HamPLÓ

Írtam kedvenc tévésorozatomról, amikor 49 éves volt, sőt, akkor is, amikor még "csak" 47, úgyhogy nem akarom ismételni magam, csak annyit mondanék, hogy 50 éves lett a Doctor Who! Azok, akik már éltek akkor, megpróbálhatnak visszaemlékezni, hogy mit csináltak 1963. november 23-án szombat késő délután, J. F. Kennedy meggyilkolásának másnapján. Nem ugrik be? 4-5 millió angol biztosan tudja: a Doctor Who első részét nézte. Jó sok idő eltelt azóta! Mivel az 50. évfordulós részt értelemszerűen nem tudom beágyazni, ünnepeljünk ezzel a videóval (zenével) itt lent :)

Frissítés: Na jó, ezt még be kell raknom. Nem az "ötvenéves" rész, viszont pont arról szól, hogy a régi Doktorokat játszó színészek milyen kiábrándultak, amiért nem szerepelnek az évfordulós részben, ezért felkerekednek, hogy csakazértis belecsempésszék magukat. Peter Davison - az egykor az ötödik Doktort játszó színész, amúgy a Tizediket játszó színész apósa - írta és rendezte, és rajta, Hatoson, Hetesen, Nyolcason,  Tizesen és Tizenegyen kívül szerepel benne a valaha volt és jelenlegi Doctor Who staff jó része (útitársak, producerek, színészek + családtagok), olyan cameokkal kiegészítve, mint Gandalf Ian McKellen és Peter Jackson. Nagyon jó - csak azért nem írhatom, hogy hülyére röhögtem magam rajta, mert már előtte se voltam normális ;)

Amikor egy ismerősnek említettem, hogy "fotósvonatozni" megyek októberben, értetlenül kérdezett vissza, hogy az meg mi a méltóságteljes hétcollos csillagtök.

Nos: vasútfotózni sokféleképpen lehet. Van, aki minden idejét a sínek mentén tölti, és amikor éppen nem jön valami, akkor is azt figyeli, honnan lehetne még fotózni. Ez elég kemény hobbi, és ha valaki komolyan csinálja, akkor nem is olcsó, hiszen kocsival megy "vadászni", egy-egy nap végéig lehet, hogy csak 4-5 fotót készít, két kattintás közt pedig egy fa tetején ülve tabletjén/notebookján az internetet figyeli, hogy jön-e valami - vagy azt, hogy milyen magasra kell mászni ahhoz, hogy legyen mobilnet. Némileg egyszerűbb a dolga, ha különmenetet fotóz, aminek ismert (de nem feltétlenül betartott) menetrendje van, esetleg fel lehet hívni a vonaton levőket, hogy hol vannak.

De különvonatból is sokféle van. Van élményvonat, ahol az utazás a lényeg, és van nosztalgia út, ahol az utazás IS, és a vonatójármű IS. És van a fotósvonat, ahol gyakorlatilag mellékes, hogy odaér-e valahova, a hangsúly azon van, hogy az utasok minél több képet tudjanak készíteni a vonatról. Az október 19-én a vonatosszeallitas.hu szervezésében leközlekedtetett "Jászság Express" ilyen volt:

Sajnos kevés érdeklődő jött össze (viszont köztük voltak külföldiek is!), ezért a vonat csak egy kocsival közlekedett, de a szervezők remek munkát végeztek. Például tényleg jó helyeket választottak ki a fotózáshoz. Mi csak ültünk a vonaton, húzták a tájat az ablak előtt, egyszercsak szóltak, hogy fotómegállás. Leszálltunk, kicsit előregyalogoltunk, elhelyezkedtünk, a vonat pedig elindult, lassan, hogy egységnyi idő alatt sok fotót készíthessünk róla. Igazából olyan volt, mint egy nem igazán megerőltető séta, ami közben biztosan tudni lehetett, hogy nem maradunk le hobbink tárgyáról.

Persze tudom, hogy mindez fura lehet a nem-vasútbarátoknak, illetve hogy vannak, akik elvből elutasítják az ilyen meneteket, hiszen nem valódi forgalom kerül megörökítésre, plusz a résztvevők nagyjából egyforma fotókat készítenek, viszont én úgy gondolom, hogy jó levegőn voltunk haverokkal, sütött a nap, mindehhez pedig a 235-ös Púpos Ganz-MÁVAG V-motorja adta a zenei aláfestést, szóval kit érdekel mindez. Én rettentően élveztem :)

Budapesten elég sok gond van a Budai Várba felmenő buszokkal. Ha Budapest Stuttgart lenne, ilyen probléma nem lenne, mert busz helyett villamos járna a Várhegyre. De komolyan, a Várfok utca valahogy így nézne ki:

Ha egy város dombokra-hegyoldalakra épült, akkor vagy nehéz megoldani a tömegközlekedést (ez a mi budai oldalunk), vagy egyszerűen fogják és megoldják, mint Prágában, Lisszabonban, Bázelben, Zürichben, Würzburgban, Gmundenban - vagy Stuttgartban. Utóbbinál különlegesen látványos az egykori 15-ös villamosvonal belvárosból a környező  hegygerincre felhaladó része: egyszerűen nekivág, és felmegy. Sőt, aztán le is jön róla. Sőt: esős, havas időben is. Lombhulláskor is. Sőt: a nosztalgia járművek is. Sőt: azóta a villamost lecserélték kicsit a metróra hasonlító járművekre, és azok is elmennek ugyanitt, a közúti forgalom közepén. Sőt: a nosztalgia villamosok az eltérő nyomtáv ellenére még mindig vidáman elközlekednek itt - bár a két nyomtávú vágányzat azért kicsit tényleg a luxus kategória...

Legutóbb 2007 decemberében jártam itt, aznap, amikor a méteres nyomtávú villamosok helyét átvették a normál nyomtávot (1435 mm) használó Stadtbahnok. Kellett még egy utolsó mennünk a tujával, és le is videóztam, lásd fent. Tessék megnézni: itt hegyre fel gyorsabban mennek, mint nálunk síkvidéken :-/

Már lelkesedtem egy sort egy moszkitószerű lengyel kisgépről, meg arról, hogy végre ültem MiG-21-esben, most itt van még pár kép a budaörsi "Legendák a levegőben" rendezvényről, aminek csak a végére értem oda, mert leragadtam az ugyanakkor zajló 2013-as Villamosnapon. Pontosabban a repnapra előző nap, szombaton is kimehettem volna, de akkor fontosabb dolgom volt. Asszem aludtam.

Néhány éve még sorfalat alkottak Budaörsön az An-2-esek, és elég rendszeresen mozogtak is (saját hiénás rekordom is ide kötődik, amikor egy nap három különböző példánnyal sikerült utaznom, ebből kétszer a pilótafülke jobb ülésében); manapság csak nyilvános rendezvényeken és talán még céges napokon látni őket, a sorfalból pedig egyetlen törött szárnyú madár maradt meg. Vagy csak én járok túl ritkán a reptéren? Mindenesetre a HA-ANV ezen a hétvégén több kört is tett.

Ez a beszélő lajstromú (azért vannak jobbak: HA-VER, HA-LEF, HA-JAS, HA-JDU, stb) Cessna 207-es szinte ritkaságnak számít a világ Cessnái közt, hiszen alig hatszázvalahányat gyártottak belőle, és ez elég kevés ahhoz képest, hogy a gépeik számát általában tízezresekben számolják :)

Malév már nincs, de a Malév Repülőklub néhány gépe még hagyományőrző festést visel (a cég különböző korszakainak emléket állítva), illetve a Goldtimer Alapítvány Li-2-ese is megtartotta az annak idején valamilyen Maléves rendezvény kapcsán szerzett festését.

És a motorhangok miatt persze egy rövidebb videót is készítenem kellett. Az Ancsa csillagmotorjának dübörgését nem lehet megunni :)

Ha ősz, akkor Gyermekvasút! Az elmúlt évekkel ellentétben idén ugyan nem volt gőzös a november eleji hosszú hétvégén, de így is gyakrabban akadt fotóznivaló a fák közt, mint a a hegyeshalmi kivételével bármelyik "nagy" vasútvonalon!

A felszállási engedély megkapása után a háromkocsis szerelvény elrugaszkodik a vízszintestől. A vonatban ülve nem is tűnik fel, de igen kemény emelkedőkkel indít a vonal, és János-hegyig tulajdonképpen nem is nagyon lazít.

Három és fél óra alatt tulajdonképpen csak két állomásnyi távolságot tettünk meg Jazzcoollal, de így is jó pár percnyi videóhoz elég alapanyag készült. A legizgalmasabb számomra még mindig az alagút, de gyakorlatilag bárhol be lehet várni a vonatokat, ott is jó lesz. A korábbiakban említett kapaszkodás egyébként a vonatokon is hallatszik: amelyik csendben jön, az Hűvösvölgy felé megy, amelyik hangos, az Széchenyi-hegy irányába mászik :)

Vajon mindenki észrevette elsőre, hogy ez a kép nem ugyanott készült, mint az előbbi videó indexképe? Ne lódítsatok! :)

Hárshegy állomáson végignéztünk egy vonatkeresztet is. Kislányok a bejárati kitérőknél, komoly indítás, tisztelgéssel fogadás és búcsúztatás - valahogy komolyabbnak tűnik ez az üzem, mint a nagyvasúton...

Kicsit félek, hogy a második rész első témája némi anyázást fog gerjeszteni, hiszen a Ferenciek terén egykor működő Y-aluljáró betömése, de legalábbis az azzal kapcsolatos dugók nagyjából mindenkit érintenek, aki nem helikopterrel közlekedik Budapesten, de emiatt nem hagyhatom ki - csak annyit kérnék, hogy ne essen senki senkinek a kommentek közt, és ne is politizáljunk, annyi más blog van arra :-/

Életképek 48: második oldal
A Ferenciek tere felújítása, Combino próbamenet a Szabadság hídon és a Kiskörúton

Láttunk már tőle azóta megszűnt villamos- és HÉV vonalakról készült képeket, vonatokat (többször is), villamosokat, trolikat, még több villamost, HÉV-et, városi tehervonatokat, Úttörővasutat, középbejáratú és koszorús tujákat - most kicsit a fotósról is legyen szó: Geoffrey Tribe-ról.

Geoff olyan időben született, amikor a villamosok éppen kifelé mentek a divatból Angliában: az Edinburgh-it ugyan látta, de nem utazott vele, a Leeds-it és Glasgow-it viszont még sikerült bezárásuk előtt elcsípnie. Mivel az egész országban csak egyetlen üzem maradt meg - a blackpooli -, elkezdte Európát járni - pontosabban Nyugat-Európát. Aztán a Modern Tramway című folyóiratban egy cikksorozat felkeltette az érdeklődését, ezért 1969-ben befizette magát és feleségét egy kéthetes magyarországi útra. Életében először a Malév egyik Il-18-asával repült, és bár a busz Ferihegyről egyenesen a Balatonra vitte őket, útközben azért látott pár UV-t is a városon átmenetel közben - ezek lettek kedvenc budapesti villamosai.

Egy ilyen ma is elkélne a nem helyieknek: utastájékoztató tábla a Moszkva téren. Érdekes, hogy a Fővárosi Villamosvasút cégnevet még nem javították át BKV-ra!

Az első hetet tehát a Balatonon töltötték, ekkor készültek az arácsi és füredi képek, amiket korábban már mutattam. Vasutasként nagyon tetszettek neki a gőzösök, de nem mindig mert nyíltan fotózni, mert az egyik helyszínen például "khaki egyenruhások" dolgoztak a pályán - talán katonákat vezényeltek pályakarbantartásra? Aztán jött Budapest, ahol igyekezett gyakran elszakadni a szervezett programoktól, hogy villamosozzon...

... pontosabban minél többet utazzon kötöttpályás közlekedési eszközökkel. Ez a kép például a Fogas városmajori végállomásán készült: a régi, svájci hegyvidéki jellegű épületet már rég elsodorta a második világháború, a mai, hullámlemezzel borított rettenet viszont még nem áll. A Rowan-rendszerű pótkocsi+mozdony kombó elé egy személykocsi is be van fogva, jól látszik, hogy ez régebbi építésű, csak átalakították, emiatt igazából nem passzol a szerelvényhez. Mégis, milyen klassz lenne ma egy ilyen szerelvényt üzemben látni!

Ez pedig a Kisföldalatti régi végállomása a Széchenyi fürdő szomszédságában. Bár hangulatos lehetett a felszíni szakasz, azért a szögesdrót kerítéssel védett pálya eléggé kettévághatta a környéket. És kellett a kerítés, hiszen elég alacsonyan volt a felsővezeték!

És végre villamos, ráadásul UV: 66-os (Fehérvári út - Nagykörút - Nagyszombat utca) a... hol is?

Október 19-én az M40-es mozdonyokat ünnepelték a hatvani fűtőházban. Nem olyan nagyszabású rendezvény keretében, mint tíz éve a Csörgőket Fehérváron, de ennél a típusnál már önmagában az hatalmas dolog, ha egyszerre három működőképes példány is egy helyszínen van.

Ezen a képen nem az említett három működőképes mozdony látható, csak a nemrégiben talpra állított hatvani 201-es, és a remotorizált záhonyi 301-es. A harmadik beröffentett Púpos - a nyári fürdősvonatról ismerős 235-ös - kicsit korábban kihúzott az udvarról, hogy - tankolás után - nemsokára induló különvonata élére álljon.

Az előbbi kép kakukktojása tehát a 006-os volt, melyről már csak a régi sorozatjelzés miatt is azt gondolom, hogy vélhetően nem működőképes. Ezzel együtt a sorozat egyik legrégebbi még meglevő példánya lehet, '66 szeptemberében vette át a MÁV. Nekem az tetszett rajta, hogy csúszótámos forgóváz-kocsiszekrény kapcsolata volt...

... ellentétben a gyakrabban látott ingás felfüggesztésű példányokkal. Kár, hogy a korai időpont miatt túl sok volt az árnyék a részletek fotózásához - utána meg mennünk kellett, az említett különvonathoz.

A 201-es és a 301-es motorját is beindították a megnyitón. Később persze lehet, hogy meg is túráztatták őket, de ha így volt, arról lemaradtam. Mindenesetre jó volt a gyönyörű őszi időben működni látni ezeket a kedves gépeket. Kár, hogy a tizenegynéhány éve régi színtervére visszafestett "sóska" 113-ast nem hozták el!

Az utóbbi időben igyekeztem nem doctor who-zni, nehogy lemorzsolódjanak a blogra mostanában rászokók :) de ez a webes "minizód" túl keményen odavág ahhoz, hogy kimaradjon. Van benne Doktor, de nem az, akit várunk, és van benne TARDIS, de egy olyan időszakból (az utolsó nagy Időháború), amikor egy TARDIS és utasának látványa gyűlöletesnek és rémisztőnek számít, nem pedig érdekesnek. Meg van klasszikus szónikus csavarhúzó is - azt se láttuk már egy ideje. És Nyolcas meghal, csak hogy egy '76-os rész (a boszorkányos-frankensteines, a produkció kinézete ellenére is szórakoztató The Brain of Morbius) szereplői feltámasszák, és döntés elé állítsák. Behold the "War Doctor"! Úgy tűnik, ütős lesz a sorozat másfél hét múlva esedékes ötvenedik szülinapja!

Asszem eddig nem tudtam, mit jelent az, hogy nerdgasm, de most már igen ;)

Hétfőn alkalmam volt megnézni Debrecen hetedik alacsonypadlós villamosának sínre rakását. Pályaszám szerint ugyan már a kilencedik CAF lenne, de nem aszerint szállítanak, így lehet, hogy az 519-es (a sorozatot a Ganz-Hunslet kocsik mögé számozzák) lett a hetedik:

A lerakodást a Nagyállomástól a kocsiszínig vezető Ispotály utcában végezték. Mire Jazzcoollal odaértünk, a 3/2 arányban megbontott járműrészeket szállító kamionok már egymásnak háttal álltak, az utánfutókat pedig összekapcsolták, hogy összefüggő "pályát" alkossanak. Hátul, a remiz bejáratában egy már működőképes darab is megjelent, mintha üdvözölni akarta volna a jövevényt :)

Az utánfutók meglehetősen spécinek tűntek, de a sofőrök se csak a kormányt tekergették Spanyolországtól idáig: ők állították össze a leeresztéshez szükséges konfigurációt..

... ők rakták össze a legurításhoz szükséges rámpát, és a leengedés végén a két járműdarabot is ők szerelték össze eggyé. Meg lehet próbálni tippelni, hány ember kellett volna ugyanehhez a szállításhoz vasúton (kísérők persze itt is voltak útközben, hiszen túlméretes rakományról volt szó, de a konkrét sínre helyezéshez csak egyetlen targoncás kellett kettejük mellé!), és akkor már fel se kell tenni a kérdést, hogy "miért nem vasúton hozták?". A szállítás sebességéről nem is beszélve: nemrég olvastam, hogy a tehervonatok átlagsebessége Európában a sok félreállás és rendezés miatt mindössze 18-20 km/h.

A járműrészeket az utánfutóhoz rögzítő láncok és a villamos fékjeinek oldása után az első darabon csak kicsit kellett húzni a targoncával, és már meg is indult lefelé a lejtőn. Az egyik kamion volt az ellensúly, az fogta vissza a gurulás sebességét egy vastag hámmal, eközben a másik kamionos folyamatosan azt figyelte, minden rendben zajlik-e a kerekek és a sín közt.