Biztos sokan emlékeznek a váras csokikra a nyolcvanas évekből*. Míg kisebb koromban a Kukori-Kotkodással is elvoltam, később rákattantam az erődítményeket ábrázoló sorozatra, és szépen szortíroztam magamban, hogy melyiket láttam már élőben, és melyiket nem. Sokáig elég rosszul álltam, aztán (ha jól emlékszem) '91 tavaszán jártunk Sárospatakon, meglátogattuk Boldogkő romjait (szerintem annak akkor még nem volt csokija, de lehet, hogy tévedek), és átmentünk Diósgyőrön is, tehát egyre többet kihúzhattam a képzeletbeli listáról. Míg az előbb említettek közül az első kettő tetszett, a diósgyőrit valahogy kiábrándítónak találtam: a lakótelep melletti házak közül alig látszódott valami belőle - és amit kilátszott, az is inkább egy felrobbant gyárnak tűnt.
A XIII. században építeni kezdett, majd folyamatosan korszerűsített, bővített vár fénykora a XIV-XVI. században volt, száz évvel később komolyabb célokra már alkalmatlanná vált, így kőanyagát részben széthordták. Az 1950/60-as években kezdtek vele a régészek foglalkozni, de igazi felújítása csak 2014-ben történt meg. A fentebbi kép 11 évvel korábban készült - ezt a fotót ma már nem lehetne elkészíteni, mert a villamos mögötti üres területet azóta beépítették.
A sors úgy hozta, hogy azóta csak egy gyors esti vizitet tudtam megejteni; mivel (nyilván) zárva volt, a kerítésen kívülről kattintottam rá párat. Meglehetősen jól néz ki, díszvilágítása miatt már messziről látszik.
Diósgyőr sajnos nem kifejezett turistacsalogató környék, pedig fekvése, Lillafüred, Massa, a pisztrángtelep, a kisvasút, és persze a Bükk közelsége miatt lehetne akár az is. A vár ebben a formájában hozzátehetne ehhez, de mint írtam, nem tesz jót neki, hogy körbenőtte a település, és a főút közelsége ellenére is valahogy kiesik a forgalomból.
Ez megy most