HamPLÓ

A budaörsi repülőtéren megrendezett II. Goldtimer Nyílt Napon készült sorozat korábbi részei: [első][második][harmadik][negyedik] adag kép.

Nó, nézzegessünk megint egy kis csillogó fényezést, krómozást, miegymást! Ott helyben nem is vettem észre, mennyi autót lefotóztam a felvonultak közül  - pedig elvileg a Rubik "Kányát" megörökíteni mentem ki :)

Chevrolet Corvette Stingray, abból is a második példány, amivel aznap találkoztam. Ez volt az áramvonalazásnak az a korszaka, amikor már elég tudományosan csinálták, de még szépek is maradtak az autók.

Ez meg itt persze az áramvonalazás korai szakaszának gyermeke. Persze nem annyira korai, mint a Rumpfler "Tropfenwagen", vagy némelyik Tatra, de talán a legelterjedtebb: egy Volkswagen Bogár. Lehet, hogy tévedek, de a típus kezdeteire utaló rendszám talán kicsit túlzás, mert a kocsit legfeljebb úgy az ötvenes évek közepére tenném állapotilag: már nem osztott a hátsó ablak, integetőkar helyett pedig index van, de még nem a fényszóró fölött. Eleve a fényszóró körüli domborulat is fura nekem. Persze akár visszaépítés is lehet, egy későbbi modellből, valaki nem tud pontosabbat?

Azért a belseje hangulatos. Ennél nehezebb minimálnak lenni!

Ilyet asszem még nem láttam élőben: egy FIAT "Dino", a névhez illően V6-os által hajtva. Jól nézett ki, bár a hátsó lámpák - és főleg alattuk a fényvisszaverők - nagyon a Zsiguliéra emlékeztetnek. Igaz, a rokonság teljesen egyenes ági :)

Híd, ami elválaszt

A Berlini Fal kapcsán már írtam a potsdami "Kémek hídjáról", most egy másik történelmi esemény kapcsán elhíresült építményről lesz szó: a német főváros Gesundbrunnen és Prenzlauer Berg városrészeit összekötő Bösebrückéről.

Az 1916-ban megnyitott szegecselt acélhíd nem folyót vagy csatornát keresztez, hanem vasutat: távolsági (Kremmen, Stralsund és Szczecin felé) és helyi gyorsvasúti (S-Bahn Hennigsdorf, Oranienburg és Bernau felé) forgalom zajlik alatta, utóbbinak megállója is van itt, Bornholmer Straße néven:

De ez nem mindig volt így, a Fal építésekor ugyanis nem csak a hídon zajló közúti, gyalogos és villamosforgalmat korlátozták, hanem a vasutat is megosztották; a Nyugat- és a Kelet-Berlinben közlekedő viszonylatok már nem keveredhettek úgy, mint régen:

A fentebbi kép már a Fal bontása közben készült, nincsenek őrtornyok, védősávok és fegyveres határőrök, de azért látszik, mennyire elkülönült kelet (jobbra) és nyugat (balra), és hogy a keleti és a nyugati S-Bahn közt nem volt kapcsolat - pedig 1984-ig mindkettőt a kelet-német állami vasút, a Deutsche Reichsbahn üzemeltette.

Egyébként amikor azt írtam, hogy "korlátozták a forgalmat", akkor nem egy sorompót kell elképzelni két határőrrel, hanem egy óriási, egyenesen (például padlógázzal sorompót áttörve) át nem járható létesítményt, gyanúsan sok "félreállítóhellyel":

Forrás: Forum Deutsche Einheit

Végre elvonult a víz, lassan minden visszatér a normálisba, én viszont csak most jutok el odáig, hogy itt a blogban is szót ejtsek az áradásról. Vagy ha nem is szót, legalább egy panorámaképet és egy videót:

Azért a vége felé már nagyon drukkoltam, hogy ne emelkedjen tovább a víz, pedig Budapest viszonylag egyszerűen megúszta. Ezúton is köszönet azoknak, akik részt vettek a védekezési munkákban!

A múltkor mutattam egy (gyönyörű) neonfényes képet, most jöjjön pár olyan, amin (amennyire meg tudom ítélni) inkább a higanygőz lámpák fénye dominál.

Egy 52-es, de nem úgy, ahogy ma ismerjük, hanem akkor, amikor még a belső Üllői úton járt. Elég üres a kép úgy, hogy nincs kivilágítva az Iparművészeti Múzeum: a Kinizsi Mozi neonja a legfeltűnőbb dolog a villamos körül. Egyébként úgy vettem észre, hogy a most bemutatott képek többségének mintha lenne egy kis zöld stichje. Neki is álltam korrigálni, de rájöttem, hogy zöld-piros színtévesztő vagyok, úgyhogy inkább nem erőltettem :) Kicsivel később beugrott, hogy ugyanemiatt az is lehet, hogy nem is zöld az a stich, vagy nincs is - mindenki ítélje meg magának, és korrigálja a színképet saját belátása szerint.

59-es ezressel a Moszkva téri estében. Ezen a helyen ma is három vágány van, de akkoriban sokkal frappánsabban használták őket: mindhármon egy irányba mentek a villamosok, a gyalogosoknak nem kellett két irányba figyelniük, mint ma a 4/6-os kihúzójának kellős közepén áthúzódó részen.

Még mindig Moszkva tér, amikor a 4-es és 6-os a teret körbejárva fordult. Itt is három vágányt látunk, mindhármat aktívan használták is, és mindhármon egy irányba mentek a tuják. Ha megnézzük a mai felállást:

Idén ünnepli ötvenedik "születésnapját" a Doctor Who... mellett a MÁV két jeles mozdonytípusa, a Nohab és a V43-as - alias "Szili" - is. A svéd dízelről már megemlékeztem, most a villanymozdony következik - már csak azért is, mert őt nem rajongják körül annyira. Pedig darabra, kilóra, leközlekedtetett utasférőhelyre és kilométerre is biztosan veri a "turcsiorrút", igazán megérdemel egy videót. Igaz, belőle még most is szaladgál vagy háromszáz darab, ami nem feltétlenül nagy öröm, viszont világos bizonyítéka annak, hogy minden hibája ellenére a nyugati világ (!) legjobb cégei - ACEC, AEG, Alsthom, Brown-Boveri, Jeumont, Oerlikon, Schneider-Westinghouse, Siemens-Schuckert, Krupp, Krauss-Maffei, La Brugeoise et Nivelles, SFAG - jó munkát végeztek, amikor annak idején megtervezték a masinát :)

Sokat gondolkoztam azon, mi legyen az aktuális bejegyzés témája. Budapest? Vasút? Villamos? Repülők? Építészet? Zene? Esetleg az épp elvonult árvíz? Végül úgy döntöttem, inkább valami szimplán szépet rakok be, hátha másnak is jól esik a hét első napjának végén:

Siena óvárosát látjuk, ami a toszkán divatnak megfelelően dombtetőre épült. A távolban, a kép közepén a XII. században építeni kezdett, és tulajdonképpen soha be nem fejezett székesegyház látható. Döbbenetes ez a város, melynek városszerkezeti és építészeti fejlődése egy olyan időszakban fejeződött be, amiből nekünk nem hogy ekkora településünk, de gyakorlatilag ép melléképületünk se maradt...

A főhomlokzat első pillantásra túldíszítettnek tűnt, de néhány toszkán nagyvárossal később már elegánsnak és visszafogottnak éreztem. Sőt, tulajdonképpen már akkor is, amikor bementünk, lásd ezt, ezt, ezt vagy ezt a belső részletet - itt bizony nem titkolták az építtetők, hogy van mit tejbe aprítaniuk :)

És tényleg csak ennyi mára - remélem van, akinek tetszett ez a kis elszakadás a blog "szokásos" témáitól!

Nemrég arról elmélkedtem, hogy milyen keveset változott gyerekkorom óta a magyar vasút (Nohab és Szergej Kelenföldön), és most szombaton megint ilyen érzésem volt:

A Győr és Siófok közti nyári fürdősvonat legalább annyira a vasútbarátok szórakoztatását szolgálja, mint az utasszállítást, ugyanis idén megint "Pirosspenót", azaz M40-es - hivatalosan egy ideje "408-as sorozat", mások szerint "Púpos" - viszi Fehérvárig. Megéri korán felkelni, hogy az ember ilyet láthasson!

Ez viszont bónusz volt - miközben a Füstiben éppen a sorozat 50. szülinapját ünnepelték, a 006-os Nohab dolgozott: az árvíz miatt használhatatlan hegyeshalmi helyett a Győr-Cell és (Szombathely-)Cell-Veszprém-Fészkesfehérvár vonalon csorgott le egy tehervonattal.

Videót is csináltam, a Púpos és a Nohab mellett Desiróval, Bzmottal, Csörgővel, és a távolban elpöfögő román mozdonyos tehervonattal.

A Nohab szerelvényének végén volt egy kis érdekesség: a montenegrói vasút számára gyártott CAF motorvonat. Nem valószínű, hogy még egyszer láthatjuk errefelé :)

A rajongók számára pedig itt a nohabos tehervonat teljes terjedelmében is. Igazából vicces, hogy bár a MÁV az egész sorozatot kiselejtezte 13 éve, a megmaradt példányok némelyike még ma is majd' mindennap dolgozik...

Múltkor viszonylag sportosra vettük a figurát, most jöjjenek a haszongépjárművek! Idén ugyan nem láttam a múltkori DUTRA dömpert, illetve a remek "kis" GAZ-66-osról is lemaradtam, mert elém léptek, amikor éppen lefotóztam volna, de így is elvoltam :) Aki az előző képmutogatásokról lemaradt: első rész, második rész.

Egy Ikarus 311-es Mávaut színekben. Szép darab, de azért az iránytáblán szereplő Budapest-Stuttgart út szerintem kicsit megterhelő lenne vele.

Egy másik klasszikus: Csepel D344 - szerintem a valaha létezett legszebb csőrös teherautó. És még jól is sikerült, ma is hány és hány mozog belőle!

Az első képek közt szerepelt már a hosszú orrú D450-es Csepel, ami élénkpiros színével játékszernek tűnt. Nos, a jópofa nyergesvontató végképp matchboxnak tűnik...

... a KrAZ 255-öshöz képest. A tőle jobbra levő Ural se egy apróság, de ez a dög valószínűleg a legnagyobb jószág, amivel a magyarországi utakon még valamennyire el lehet közlekedni. Piszkosul tetszik!

Régebben írtam egyszer a tönkreépítészkedett lipcsei Augustusplatzról, nemrég szerepelt a Karl-Marx-Alle, most pedig egy még extrémebb "városdobozosítási" program eredményéről mutatnék néhány képet.

A berlini Alexanderplatz néhány lépésre van az óvárostól, a városházától, és nem volt sokkal távolabb az egykori királyi székhely se, mégis, jelenleg semmi építészeti kapcsolata sincs a várossal: bárhol lehetne, és tulajdonképpen teljesen indokolatlannak tűnik, hogy ott van, ahol van.

Persze ez nem mindig volt így: a régi várárkon túli területnek ezen a részén sokáig vásártér működött, amit szép lassan körbenőtt a város. Az itt működő kapu miatt ide futottak be a városba vezető utak, később pedig a tér egy részét felvonulási térré alakították a közelben működő katonai létesítmények miatt. Jelenlegi nevét a XIX. század elején, I. Sándor cár látogatásának tiszteletére kapta. 1882-ben megnyitották a Stadtbahn pályaudvarát, később felépült a városi rendőrfőkapitányság, szállodákat, áruházakat, vásárcsarnokot emeltek, ezzel kialakult egy tipikus német nagyvárosi tér, ahogy a fentebbi képen is láthatjuk.

A metróvonalakon kívül 1928-tól már S-Bahnnal is meg lehetett közelíteni a teret, amin értelemszerűen számos villamosvonal áthaladt - ekkoriban hihetetlenül "élt" az Alexanderplatz, ez volt a fénykorszak. Kicsit kevés is volt a hely a közúti forgalomnak, így tervpályázatot írtak ki az átalakításra - de a megvalósítás elmaradt.

Végül a modern városok természetes szelekciója érvényesült: a régi házak helyén nagy, modern tömbök épültek, melyek a környezetüket is átértékelték, átalakították... volna, ha nem jön közbe a nagy gazdasági válság, ami miatt végül csak a ma is álló Alexander- és Berolinahaus készült el. Ezután a második világháború bombázásai rombolták szét a környéket, a harcok után érdemi helyreállítás helyett csak a romok eltakarítását végezték el; a jelentős épületek közül mindössze az említett két modern ház és a pályaudvar maradt meg, értelemszerűen közel sem tökéletes állapotban:

A legyalult városszövet adta magát a nagyszabású városrész-áttervezéshez, de végül csak '66-ban láttak neki a korábbi állapotokat csak nagyon nagy vonalakban idéző újraépítéshez. A környező utcákat széles városi gyorsforgalmi útvonalakként építették újjá (a sok sávon túl felszín alatti vezetéssel is segítve a haladást), a megnövelt alapterületű térből pedig sétálóövezetet csináltak. Körben - az akkori politikai rendszer szellemében -  jelképnek szánt épületek emelkedtek: a Berlini Kiadó Háza, a Villamosipar Háza, a Statisztika Háza, az Utazás Háza, a Tanító Háza, a Centrum áruház és az Interhotel; középen pedig a Népek Barátságának Kútja és a Világóra díszítette a villamosoktól is "megszabadított" teret:

A túloldalon szintén eltűnt minden, ami régi volt: a pályaudvar mellett az akkori idők talán egyetlen tényleg érdekes épülete, a Berlinben gyakorlatilag mindenhonnan látható tévétorony emelkedik, a Vörös Városházához vezető sétánnyal pedig meglehetősen csúnyán elbántak. Egy idősebb berlini ismerősöm mesélte, hogy még emlékszik régi házakra itt gyerekkorából, ezek aztán egyszercsak nyom nélkül eltűntek. Egy kicsit olyan volt ez, mintha Budapesten a Blaha Lujza tér környékén, mondjuk a Klauzál utcától a Keletiig, a Wesselényi utcától a Bérkocsisig mindent legyalultak volna, és felépítették volna a salgótarjáni modern belváros háromszorosra felnagyított mását. Bár szerintem Salgótarján belvárosában jóval igényesebb épületek állnak, mint itt.

A rendszerváltás után a környék számos problémáját meg kellett oldani: a modern épületek máris felújításra szorultak, maga a tér pedig kietlen, rideg volt, úgyhogy nem csak újrakövezték, de az üres területeket el is kezdték beépíteni. És hogy ne csak épületek legyenek, hanem azokat élettel is megtöltsék, többek közt visszahozták a villamosokat: