk, körülbelül 1,25 darabot: hozzánk közelebb egy favázasat, konkrétan egy "lőrincit".
Ez is ikerkocsi, de acélvázas, és a "rendes" 51-esen jár: épp a lajosmizsei vasútvonalat készül keresztezni. Ez a kereszteződés 1983-ig létezett, a helye ma is sejthető, ha odafigyelünk a vonatból kinézve.
A virtuális sétát ezúttal a Margit híd budai hídfőjénél fejezzük be, ahol a 17-es végződött akkoriban (a 11-es mellett). A képen egy Stukát látunk, az UV-k elődjét; ez a konkrét kocsi 1941-ben épült. A buszosok a háttérben egy korai állapotú Ikarus 260-ast is felfedezhetnek, még keskeny nyitható részű ablakokkal és megvilágított táblával, a még figyelmesebbek pedig a HÉV megállót hirdető neont is láthaták: az embléma a metróéra hajazott, csak zöldben.
A régi fényképekért köszönetet szeretnék mondani Balt Kortals Altesnek! A képek szerzői jogai a készítőt illetik, újraközlésük csak az ő engedélyével lehetséges!
... konkrétan az, hogy levezetésként most egy kicsit zenét fogunk hallgatni (és nézni). A kilencvenes évek elején a thrash második vonalában elég jó neve volt az Annihilator nevű kanadai együttesnek. Konkrétan az első lemezük rettentő nagyot ütött... volna, ha mondjuk 3-4 évvel korábban jön ki. Így is klassz volt, utána viszont mintha elvesztették volna a fonalat. Ettől még a jó számok jó számok maradnak, különösen az említett első lemez indítása egy akusztikus instrumentálissal, majd az Alison Hell (nem elírás!) című dallal. Kellemesen hasonlít a Megadeth Peace Sells/So far korszakára, de mégis más!
Namármost voltak utána további lemezeik, de valahogy egyik se durrant nagyot (bár voltak vicces darabjaik, ezt szerintem érdemes meghallgatni!). Gyakorlatilag azt se tudtam, mi lett a banda agyának és lelkének mondható (gyakorlatilag mindent maga játszana fel, ha engednék neki) Jeff Watersszel. Nemrég aztán feldobta ezt a videót a youtube: egy zenei vásáron reklámozza a signature (ezt hogy mondják magyarul?) hangszerét. Na de hogy! Vigyorog, bohóckodik, kommunikál a közönséggel, és úgy néz ki, mintha a thrash metál Ryan Reynoldsa lenne :) Mondjuk kanadai ő is. És rám hatott a reklám: kell(ene) egy ilyen piros Flying V!
PS: Aki nem ismeri, itt a szám eredeti klipje, teljes 1989-es dicsőségében. A piros Flying V itt is felbukkan, bár a feje (már hogy a gitáré) miatt az az érzésem, hogy nem Gibson vagy Epiphone, hanem Vantage.
Ez megy most