HamPLÓ

Nemrég bemutattam a Móricz Zsigmond körtérről dél felé induló HÉV-eket, de Székács András nem csak a zöld vicinálisokat örökítette meg akkor, hanem a téren fellelhető villamosokat is:

A 9-es villamos a képek készítésekor - az ötvenes évek második felében - a Margit híd budai hídfője és a Körtér közt pörgött. A járat a hídnál egy magányos csonkavágányon fordult, itt viszont a HÉV gombaépületet körbejáró hurokvágányait járta körül a tér egymásba ágyazott hurokvágány-rendszerén. Az itt látható 3000-es sorozatú motorkocsi tipikus K.u.K. örökség volt: 1913-ban gyártották a BVVV, azaz a Budapesti Villamos Városi Vasút számára. Ez a cég több sorozatban szerzett be egymásra rendkívül hasonlító, nagyjából azonos műszaki tartalmú járműveket, ezen sorozatok közül a 3000-es volt az utolsó. Olyannyira utolsó, hogy a háború miatt nem is fejezték be: az 1920-as években már a Beszkárt szerelte fel őket villamosberendezéssel. Ehhez képest elég sokáig bírták: a 3009-est 1968-ban egy másik hasonló kocsival együtt ikerré építették át, és csak 1977-ben selejtezték!

A nagykörúti villamosok - konkrétan a 4-es és a 66-os, mivel a 6-os a Goldmann György téren végállomásozott - akkor még a tér délkeleti oldalán egy háztömböt körbejárva fordultak. Akkoriban a favázas villamosok voltak többségben a Nagykörúton, de ezek sem mind voltak egyformák! A 2845-ös pályaszámú, egykor szintén a BVVV számára épített motorkocsit például 1939-ben kettősfeljárósra építették át, az utascserét gyorsítandó. Hogy azért a járművezetőnek is maradjon hely a peronon, a kocsi orrrészét megtoldották, ettől kapta jellegzetes, koporsószerű kinézetét. Az átalakítást nem követték továbbiak, így ez a motorkocsi egyke maradt.

Itt a blogban gyakran dobálózom a "favázas" és "acélvázas" jelzőkkel. Előbbi azt jelenti, hogy a kocsi felépítményének váza nagyrészt fa lécekből áll, amit aztán fémlemezekkel fednek (a nagy igénybevételű alváz értelemszerűen szintén fémből van). Ez a megoldás ősi idők óta ismeretes volt, az így készült kocsiszekrény pedig viszonylag strapabíró és könnyű volt. Egy idő után persze a falécek elkezdtek meghajolni, enyhén kifli alakúra torzítva a jármű kinézetét, de ennél komolyabb gond volt, hogy az ütközéseknek nem nagyon tudtak ellenállni: szilánkos pozdorjává törtek, a bent ülőkkel együtt.

Tudom, biztos mindenki látta ezeket a felvételeket annak idején, de nekem csak most dobta fel a youtube ezt a videót. Egyrészt nézni is rossz, másrészt viszont fantasztikus, ahogy azok a felhőkarcolók lengedeznek a földrengéstől, de nem esnek darabokra!

Pár hete mutattam néhány képet a Móricz Zsigmond körtérről dél felé induló egykori HÉV-ekről. A fotók forrása akkor és most is a Fortepan volt, ahová mostanában került fel Belházy Miklós néhány közlekedéstörténeti értékű felvétele. Különösen érdekesek a Kamaraerdőtől kifelé készült fotók, arról a szakaszról ugyanis még nem láttam képet a HÉV megszüntetése (1962. december 31.) előtti időkból.

De kezdjük az elején, a Körtéren, ahol a gombaépület körüli hurokvágányon másfél darab M.V-ös ("em ötös") - eredetileg BBVV "E" típusú - motorkocsit láthatunk, "skatulya" pótkocsikkal! A hátul álló, kopottabb jármű Törökbálintra indult, a kép főszereplője pedig Nagytéténybe. Az "Ezres" villamosok családjába tartozó kocsi 1982-ben fejezte be pályafutását egy 1900-as iker egyik feleként, tehát még villamosként is járt ugyanott, ahol azelőtt HÉV motorkocsiként!

Ez pedig egy régimódi, még a Füzesi-kocsiszekrény létrejötte előtt, 1951-ben acélvázasított M.IV-es - eredetileg BBVV "U" típus - szintén skatulya pótkocsikkal. Nagyon tetszik ez a bumfordi jószág, jó lenne egyszer végigdöngetni egy ilyennel a Fehérvári úton! Végül is egyet megőriztek belőle!

És itt már Budafok kocsiszínnél jár az önkényuralmi jelképekkel feldíszített motorkocsi, büszke személyzetével egyetemben. M.V-ösből is van túlélő, úgyhogy egy ilyen "zöld Ezrest" is fel kellene nosztalgiakocsinak újítani, nem? :)

Csak hogy ilyet is lássunk: 1972 végéig így fordult a 47-es villamos ugyanitt: a város felől jőve bekanyarodott a kocsiszín melletti deltavágányra (nekünk bal kéz felé), majd onnan kitolatott a város felé menő irány vágányára; ez utóbbi mozzanatot láthatjuk itt. Miután a járatot meghosszabbították a (mai nevén) Városház térig, a 41-es használta ugyanezt a deltát, csak az ellenkező irányban: a város felőli vágányról kanyarodott be, és a város felől jövő vágányra tolatott ki.

De mi most nem villamosozni jöttünk, hanem HÉV-ezni :) úgyhogy itt egy másik feldíszített szerelvény ugyanott.

Ezt a helyszínt nem tudtam belőni, hogy hol van, aztán NZA megfejtette: a Leányka utcában járunk, valahol itt. Ez se így néz már ki!

És hogy érzékeltessem, hogy optikailag mekkora változás volt a HÉV villamossá alakítása, itt ez az 1963. január 1. utáni kép a Városház térről. A nagytétényi helyiérdekűt leváltó 43-as villamosra 1900-as ikerkocsik kerültek, melyeket Ezresekből és M.V-ösökből építettek. Persze volt egy nagy különbség: a villamosokon nem volt fűtés.

A bevezetőben Kamaraerdő utáni képekről volt szó, úgyhogy most következzen néhány ilyen! Itt éppen a Budaörs felé kanyarodó vágányt láthatjuk - csak így, egyes számban, ugyanis a második világháború után Kamaraerdőtől kifelé felszedték az egyik sínpárt, melynek üres töltése természetesen ezután is látható maradt. Jobb kéz felé mindjárt a reptér jön, balra ma a bevásárlóközpont és annak parkolója fekszik.

Már majdnem csináltam egy rendes bejegyzést, de aztán mégse, úgyhogy most egy kis drezdai villamosozás következik 2010-ből. Egy Tatra is felbukkan; a felvételek a típus búcsúztatásán készültek, ehhez képest iskolaidei csúcsban tán még most is használják őket. A videó ismét a felkonvertáló program teszteléseként készült, bár itt 640*480 volt az alap, és hangja is volt. Kicsit néha rángat, gondolom az alacsony fps, és a képstabilizátor hiánya miatt, de szerintem teljes képernyőn is egész elviselhető lett:

Előző évi látogatásunk elég jól sikerült, úgyhogy 2019-re is beterveztem egy brnói utat. Jubileumi év volt ez számukra: 150 évvel korábban indult el a morva főváros első lóvasútja! Több rendezvényt is tartottak ennek tiszteletére, mi az augusztusi utcabált néztük ki magunknak:

Brnói villamos- és troliparádé
A 150. évfordulót ünnepelték 2019-ben

Szerintem már vagy egy éve nem volt demós blogbejegyzés, úgyhogy most megint pár sláger korai verziója következik.

A Roxette "The Look"-jának háttértörténete, hogy a dalszerző/énekes Per Gessle hagyományos rock helyett valami elektronikusabbat, gépiesebbet szeretett volna. Épp akkoriban tett szert egy szintire, és az egyik első dolog, amit a számhoz hozzátett, az az egy ujjal nyomkodott basszus volt, ami a dal lüktetését adja (gondolom a kész számba azért már szekvenszerből kerültek a tizenhatodok). Nem mondom, hogy rossz így a szám, de szerintem jól tették, hogy rájátszották azt a gitárriffet, amivel híres lett - az adja a dal azonnali felismerhetőségét.

Ezt a borzasztóan szóló valamit Eddie Van Halen 1982-ben játszotta be telefonon át egy rádióműsorba. Még nagyon nem állt össze, de így is jól felismerhetően a "Jump" korai verziójáról van szó. Szerintem a műsort hallva sokan elszörnyedtek, hogy ez lett kedvenc rockbandájukból, aztán egy évvel később mégis mekkora sláger lett a dal :)

A Goldeneye című James Bond-film főcímzenéjét Tina Turner adta elő, de magát a számot a U2-s Bono és Edge írta - és értelemszerűen egy demót is csináltak hozzá, hogy körülbelül hogyan kellene az egésznek szólnia. Szerintem a dalon sokat javított Tina hangja :)

Ez itt a KISS "Bad, Bad Lovin'" című száma, vagy ahogy később megismertük, a "Calling Dr. Love". A KISS demói érdekesek abból a szempontból, hogy általában a korai verziók is simán rákerülhettek volna a lemezeikre, de aztán valamiért mégis átírták őket olyanra, ahogy később ismertek lettek.

Szerintem már említettem, hogy amikor édesapám először mesélt arról, hogy régen a HÉV bejárt a Fehérvári úton át a Körtérre, elképedtem. Nekem a HÉV a hosszú NDK-s motorvonatokat jelentette, és el nem tudtam képzelni, hogyan fértek el azok ott, pláne hogyan tudtak a "Gomba" körül megfordulni, ahogy mondta.

Ugyan megpróbálta elmagyarázni, hogy nem ugyanazok a vonatok jöttek be a Körtérre, mint amikkel Szentendrére mentünk, de nem igazán sikerült befognom, hogy a kerületünk kvázi főteréről induló nagytétényi és törökbálinti helyiérdekű vonalak afféle "kigyúrt" - hosszabb szerelvényekkel és 1000V-ról működő - villamosok voltak, melyek együtt közlekedtek a "sima" tujákkal. Itt fentebb néhány zöld szerelvényt láthatunk a Gomba körül - a bal oldali vágányon például egy 1600-as villamosokból készített HÉV ikerkocsit.

Készítette: LaSza - A feltöltő saját munkája, CC BY-SA 2.0, Hivatkozás

Mi több, ez a HÉV - mely egyébként 1942-ig a Szent Gellért térről indult - annyira villamosszerű volt, hogy 1952 és 58 közt konkrétan a Fővárosi Villamosvasút üzemeltette; ezért olvashatjuk az FVV cégjelzést a bejegyzésben látható képeken.

Forrás: villamosok.hu/bhev

A fentebbi fotón balra egy, akkor a Körtér és Budafok kocsiszín közt a HÉV-vel közös pályán közlekedő 47-es villamos látható, mellette egy M.V-ös - más néven BBVV "E" típusú - favázas motorkocsi, amellett pedig egy M.IV-es - más néven BBVV "U" - kocsi, de már acélvázas kocsiszekrénnyel. E két utóbbi típust a tétényi és törökbálinti vonalakat építő Budapest-Budafoki Helyiérdekű Villamos Vasút szerezte be - ha a szövegben valahol a BBVV betűket látjátok, akkor erről a cégről van szó.

Ez az acélvázas M.IV-es Nagytéténybe indult a fotó készítése után. Maga az M.IV sorozat 1912-ben épült, a Budapesti Közúti Vaspálya Társaság (BKVT) 1000-eseinek kvázi testvéreként, azaz favázzal, de ez a konkrét kocsi egy balesetben súlyosan megsérült másik jármű helyett épült újonnan  1942-ben, acélvázas kocsiszekrénnyel és tartalékkészletből aktivált villamosberendezésekkel. Ami a kinézetét illeti, nem tervezték túl :)

Mostanában elég sokat időztem a Fortepanon. A régi képeket nézegetve már régóta várok arra, hogy egyszer viszontlátom magamat, és most egész közel kerültem ehhez, ezen a fotón ugyanis akár rajta is lehetnék, mert az általános iskolám hátsó udvarát ábrázolja 1984-ben:

Sőt, a felbontás és a téli ruhák miatt még én se tudom 100%-osan kizárni, hogy szereplek a fotón, inkább csak sejtem, hogy nem, mert bár korcsolyáztunk a suliban, nem rémlik, hogy valaha is jéghokiztam volna ott.

Iskolatársakat se sikerült felismernem, de az ott balra szerintem Dani bá', a tornatanárunk. Aztán persze lehet, hogy mégse, bár logikusnak tűnik, hogy ott legyen.

Na mindegy, egyszer majd csak felfedezem magam ténylegesen valami régi fotón :)

Kisgyerekként minden gép tetszett nekem, ami pedig "magától" működött, azt egyenesen csodának láttam. A tömegközlekedésben viszonylag kevés dolog működött automatikusan akkoriban: ilyenek voltak a "tökönverős" kapuk* a metróban, és a mindenfelé sorakozó étel- és italautomaták. Róluk van szó:

Ma is gyakran áll egy-két nem kimondottan hívogató automata az aluljárók, metróállomások félreeső sarkaiban, de a nyolcvanas években még egész sorfalakat lehetett belőlük látni - legalábbis a nyolcvanas évek elején, amikor elkezdtem felfedezni a várost:

Igaz, ez a két fotó még 1970-ben készült, de ezt csak azért tudom, mert oda volt írva a fortepan adatlapjukra; az emlékeimben teljesen ez a kép él a Batthyány téri aluljáróról! Ma ugyanitt kézzel adják ki a pogácsát és a szendvicset. Bár nem voltak ezek az automaták valami nagy számok, például gyakran nem vették be a pénzt, vagy bevették, de nem adtak semmit, az italokat meg elfolyatták, ennek ellenére nem gondoltam volna, hogy a gépesítés általános trendjével szembemenve az utasellátásban pont visszatérnek az emberi erőforráshoz :) Érdekes egyébként, hogy mintha csak az automaták előtti két métert mosták volna fel, attól jobbra elég mocskos a padló. Vagy csak az automaták előtt jobban lekopott a burkolat a tébláboló felhasználók cipőitől?

Leggyakrabban kakaót vételeztünk a képen látható úr mögött látható gépből, de ezekre a forgós-oldaltkivevős automatákra is emlékszem. Nagyon izgalmasnak tűnt az ilyenből vásárlás, egyfajta szerencsejáték hangulata volt, hogy jól kipörög-e a szalámis zsemle :) Egyébként konkrétan pont a Batyiról van olyan emlékem, hogy az automaták környékén volt egy ajtó, amely mögül időnként előkerült valaki a vevőknek segíteni vagy hibát elhárítani, szóval azért ezekhez is kellett személyzet.

Ez a kép a Blaha Lujza téri aluljáróban készült, és valószínűleg régebbi, "egy ablak - egy áru" elven működő gépeket mutat. Tudom, hogy ma is van kajaárus itt lent, de azt kell mondjam, hogy ehhez az űrhajó-feelinghez képest nagyon sokat romlott a hely színvonala!

Ilyen szabadtéri automatablokkokra viszont egyátalán nem emlékszem, szerintem ezeket gyerekkoromra már lecserélték emberrel működő hotdogosokra. A Wittenborg nevű cég egyébként ma is létezik, és ma is gyárt automatákat! A Vendéglátóipari Múzeum szakemberei, vagy a témára nálam fogékonyabb emberek biztos többet tudnának mondani arról, hogy minden automata nyugati importból származott-e, vagy voltak keletiek is (én valami együttműködésre tippelek a tőkés világgal: ők adták a gépeket, mi meg hússal, tejjel vagy valami egyéb mezőgazdasági termékkel fizettünk értük), én csak annyit tudok hozzátenni, hogy a fotó a Marx téren, a trolivégállomásnál készült.

A Fortepanon több képet is lehet látni az automatákról, de nem akarom az összeset feltenni, csak még a kedvencemet, ami ez itt. Megismerjük, hol van? A szentendrei HÉV Margit hídnál levő végállomásán! Ha minden igaz, a fotó '65-ben készült. Huszonegykét évig tarthatott az automaták fénykora, a rendszerváltás környékén szerintem már nem sok volt belőlük. Ha valakinek ennél konkrétabb emlékei vannak a köztéri étel- és italautomaták "bukásáról", kérem, írja meg kommentben! Nem lepődnék meg, ha a növekvő rongálás és fosztogatás is szerepet játszott volna az eltűnésükben...

* Aki nem emlékezhet ezekre (aki járt akkoriban a metróban, szerintem tutira nem felejtette el őket:), annak némi magyarázat. Annak idején ilyen gépszörnyek álltak a mozgólépcsők tetején pecsételők és humán erőforrások helyett:

Az utazni szándékozónak 1 forintot kellett ezekbe bedobnia (később talán 2-t), aztán nagy levegőt venni, és átmenni a kapun. Ha valaki nem dobott be pénzt, az automaták oldalából egy-egy kar csapódott ki, elzárva az utat, de igazából inkább csak alhason/oldalba bokszolva az embert - és néha akkor is ez történt, ha dobott be pénzt az istenadta. Kisgyerekként borzongató érzés volt átmenni rajtuk, hogy lesz-e valami, kicsapódnak-e a karok, vagy rendben átjutok. Ha jól tévedek, a bérletesek az üvegkalickában ülő ellenőrnek mutatták fel a dokumentet, az ő kapuikon nem voltak tökönverő karok. Vagy abban a kuckóban csak ügyeletes ült, nem ellenőr? Túl kicsi voltam akkoriban, és nem volt még bérletem, ezért nem tudom. Mindenesetre ma a budapesti metró mozgólépcsőinek tetején is több embert látni, mint akkor...

Jólmúltkorjában mutattam pár villamosos teherszállítós képet, úgyhogy most nézzük meg, hogy mi zajlott a "nagytestvér" vágányain, azaz a HÉV-nél. A fotókat ezúttal is Tomáš Dvořák készítette.

A villamoshoz képest a HÉV közelebb áll a nagyvasúthoz, és nem meglepő módon a tehervonataik is komolyabbak voltak a városi utcákon felbukkanóknál. Itt például a Helsinki út mentén látunk egy szerelvényt, ...

... mely ha jól látom, épp a Pesterzsébeti Papírgyárba készül betolatni (ha a ráckevei vonalat nálam jobban ismerő van az olvasók közt, nyugodtan javítson kommentben!). A képeken látható mozdonyok az L.II típushoz tartoznak, melyet az 1910-es évek elején gyártottak Kistarcsán, majd az 1950-es évek végén újrakarosszáltak acélvázas mozdonyszekrénnyel. Szerintem a HÉV kis mozdonyai közül ezek voltak a legszebbek, és még most is egész modernnek tűnnek. Ráadásul a kilencvenes évekig használták őket, így néhány meg is maradt.

Ennek a soroksári Haraszti úton haladó tehervonatnak az élén egy 1922-es gyártású L.III-ast láthatunk - ez a típus a selejezéséig megtartotta "lambériás" kinézetét.

Ugyanez a szerelvény a milleniumtelepi Erdért-telep iparvágányán. Szép magasra meg lettek pakolva ezek a teherkocsik!

Egy másik L.III-as a szentendrei vonal régi Filatorigát állomásán. Ezek a járgányok teljesen kimaradtak a gyerekkoromból, úgyhogy rettentő egzotikusnak tűnnek számomra.

És ha már Filatorigát: ott állt ez a két L.VII-es is, mely típus beceneve "Tigris" volt a hasonlóan drabális kinézetű harckocsik után. Ezek a járművek alapvetően mozdonynak készültek, de utasteret is kaptak, így személyforgalomban is felbukkantak annak ellenére, hogy a magasan levő egyetlen utastéri ajtónak köszönhetően borzasztó lassú utascseréjük lehetett.

És itt van két másik Tigris tehervonatozás közben - ahogy látható, ezek egy másik egyenfestést viselnek. A tíz példányban épült típusból a kocsik több mint fele ma is megvan, néha látni őket munka- vagy nosztalgiavonatokkal.