HamPLÓ

Az előző két résszel (lásd itt és itt) még mindig nem lőttem el az összes kedvencemet Domonkos Endre fortepanos fotói közül. Az akkor látott felvételekhez képest a most következők helyszínének beazonosítása nem nehéz, úgyhogy régi légifotók nélkül is megleszünk - több lesz viszont a saját emlék :)

1959 van, és a Szent Gellért téren járunk, amit a közvélekedéssel ellentétben akkoriban is "Szent"-ként jelöltek a térképeken, annak ellenére, hogy a Szabadság híd másik végén már a Dimitrov térről indult a Tolbuhin körút :) De nem is ez az igazán érdekes, hanem a Muki, ami a Szent Gellért rakpart felől kanyarodik a hídra a ma már nem létező delta északi ágán. És nem akármilyen Mukiról van szó: ez nem a ma is látható típus 1926/27-ből, hanem a BVVV által 1910-ben beszerzett ős-Mukik egyike. További érdekesség, hogy ez a konkrét kocsi, az egykori 7016-os pályaszámú ma is megvan, csak más formában, 1963-ban ugyanis hóseprővé alakították, 1997-ben pedig, a BKV-tól való selejtezése után Miskolcra került M5-ös jelzéssel. Figyelemre méltóak még a gyalogos-átkelőhelyek, melyeket nem a ma használt zebrák jelölnek; a közútnak és a villamosoknak szóló közlekedési lámpákat pedig rendőr kapcsolja a kacsalábon álló fülkéből. További érdekesség, hogy a Műegyetem rakparton még nincs meg a benzinkút - helyette a balszélen sejthető sokkal kevésbé látványos elődje.

Ezen az 1966-os felvételen talán látszik, hogy miért írtam az imént látványosat: az új (és ma már rég nem létező) kút komoly méretű és kinézetű volt. XI. kerületi gyerekként sokat várakoztam itt a hátsó ülésen, bár a tankolás helyett inkább a gumikban levő levegő mérése maradt meg: egy jó másfél-két méter magas oszlopon ment fel vagy le valami folyadék a légnyomásnak megfelelően, a mérőfejet pedig egy bácsika kezelte, aki minden kerék előtt leült kis hokedlijére, hiszen naponta több ezerszer nem lehet leülés helyett csak úgy hajlongani! Egyébként akkoriban a túlparton, a Fővám (akkor Dimitrov) téren is volt kút! Most pedig ellenőrizni szeretném egy homályos emlékem valódiságát: úgy rémlik, hogy a régi kutat valamikor a rendszerváltás körül bontották le, de helyette elkezdtek egy újat építeni, amit félbehagytak, aztán úgy is maradt, míg végül visszabontották. A fentrol.hu egy légifotója megerősíteni látszik ezt, de nem tudom, hogy tényleg kutat akartak-e építeni oda, vagy valami mást.

Két képpel ezelőtt felhívtam a figyelmet a gyalogos-átkelőhelyekre. Én már csak a mai zebrákra emlékszem, meg arra, hogy régen nem csak úgy odamázolták őket, hogy aztán egy évvel később már alig látszódjanak. Kockaköves utcákban például világos kövekkel rakták ki a mintát, ahogy ezen a.Frankel Leó úti képen láthatjuk. Valaki nem tudja, hogy ezek a kockakövek máshonnan származó bazaltból voltak - vagy esetleg csak színezett műkövek voltak? A szemcsés jelleg miatt utóbbi tűnik valószínűleg, de nem értek a kövekhez. Az utcának ebben a részében egyébként ma megint jár villamos, csak az ellenkező irányból érkezik.

Aszfaltos úttesteken is sokáig valami más anyagból terítették a zebrák fehérjét, ahogy ezen az 1960-as fotón látható. Ez gyerekként nagyon tetszett nekem, de el tudom képzelni, hogy sokkal munkaigényesebb lehetett, mint gyorsan leteríteni valami műanyag alapú festéket.

Villamos egy szűk belvárosi utcában, ahogy ma már nem láthatjuk, de '62-ben még volt ilyen: a Bihari János utcában járunk, a Nyugati (akkor Marx) tér mellett. Ha engem kérdeztek, a 47-es és 49-es villamosoknak ma is legalább a Nyugatiig kellene járniuk - ami duplán jól jönne a mostani metrópótlás közben (is). Ha tujákra nem is emlékezhetek innen, a sínek még sokáig itt voltak; egy időben innen indult a 91-es busz (lehet, hogy a 26-os is; ezek a járatok korábban valahol a Vígszínház környéki utcákban fordultak), és várakozás közben mindig szomorúan néztem őket, hiszen a villamos sokkal érdekesebb volt, mint a buszok. Tizenegynéhány évvel később aztán a Rockokó nevű szórakozóhely miatt jártam sokat ide, ennek bejárata kb. ott volt, ahová a jobb oldali egyenruhás ember jobb válla fölött átlátunk. Ja, meg itt volt a Szlovák Söröző is. Jó kis utca volt ez :)

Beugrottam a belvárosba fotózni magamnak egy "1820-asos" desktop hátteret :) Ez itt nem a reklám helye, de október végéig minden hétvégén jár valamelyik nosztalgiatuja!

Annak idején írtam bejegyzést a Hódmezővásárhelyen először végigmenő szegedi munkavillamosról, az első Stadler tram-train jármű Szentesre érkezéséről, az első városi próbamenetről, és az utasforgalmi próbaüzem elindulásáról, de mindig másoktól elkért képek felhasználásával. Most viszont végre én is eljutottam oda, hogy kipróbáljam :)

A Szeged - Hódmezővásárhely tram-train

Régi fényképeken megfigyelhető, hogy Budapesten a villamosvágányok helye sokáig az út két szélén volt. De nem teljesen a szélén, hanem egy kicsit beljebb, talán hogy a házak előtt megálló áruszállító lovaskocsik ne tartsák fel a forgalmat:

A Szent István körút a Nyugati tér felől nézve 1895 körül. Forrás: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.07.058

Az ilyen kialakítású vágányokat már az 1930-as években elkezdték az út közepére áthelyezni, néhány helyen azonban egészen sokáig megmaradt a régi módi. Például a Könyves Kálmán körúton, ahol az Üllői út és a Vajda Péter utca közti szakasz egészen 2000-ig így nézett ki.

A Könyves Kálmán körút átépítése után már csak a Haller utcában találkozhattunk ezzel a megoldással, a Telepy utca és a Soroksári út közt*. Mivel ekkoriban lett digitális fényképezőgépem, a Könyvessel ellentétben ezt a részt viszonylag részletesen megörökítettem, például a 611-es nosztalgiakocsival, mely remekül passzolt a sínek és az út széle közti ősrégi keramitos burkolathoz :)

Vannak városok, ahol helyenként ma is az út két szélén járnak a villamosok, de általában nem ezzel a furcsa kihagyással az út tényleges széléig. Feltételezem, hogy annak idején nagyjából mindenütt a két szélre került a lóvasút, majd a villamos, hogy a le- és felszálló utasoknak ne kelljen az út közepén csoportosulniuk, de a közúti forgalom növekedése elsöpörte a megoldás előnyeit.

Mindenesetre 2002-ben már kőkorszakinak érződött a dolog, amiben persze része volt annak is, hogy az egész Haller utca elég borzasztóan nézett ki. Ma ezt láthatjuk körülbelül ugyanitt.

Még egy iparvágány(ocska) is elfért az utcában, ahol a villamosüzem kábelraktára működött a nyolcvanas évek második feléig. Manapság így néz ki ez a rész.

Valamiért úgy alakult, hogy - bár alapvetően széles látókörű közlekedésbarátnak tartom magam - a buszok nem igazán foglalkoztatnak. Kivéve, ha sokan vannak, nem újak, és Mátyásföldön vagy Székesfehérváron készültek :) A szakmai tudás persze így is hiányzik a Ferihegyen felsorakozott Ikarusok kivesézéséhez, úgyhogy ami most következik, az inkább csak egy lelkes képes beszámoló sok szép régi (és nem annyira régi) gépről:

III. Ferihegyi Ikarus találkozó
Aeropark, 2021. október 2.

Két hete akadtam bele ebbe az 1980-as légifotóba a Fortepanon. Aki csak a mai állapotokat ismeri, talán nem is jön rá egyből, hol járunk:

Ez bizony a még téli kikötőnek használt Lágymányosi-öböl a Kopaszi-gáttal, alul a mai Infopark területének déli sávjával! Balra a Ganz-MÁVAG hídépítő telepe látható, középtől lefelé és jobbra a BEAC és a MAFC sportplaccai, ahová általános iskolából állandóan kizavartak bennünket tornaórákra. Jobbra fent kivehető a Kelenföldi Erőműhöz tartozó mini rendezőpályaudvar, és az abból kiágazó ív, és az is látszik, hogy az Andor utcai iparvágányrendszer északi nyúlványa átbújt az Összekötő vasúti hídra vezető vágányok alatt, nagyjából ott, ahol ma az átjáró és a villamosmegálló van. A Lágymányosi híd ugye akkor még sehol nem volt, a MOL-torony helyén pedig a KÉV-Metró telephelye működött.

Én '92 késő őszén jártam először a gáton. Akkor még nem lehetett egyenesen kimenni rá a Dombóvári útról (vagy legalábbis nem tudtunk róla), hanem valahol az iparvasúti aluljárónál be kellett menni az öbölhöz, és a telepek és a víz közt lehetett kijutni a vékony földnyelvre. Hideg volt, sötét, semmi közvilágítás, és csak remélni tudtam, hogy a környék kóbor kutyáinak nem lesz kedve megkergetni bennünket :) Ja, az öböl vízében meg egy elsüllyedt bárka pihent, a Magyar nevű egykori motorhajó - volt egyfajta hangulata a környéknek! Ma a fentebbi hely valahogy így néz ki.

A jelek szerint 2005-ben már nem volt itt az elsüllyedt hajó. Többek elmondása szerint nem volt ez rossz hely: lehetett evezni, horgászni, strandolni, közel volt a városhoz, mégis messze tőle, de én '92-ben már csak a lepukkantságot láttam.

SzeGa barátom 2005-ben, a terület kiürítésekor fotózta körbe a gátat. Ez itt a képen egy csónakház lehetett, valahol itt, ...

2020-ban örömmel adtam hírt arról, hogy "új" járművel bővült a Gyermekvasút állománya: egy Mk48-as dízel-hidraulikus mozdonnyal. A típusból dolgozott itt néhány példány a hatvanas években, de nem igazán váltak be. Viszont mégiscsak a hazai kisvasutak egyik legmeghatározóbb járművéről van szó, úgyhogy egynek mindenképpen helye van a Budai-hegyekben!

Annak idején ezek a mozdonyok zöldre voltak festve, és egyesek Spenótnak becézték őket. Később pirosak lettek, úgyhogy most ők a Piros Spenótok. Itt éppen Szépjuhászné állomásra érkezik meg a mozdony az 1949-ben Győrben épített Cax 529-es kocsival.

Szépen rendbehozták az 1961-ben gyártott mozdonyt, ami 2020 nyarán még kicsit tépettebb állapotban mutatkozott:

Bár már gyerekként is tudtam, hogy Budapesten van Városháza (igazából több is), néha hiányoltam, hogy nincs egy impozáns központi főterünk tornyos városházával, mint amilyeneket külföldi útjainkon láttam. Pedig régen volt ilyenünk, és a "régen" tulajdonképpen nem volt nagyon régen, hiszen fotók is bőven vannak róla:

Készítette: Borsos József - Vasárnapi Ujság 1892/23 [1] Áthozva a hu.wikipedia projektből a Commonsba., Közkincs, Hivatkozás

Ő az ott a Belvárosi plébániatemplomtól balra, hátul. Nem mondanám, hogy kimondott szépség volt a torony, de legalább volt. És itt jegyzem meg, hogy másnak is hiányzik egy tornyos városháza Budapestről: egyszer találkoztam egy turistával, aki a New York-palotára hitte, hogy az az, mert az volt a legvárosházásabb az aznap látott épületek közül :)

Így néz ki a régi fotó helyszíne ma: a (buda)pesti Városháza, sőt: az egész Városház tér eltűnt a piarista központ tömbje alatt!

Ezen az 1894-es térképen nyíllal jelöltem a Városházát. A tőle jobbra eső nagyobb, négyszögletes épület a piaristák (régi) rendháza volt.

Ahogy az utcák nyomvonalából látható, az (eredeti) Erzsébet híd építése miatt alaposan átrendezték a környéket!

Fortepan / Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.06.044

És itt van "ő" a kép jobb szélén: a régi városháza a lebontása előtt néhány évvel. Nem volt különösebben szép - vagy régi - épület: az 1840-es években építették a korábbi, hasonló, de rossz állapotban levő akkori városháza helyére. Hamar szűknek bizonyult, ezért 1863-ban ráépítettek egy harmadik emeletet, de ez se volt elég, így nemsokára elkezdték a (mai) Váci utcai Új Városháza építését, ezt pedig 1900-ban lebontották. A fentebbi kép kicsit olyan, mintha nem is Budapesten készült volna, nem? Valahogy nem ismerős, pedig szerintem nagyon hiányzik egy-két ilyen városi tér Pestről. De várjunk csak! A kép közepén levő sarokház, illetve a balszélen levő épület mintha mégis ismerős lenne!

Próbálnék ugyanabból a szögből fotózni, de a piarista tömbön át nem megy :) Mivel legutóbbi ottjártamkor tele volt minden parkolva, a Google street view-t hívom segítségül.

És tényleg: az egykori Városház tér keleti oldala ma a Váci utca keleti oldala; a Kígyó utca torkolatának északi sarka ma a Váci utca 32 számot viseli; ezt az épületet 1872-ben adták át. Szintén létezik még a régi kép balszéléről a 28-as számú ház 1877-ből. A kettő közti ikerépület a köztük futó Haris közzel viszont csak 1911 óta létezik - ezek annyira egy objektumot alkotnak, hogy maga a Haris köz is csak a második világháború után lett közterület!

A Százéves Étterem már régen jóval öregebb nevénél, úgyhogy nem meglepő, hogy még láthatta a Városház teret.

A legutóbbi, budapesti tömköz életképeket megörökítő oldalam meglepően sikeres (ez persze egy erősen relatívan értelmezendő jelző:) lett, úgyhogy megcsináltam a folytatást hozzá. Ezen a három oldalon is sok nosztalgiamenetet fogunk látni, de azért szerepelnek rajta terelések és rövidítések is, no meg a fényvillamosok, illetve sétálunk egyet a Fonódó és az 56-os mentén is:

Életképek, 55. rész, folytatás: 2021-22
Nosztalgiavillamosok, terelések és rövidítések, kijelzősítés és egyéb modernizálások, illetve teljesen mindennapi pillanatképek 2022 tavaszáig: